– Harkiv légvonalban körülbelül 1300 kilométerre fekszik Budapesttől. Mennyire rázós kijutni odáig?
– Vonattal mindmáig viszonylag egyszerűen el lehet jutni Harkivba, meglepően gyors és kényelmes az összeköttetés Kijevvel. Ennek ellenére én autóval mentem, mert fontos volt, hogy szabadon mozoghassak, ne legyek kiszolgáltatva a tömegközlekedésnek. Útközben persze számos ellenőrző ponton haladtam át, szerencsére minden gond nélkül. Biztos, ami biztos én is kérvényeztem különleges engedélyt, bár erre elvileg csak akkor van szükség, ha kifejezetten katonai alakulatokkal tart az ember. A frontvonalon a Harkiv és Volcsanszk között körülbelül félúton fekvő Sztarji Szaltiv nevű faluig engedtek.
– Mennyi látszott a háborúból?
– Harkivban meglehetősen szürreális most az élet. Egy olyan szállodában laktam, ami egy delfinárium is egyben, az alagsorban wellnessrészleg, a tetőtéren medence működött.
Éjszaka 23 órától van kijárási tilalom, de addig minden zavartalanul üzemel, nyitva vannak a bárok és kávézók. Egyértelműen az a cél, hogy fenntartsák a normalitás látszatát. Ugyanakkor napi rendszerességgel bombázzák a várost: főként Sz–300-as légvédelmi rendszerekből indítható rakétákkal, ami körülbelül negyven másodperc alatt eléri a célt. Ottjártamkor éppen egy nyomdát találtak el, hét emberrel végezve. Másnap két siklóbombával lőtték az egyik barkácsáruházat. Folyamatosan repkednek az égen az orosz drónok. Az ukrán légvédelem képtelen megvédeni a települést. Lényegében állandó a légiriadó. Ez viszont elég jól működik: egy telefonos alkalmazással régiókra lebontva adják ki a figyelmeztetést, Telegram-csatornákon pedig szinte valós időben követhető, hogy milyen a fenyegetés.

– Hogy viselik ezt az állandó életveszélyt a lakosok?
– Két év alatt az emberek megtanultak együtt élni a háborúval. Mostanra már a légiriadó is a mindennapok része lett: nem húzódnak fedezékbe, nem zárnak be az üzletek. Sőt, olyat is láttam, hogy az egyik parkban szalagavatós táncpróbát tartottak közben. Olyan ez kicsit, mint a lottó ötös: „beárazták”, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy eltalál egy rakéta. Ha az orosz csapások célja a pánikkeltés volt, úgy nem jártak sikerrel. Harkiv a háború kirobbanása előtt 1,5 millió lakosával Ukrajna második legnépesebb városa volt. Pontosan nem tudni, most mennyien lehetnek, de fejvesztett menekülésről nem lehet beszélni. Sokan elmentek, de rengetegen érkeztek is, elsősorban belső menekültek, a keleti területekről.
Pedig a front légvonalban már alig húsz kilométerre húzódik a várostól.
– Elképzelhető, hogy Harkivot is megostromolják?