Trianon tönkretette, és amikor visszatérhetett volna, várta a náci haláltábor

Egyre gyakrabban találkozhatunk Janovics Jenő nevével a könyvesboltok filmes tematikájú polcain: ez a magyar alkotó mintha a teljes feledésből hirtelen a mozitörténetünk legendás figurájaként lépett volna elő nyolcvan évvel a halála után (köszönhetően természetesen a szerzők munkájának). A kolozsvári színház- és filmművészet nagy alakja megérdemli, hogy foglalkozzanak vele, sőt megérdemelne többet is.

Janovics Jenő a múlt század tízes éveiben Hollywood és Koppenhága méltó versenytársává tette Kolozsvárt és az itt szárnyait bontogató magyar filmgyártást. Fotó: NFI

Miután Erdély Romániához csatolása filmgyárosként ellehetetlenítette, a magyar színház és a magyar szó védelmének szentelte az életét Kolozsvárott, ahonnan végül 1932-ben üldözték el. Amikor a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt újra hazánkhoz csatolták, folytathatta volna, ahol abbahagyta, de ezúttal - a sors fintoraként - zsidó származása miatt vált nemkívánatossá, sőt ezúttal már nem a románok, hanem honfitársai próbálták őt kitörölni a történelemből. A legenda szerint színészi tapasztalatát is latba kellett vetnie, hogy kicsússzon a Gestapo karmai közül, majd a világháború után ismét a kolozsvári magyar társulat igazgatójának választották, de az új évad premierjének napján meghalt. Részben munkásságával is magyarázható, hogy Kolozsvár ma a román filmművészet központja, itt rendezik meg a legnagyobb A kategóriás filmszemléken is sikert sikerre halmozó román filmek fő bemutatási platformjának számító Transilvania filmfesztivált (TIFF), amit a világ legjobb negyven mustrája közé sorolnak.

Janovics színházcsinálóként is úttörő volt, de a filmarchívum kötetének egyik újdonsága, hogy csak a filmes pályafutására fókuszál a két szerző. Zágoni Bálint, a kolozsvári Filmtett Egyesület ügyvezetője 2005 óta kutatja Janovics filmgyártói munkásságát, jegyzi például a Janovics Jenő, a magyar Pathé című dokumentumet is. A filmarchívumot pedig Kurutz Márton képviseli a szerzők közt, akinek az 1945 előtti magyar filmtörténetet és az elveszett filmek a szakterülete. A Janovics Jenő – A kolozsvári filmgyártás megteremtője című kötetben a legújabb kutatási eredményeikről számolnak be tudományos igényességgel, valamint a mozgókép művészetéhez illően látványos jelenet- és forgatási képekkel, korabeli plátokkal és forrásszövegekkel tekintik át alanyuk életét és munkásságát. A rendkívül alapos munka Janovics filmes alkotótársainak portréján keresztül bemutatja az általa formált műhely közösségét is, de a kiadvány derekát a filmográfia tizenkilenc legfontosabb darabjának leírása teszi ki, ami már csak azért is figyelemreméltó, mert a művek nagyja mára elveszett, annyi tudható róluk, amit ebben a könyvben olvashatunk. A Janovics-láznak pedig még nincs vége: a kolozsvári magyar napokon, augusztusban színdarab érkezik róla ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, Vecsei H. Miklós szövege alapján.