Az orosz–ukrán fronton 2022 novembere óta állóháború van, áttörésre egyik fél sem képes. A Volodimir Zelenszkij által hirdetett napi ötszáz méteres előrehaladás ugyanúgy nem valósult meg, mint a sikeres orosz áttörések. A halottak és a sebesültek száma ugyanakkor drasztikusan növekszik, mindkét oldalon már 400 ezer fő. Mivel az orosz tartalékok jóval nagyobbak, a hozzáférhető információk alapján az orosz fél jobban áll, mint az ukrán.
A felek számos utánpótlási lehetőséggel rendelkeznek. A Nyugat az ukránokat, a kínaiak, az észak-koreaiak, az irániak és a harmadik világ egy része az oroszokat támogatja. A Nyugat által átadott fegyverek nem a legmodernebbek, Oroszország bizonyos gyengítéséhez elegendőek, de a valós ukrán sikerekhez nem. Ráadásul Oroszország atomhatalom (az Egyesült Államok mellett a két vezető tömegpusztító fegyverekkel rendelkező ország egyike), Ukrajna viszont nem rendelkezik ilyen típusú fegyverekkel.
Ukrajna esélye a mélységi csapás lenne
Az oroszok a háború első szakaszában 105 ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak el. Az ukránok egyetlen, valóban sikeres ellentámadásuk folyamán ötszáz négyzetkilométernyi területet szereztek vissza. Mindkét oldalon új védelmi vonalak jöttek létre. Ezek mélysége eléri a hetven kilométert. A sikeres áttörés így öt-hétszeres túlerőt követelne meg, amellyel jelenleg egyik fél sem rendelkezik. A Nyugat a megváltozott geopolitikai helyzetben egy fő támadási irányt javasolt, azonban Ukrajna két fő és egy mellék irányban indított csapást és veszített. Jelenleg az ország esélye a mélységi csapás lenne, ám megoldást a fegyverszünet, majd a béke hozna.
Jelenleg a válságban részt vevők stratégiai céljai irreálisak. Ukrajna vissza akarja kapni a Krím félsziget és ország, az oroszok által elfoglalt csaknem húsz százalékát. Ez lehetetlen. A Nyugat célja a háború folytatása az ukrán győzelemig, ami szintén valószínűtlen. Az orosz cél újabb ukrán területek megszállása és integrációja, ez sem kivitelezhető.
Mivel az USA belpolitikai okok miatt nem tudja Ukrajnát, Izraelt, Tajvant és sok egyéb térséget egyszerre támogatni, elképzelhető forgatókönyv, hogy ebben az évben Ukrajna gazdaságilag és ezzel katonailag is összeomlik. Európa nincs abban a helyzetben, hogy a kieső amerikai pénzt, fegyvert és lőszert pótolja. Főleg, hogy napi szinten minden érdekelt mást mond az orosz nyersanyagok Ukrajnán keresztül történő szállításáról. Alkalmi koalíciók jönnek létre Ukrajna támogatására (például az ország aknamentesítése, légvédelme, katonai kiképzése tárgyában). A Nyugat továbbá nem tudja elérni, hogy Ukrajnában csökkenjen a mindent behálózó korrupció. A 2023 őszi parlamenti választások elvileg pénzhiány miatt maradtak el, és minden valószínűség szerint az ez év májusi államfőválasztással is ugyanez fog történni.
Óriási versenyfutás zajlik az oroszok, az ukránok és a Nyugat között a propaganda, a kiberképességek és a hadiipar területén is. Tény, hogy március 24-én elnökválasztás lesz Oroszországban, ami után Putyin még az eddiginél is jobban fog szabad kezet kapni. Alekszej Navalnij halála ugyanis azt jelenti, hogy az orosz elnöknek nincs sikeres kihívója. Az oroszok tehát fokozottan fejlesztik a hadiipari tevékenységüket, amivel az ukránok igyekeznek lépést tartani, és Európa és az Egyesült Államok is gyors ütemben lép. A háború egyik tanulsága, hogy felélénkült a drónok katonai alkalmazása, amely konklúzióit vizsgálja mindkét fél és a NATO tagállamai is.
Gázában nincs kétállami megoldás
A másik konfliktuszónában, a Közel-Kelet belső gyűrűjében tavaly október 7. óta folyik háború. A Hamász gyors és sikeres támadása meglepte Izraelt, a válaszlépés nyomán azonban az arab és a muzulmán világ lakossága szinte egyhangúlag Izrael-ellenes. Az országok kormányai megosztottabbak. A jordániai, a marokkói, a szaúdi és az egyiptomi vezetés hajlandó a kompromisszumokra Izraellel, de csak a háború befejezése után. Egyiptom például lezárta határait Gáza irányában, sem a menekülőket, sem a sebesülteket nem enged át. Sőt, a háború folytatása esetén felmondja a titkosszolgálati együttműködést és a Camp David-i megállapodást Izraellel.
Nyugati előrejelzések szerint a katonai összecsapások a gázai térségben február vége és március közepe közötti időszakban véget érnek. Béke ennek ellenére nem valószínű, hiszen Ciszjordániában rendszeresek a palesztin–zsidó összecsapások. Északon, a libanoni határnál, a Hezbollah csatázik az izraeli erőkkel. Hetvenezer zsidó lakost kellett már kitelepíteni. Egy ottani háború azt jelentené, hogy az ENSZ-erők harapófogóba kerülnének, és kimentésük csak a Hezbollah támogatásával lehetne megoldható. Nem szabad elfejteni, hogy a Hezbollahnak mintegy 150 ezer bevethető rakétája van, a Hamásznak csak húsz-harmincezer.
Irán támogatja az Izrael-ellenes térségi erőket, de nem tudja őket megfelelően kézben tartani. A jemeni lázadók katonai támadásai miatt például egyre kevesebb hajó veszi igénybe a Szuezi-csatornát, ami óriási jövedelemkiesést okoz térségben, Egyiptomnak legfőképp. A Nyugat 2023. december 18-án hirdette meg amerikai vezetéssel a Bőség őrzője hadműveletet a Csatorna védelmére, ám a húszik azóta is sikeresek. Irán az Egyesült Államokkal kapcsolatban nem bánja a lázadók győzelmeit, hiszen fő ellenségének az USA-t tekinti. Közvetlenül csak akkor avatkozna be a háborúba, ha saját szárazföldi területeit érné csapás.
Izrael a katonai győzelmet keresi. A túszok kiszabadítása nem volt eddig sikeres, ám Benny Gantz tárca nélküli miniszter közölte, hogy március 10-ig, a Ramadán első napjáig várnak, utána bevonulnak a Gázai övezet és az Egyiptom határán fekvő Rafahba, hacsak a Hamász nem engedi szabadon a még fogságban lévőket. Az izraeli kormány tehát a Nyugat és a muzulmán világ által javasolt két állami megoldást elveti (igaz várja a novemberi amerikai választások eredményét). A béke tehát sajnos mind a gázai, mind az ukrán térségben nagyon távol van.
Borítókép: Alekszej Navalnij rendőrök gyűrűjében (Forrás: Getty Images)
