Nógrádi György: Lehetetlen célok

Nem csitulnak a fegyverek sem az orosz–ukrán, sem a gázai konfliktusban. A béke tehát sajnos mindkét esetben távol van, sok esetben amiatt is, mivel a szembenálló felek irreális elvárásokat támasztanak.

MOSCOW, RUSSIA - MARCH 26: (----EDITORIAL USE ONLY – MANDATORY CREDIT - "EVGENY FELDMAN FOR ALEXEY NAVALNY CAMPAIGN / HANDOUT" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS----) Police officers detain anti-corruption campaigner and opposition figure Alexei Navalny during an opposition rally on March 26, 2017 in Moscow. Evgeny Feldman for Alexey Navalny's campaign / Handout / Anadolu Agency (Photo by Evgeny Feldman for Alexey Navaln / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP) Fotó: Anadolu via AFP

Óriási versenyfutás zajlik az oroszok, az ukránok és a Nyugat között a propaganda, a kiberképességek és a hadiipar területén is. Tény, hogy március 24-én elnökválasztás lesz Oroszországban, ami után Putyin még az eddiginél is jobban fog szabad kezet kapni. Alekszej Navalnij halála ugyanis azt jelenti, hogy az orosz elnöknek nincs sikeres kihívója. Az oroszok tehát fokozottan fejlesztik a hadiipari tevékenységüket, amivel az ukránok igyekeznek lépést tartani, és Európa és az Egyesült Államok is gyors ütemben lép. A háború egyik tanulsága, hogy felélénkült a drónok katonai alkalmazása, amely konklúzióit vizsgálja mindkét fél és a NATO tagállamai is.

Gázában nincs kétállami megoldás

A másik konfliktuszónában, a Közel-Kelet belső gyűrűjében tavaly október 7. óta folyik háború. A Hamász gyors és sikeres támadása meglepte Izraelt, a válaszlépés nyomán azonban az arab és a muzulmán világ lakossága szinte egyhangúlag Izrael-ellenes. Az országok kormányai megosztottabbak. A jordániai, a marokkói, a szaúdi és az egyiptomi vezetés hajlandó a kompromisszumokra Izraellel, de csak a háború befejezése után. Egyiptom például lezárta határait Gáza irányában, sem a menekülőket, sem a sebesülteket nem enged át. Sőt, a háború folytatása esetén felmondja a titkosszolgálati együttműködést és a Camp David-i megállapodást Izraellel.

Nyugati előrejelzések szerint a katonai összecsapások a gázai térségben február vége és március közepe közötti időszakban véget érnek. Béke ennek ellenére nem valószínű, hiszen Ciszjordániában rendszeresek a palesztin–zsidó összecsapások. Északon, a libanoni határnál, a Hezbollah csatázik az izraeli erőkkel. Hetvenezer zsidó lakost kellett már kitelepíteni. Egy ottani háború azt jelentené, hogy az ENSZ-erők harapófogóba kerülnének, és kimentésük csak a Hezbollah támogatásával lehetne megoldható. Nem szabad elfejteni, hogy a Hezbollahnak mintegy 150 ezer bevethető rakétája van, a Hamásznak csak húsz-harmincezer.

Irán támogatja az Izrael-ellenes térségi erőket, de nem tudja őket megfelelően kézben tartani. A jemeni lázadók katonai támadásai miatt például egyre kevesebb hajó veszi igénybe a Szuezi-csatornát, ami óriási jövedelemkiesést okoz térségben, Egyiptomnak legfőképp. A Nyugat 2023. december 18-án hirdette meg amerikai vezetéssel a Bőség őrzője hadműveletet a Csatorna védelmére, ám a húszik azóta is sikeresek. Irán az Egyesült Államokkal kapcsolatban nem bánja a lázadók győzelmeit, hiszen fő ellenségének az USA-t tekinti. Közvetlenül csak akkor avatkozna be a háborúba, ha saját szárazföldi területeit érné csapás.

Izrael a katonai győzelmet keresi. A túszok kiszabadítása nem volt eddig sikeres, ám Benny Gantz tárca nélküli miniszter közölte, hogy március 10-ig, a Ramadán első napjáig várnak, utána bevonulnak a Gázai övezet és az Egyiptom határán fekvő Rafahba, hacsak a Hamász nem engedi szabadon a még fogságban lévőket. Az izraeli kormány tehát a Nyugat és a muzulmán világ által javasolt két állami megoldást elveti (igaz várja a novemberi amerikai választások eredményét). A béke tehát sajnos mind a gázai, mind az ukrán térségben nagyon távol van.

Borítókép: Alekszej Navalnij rendőrök gyűrűjében (Forrás: Getty Images)