Az Egyesült Arab Emírségek az elmúlt években egyre hatékonyabban igyekszik újradefiniálni magát, hogy nemcsak olajországként, hanem befolyásos globális szereplőként jelenjen meg például az informatika, az építészet, a sport és most a környezetvédelem terén. Ennek megfelelően hatékonyan bonyolította le az ENSZ eddigi legnagyobb éghajlat-politikai csúcstalálkozóját. Több mint százötven ország állam- és kormányfője, közel ötszáz lobbista és sok tucat cég vett rész a tanácskozáson. Mérföldkőnek számító megállapodások születtek a veszteségeket és károkat egyensúlyozó alapról, a mezőgazdasági termelés megváltoztatásáról és a fosszilis tüzelőanyagokról való leválásról. A pénzügyi források lefektetésén kívül ugyanakkor a kritikusok keveslik a konkrétumokat. A résztvevők ugyanis bizonyos határszámok megállapításával kinyilvánították klímasemlegességi akaratukat, de hogy azokat pontosan hogyan fogják elérni, azt a nemzeti kormányokra hagyják, amelyeknek elvileg a 2024-es konferenciára kell pontos cselekvési terveket készíteniük.
A legfontosabb eredménynek azok az intézkedések számítanak, amelyek segítik a leválást a fosszilis tüzelőanyagokról. Simon Stiell, az ENSZ éghajlati változással foglalkozó ügyvezető titkára a világszintű szolidaritás demonstrációjaként jellemezte a megállapodást, hozzátéve, hogy a fosszilis tüzelőanyagok korszakának ugyan még nem áldozott le, de elértünk a vég kezdetéhez. A globális üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra 43 százalékkal kell csökkenteni a 2019-es szinthez képest, hogy a globális felmelegedést 1,5 fokon tartsuk. A kritikusok ugyanakkor megjegyzik, hogy mindennek ellenére valószínűleg túl fogjuk lépni a párizsi klímaegyezményben vállalt fokértéket. Az országok 2025-ig kapnak haladékot az éghajlat-politikai cselekvési tervek kidolgozására.
A COP28 résztvevői hajlandók fizetni a klímaváltozás okozta károk enyhítéséért
A megújuló energia kapacitásának világszintű megháromszorozása és az energiahatékonyság megduplázása 2030-ig is fontos vállalás. Így például fel kell gyorsítani a szénenergia fokozatos csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, és támogatni a megújuló energiára való átállást nemcsak a háztartások szintjén, hanem az iparban is. A városi tömegközlekedésben a záródokumentum szerint hamarosan kizárólag tiszta energiával működő buszokat lehetne üzemeltetni.
Az átállásban a fejlett országok vezető szerepet töltenek be, rövid távon ambiciózus, az egész gazdaságra kiterjedő kibocsátáscsökkentési célokkal, de nem szabad megfeledkezni a szegényebb országokról sem. Ezért jött létre a veszteségeket és károkat kezelő alap, amelyben kiemelkedő összegű, összesen hétszázmillió dolláros kötelezettségvállalások születtek. A santiagói Veszteségek és Károk Hálózatának titkársága koordinálja majd a technikai segítségnyújtást az éghajlatváltozás káros hatásaira különösen érzékeny fejlődő országokban.
A metánszennyezés visszaszorításának hangsúlyozása is előtérbe került, ami azért fontos, mivel a metán a szén-dioxidnál hússzor erősebb üvegházhatású gáz. Számos kormány, vállalat és jótékonysági szervezet több mint egymilliárd dollárnyi új támogatást jelentett be, amellyel több mint háromszorosra nő az olaj-, gáz- és hulladékiparból, illetve a mezőgazdaságból származó metán csökkentésére összpontosító projektek finanszírozása. A cél további tőke bevonása is. Angola, Kenya, Kazahsztán, Románia és Türkmenisztán csatlakozott a globális metáncsökkentési programhoz, amelyben így már 155 nemzet vesz részt. Az országok 2030-ig harminc százalékkal csökkentik a globális metánkibocsátást a 2020-as szinthez képest. Kérdés, ez mennyire lesz megvalósítható, mivel az Egyesült Államok és Kína is eltérő utakon jár.
Új figyelem a mezőgazdaságra
A mezőgazdaságot érintő kérdésekben viszont együttműködnek. Az Alkalmazkodási Alap például – amerikai és kínai befolyásra is – 188 millió dollár támogatásra kapott ígéretet a COP28-on. A szervezet a klímaválságban legsérülékenyebb országoknak segít, ám az összeg jelentősen elmarad az eredetileg kitűzött háromszázmilliós forrásmobilizálási céltól. Ez azért probléma, mivel az ENSZ legutóbbi klímajelentése is alátámasztotta, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozását a jelenlegi szint tíz-tizennyolcszorosára kell növelni, hogy a megélhetési források megmaradjanak, és fejleszteni lehessen a mezőgazdaságot.
Ausztrál szakértők december végén úgy jellemezték a COP28 eredményeit, hogy üdvözlendők az előrelépések, de mivel a dokumentumok nem kötelező erejűek, a vállalások csak annyit érnek, amennyire azokat az országok és a vállalatok ténylegesen végrehajtják. Ebben Ausztrália az élen jár, mivel az ország legalább hetvenszázalékos kibocsátáscsökkenéssel számol 2035-re. Az Európai Unió szintén büszke lehet az eredményeire, mivel már jelenleg is harminc százalékkal csökkentette az üvegházhatásúgáz-kibocsátást az 1990-es szinthez képest, illetve háromszorosra kívánja növelni a megújulóenergia-kapacitást és kétszeresre az energiahatékonyságot. Ám a világ nagy része nem ennyire ambiciózus, ami azért probléma, mivel a meteorológia feljegyzések kezdete óta egyre melegebb éveket regisztrálunk, tehát nem kis lépésekről kellene beszélni.
Borítókép: Aktivista a COP28 helyszínén (Fotó: Getty Images)
