Találkozás Indiánnal a Nyugati pályaudvaron

Képzőművésznek készült, fiatalkora óta rajzolt, festett, írt – s először egy érettségi ajándékként kapott gitáron zenélt.

Segélykoncert Székelyföldért, fellépett az EDDA, Bikini, Charlie, Demjén Ferenc, Ákos, Tolcsvay Trio, Kormorán. Cseh Tamás Fotó: Éberling András

Képzőművésznek készült, fiatalkora óta rajzolt, festett, írt – s először egy érettségi ajándékként kapott gitáron zenélt. Sokoldalú alkotó volt, regényt és meseföldolgozásokat egyaránt írt. Volt segédmunkás, diákotthon „nevelő elvtársa”, Bereményi Géza lakó- és szerzőtársa, de mindenekelőtt különös és markáns atmoszférát teremtő, összetéveszthetetlenül egyedi előadóművész.
A hatvanas–hetvenes években divatos – és a szocialista állampárt fiatalokat tömörítő politikai szervezete, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) által komolyan szorgalmazott és támogatott – polbeat mozgalom gitáros-énekes képviselői (köztük Berki Tamás és Boros Lajos) az akkori pártállami kultúrpolitikai elvárásoknak megfelelően „égető társadalmi kérdésekről” és a „haladó erők” (vagyis az ő értelmezésükben a szovjetbarát baloldal) hazai és nemzetközi küldetéséről dalolásztak. A valóságban propagandadalokat adtak elő. Cseh Tamás ettől a csoporttól egészen eltérő módon valós társadalmi ügyekről és kollektív nemzedéki problémákról énekelt, s a Bereményi-szövegek is jóval áttételesebbek és indirektebbek – ugyanakkor hitelesebbek – voltak, mint a „pártosoké”.
Bereményi Géza író, költő, filmrendező, dramaturg így emlékezett pár éve kettejük kapcsolatára. „Kapcsolatunkat inkább szövetségnek mondanám. Cseh Tamás lámpalázas volt fellépések előtt, ha ott voltam, oda kellett mennem hozzá, és azt mondanom, nem te vagy a fontos, hanem a dalok.” Cseh Tamás tizenöt éve, 2009. augusztus 7-én hunyt el. A dalai s az azokból vett szállóigék azonban itt vannak velünk. Mert fontosak. Mint ahogy ő is az.

Fotó: Friedmann Endre

A hatvanas évek 
(Cseh Tamás–Másik János–Bereményi Géza)

A hatvanas években nyár felé
tetőzött az ifjúsági probléma.
Emlékszem, nap mint nap hajóval
átmentünk Almádiból Siófokra.

Ó a régi, ó a Balaton…
régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk.
Ó a régi, ó a teraszon…
ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon.

Filmek is készültek, vászonról
ránk néztek autóstoppos fiatalok.
Tvisztelve nézték a víztükröt,
s hallgatták, mit csacsognak a vízhabok.

A hatvanas években, fellazult tételben
fogalmazódott meg a világ.
Kafkában, Sartre-ban és távoli
bölcsekben csodálta meg önnönmagát.

Ó a régi, ó a Balaton…
régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk.
Ó a régi, ó a teraszon…
ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon.

Táguló gyűrűkben konszolidációt
hullámzott a szép Balaton
Emlékszem, átmentünk
Bélatelepről Révfülöpre egy nyári napon.

Ó a régi, ó a Balaton…
régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk.
Ó a régi, ó a teraszon…
ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon.

Tangó
(Cseh Tamás–Bereményi Géza)

Légy ma gyerek, és játssz megint velem!
Emlékezz, ahogy én emlékezek

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az idő nincs hályog alatt, 
hogy a tangó divat.

Légy ma gyerek, és bújj függöny mögött
Lessük meg azt, hogy
Díszbe öltözött anyánk Tóth úrral diskurál
Míg apánk a jövőnkről politizál
És minden kéz pohárra tapad, hisz a tangó divat!

Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk
Tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk
Mások játszanak, s mi lessük függöny mögül
Míg a régi régi tangó hegedül
Játsszuk ma újra el, hogy mindenki 
másról beszél
Egy néhány hírfoszlányt hoz 
fülünkbe a szél

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az időre hályog tapad, hogy a tangó divat

Légy ma gyerek, és játssz megint velem
Emlékezz, ahogy én emlékezek
Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk
Tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk
Mások játszanak, s mi lessük függöny mögül
Míg a régi régi tangó hegedül
Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél
Egy néhány hírfoszlányt hoz fülünkbe a szél

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az időre hályog tapad, hogy a tangó divat

Horvátország 
(Cseh Tamás–Bereményi Géza)

Felsorolhatnám az összes abortuszát,
Jól tudjuk azt, hogy mellettem miken ment át.
Na jó, nem volt könnyű nekem, sem neki.
Van-e ki e nevet nem ismeri?
Hogy Anna, Anna, An-nan-nanna,
Nanan-nananna-nan-nananna, nanna.
Nanan-nananna, nanna, nanna, nanna.
És még egyszer nan-nanan-nananna.

Lemegy gyufáért, azt mondta nekem.
Tudtam, úgyis hiába kérlelem,
Mert magával vitte kék útlevelét,
Benne fényképét és a nevét.
Hogy Horváth Anna, Anna, Horvát Anna.
Fal felé fordultam gyorsan, nan-nananna.
Mit is mondhattam volna nan-nananna?
Hát menj csak le gyufáért Anna, Horvát Anna.

Volt még ezelőtt egy társas kirándulás,
Párizs és London és Amszterdam körutazás.
Eszembe se volt a London térkép fölött,
Hogy álmomban ide még egypárszor visszajövök.
Hogy itt van London és benne lesz Horvát Anna,
Na-na-nanna, nan-a-nan-nananna
Hogy épp itt Anna nanna na-nanna-nanna
Nan-an-nanna, nanna, nanna, nanna.

Most elképzelhetem, ahogy Londonban alszik,
Zöld takaróban, zöldben tetőtől talpig.
Nevethetsz rajtam, ha úgy hozza a kedved,
Akkor is furcsa, hogy Horváth Anna elment.
Nekem az nem London, hanem 
már Horvátország.
Ráterítette rohadt kis zöld takaróját.
Mit nekem világhelyzet, földrajzi helyzet,
Akkor is furcsa, hogy Anna mégis elment.

Fölsorolhatnám a Föld összes fővárosát,
és Annának mind a négy tőlem volt abortuszát,
hogy megértsd, hogy London mért 
   Horvátország nekem.
Hát ennyi és nem több a világhelyzetem,
Nanan-nanan-nananna, nanna
Nanann, nanna, nanna, nanna.

Felosztottuk egymás közt Anna, Horváth Anna
Nanan-nan-nanna, nanna, nanna, nanna.
Nanann, nanna, nanna, nanna.