Nem sovinizmus a nemzeti értékek ápolása

A Nemzeti Kaszinó Széchenyi-megemlékezésén gróf Somssich László kijelenti: a nemzeti sajátosságok ápolása alatt nem szabad sovinizmust érteni, s aki magát magyarnak tartja, kötelessége az ország érdekét előmozdítani. Kenedy Géza volt országgyűlési képviselő arról ír: a szociáldemokraták a bolsevizmus felé irányítják a legalsóbb néprétegeket, a polgári demokratákban pedig nincs semmi nemzeti. Rákosi Jenő úgy búcsúztatja báró Ullmann Adolfot, a pénzügyi élet kiemelkedő alakját, mint aki elősegítette, hogy az ország el tudja viselni a háborús, forradalmi időket. Elkészül a főrendiházi javaslat, amely a főnemesek mellett a hazai gazdasági és társadalmi élet minden fontos szereplőjét képviselethez juttatja.

A Budapesti Hírlap egykori alapító főszerkesztője úgy ír: „A Hitelbankot két kongeniális szellem alapította. Az egyik: báró Kornfeld már meghalt évekkel ezelőtt, társa az alkotó munkában ma követte őt sírjába. Együtt tették közös munkában naggyá az intézetet. […] A harmadik kariatid, mert három ember teherbíró vállán pihent a magyar pénzgazdaság egy-egy főboltozatja az utolsó évtizedekben, Lánczy Leó volt. Ezek hárman annak a kornak vezéralakjai, amelyben a 67-es kiegyezés előtti százados gyarmatállapotból kezdett Magyarország kiemelkedni, a bécsi hatalom jármát levetni s önálló, független életet élni.” Rákosi Jenő szerint azokon az ösvényeken megy tovább az élet, amelyeket ők tapostak ki, azokon „az alapokon, melyeket ők raktak le, a szellemben, melyet ők leheltek a gazdasági közélet testébe.” Hangsúlyozza: 

Hogy ez az ország elbírta egy négyéves háború áldozatait és költségeit; hogy elbírta egy forradalom léha és könnyelmű pazarlását; elbírta a kommün fosztogatásait és elbírta a román megszállás vandál sarcolását; az gazdasági életünk nagy intézményei nélkül alig lenne elképzelhető.

Elkészítette a tárca a felsőházi reform javaslatát ― jelenti be Pesthy Pál igazságügyi miniszter ― írja meg a Pesti Napló február 7-én. Úgy értesültek, hogy „a felsőházi reform és a választójog minisztertanácsi és bizottsági tárgyalása párhuzamosan történik, s mindkét alkotmányjogi javaslat együtt szerepel a pénteki rendes, valamint a hétfői rendkívüli minisztertanács napirendjén.” Rakovszky Iván belügyminiszter a lapnak elmondja: 

„A felsőházi reform és a választójogi reform szorosan összefügg egymással s a kettőnek életbe léptetése után következik be az az időpont, hogy a nemzetgyűlés országgyűléssé alakul.”

 Hozzáteszi: „A parlament előtt mindkét javaslatot a miniszterelnök képviseli és bizottsági tárgyalásukra valószínűleg ad hoc bizottságot fognak kiküldeni. Az ad hoc bizottság egymás után fogja elintézni a választójogi és a felsőházi reformot, a bizottság tárgyalása alatt pedig a Ház szünetel.” 

Egy napra rá a Pesti Hírlap a felsőház összetételéről közöl részleteket. „A főrendiháznak 243 tagja lesz, tehát ugyanannyi, mint a képviselőháznak. Születési jogon csak a királyi család egyes nagykorú férfitagjai foglalnak helyet a főrendiházban, azok közül pedig, akik a régi főrendiháznak régi jogon tagjai voltak, illetve lehettek, maguk a főrendi jogosultak 36 tagot választanak az új főrendiházba.” A vármegyék szintén kapnak mandátumokat. 

„A megyei törvényhatóságok összesen 36 tagot delegálnak. Egy-három küldöttet választanak, Pest megye négyet. A fővárosnak valószínűleg szintén négy hely jut.” A gazdasági-pénzügyi élet szereplői is kapnak helyet a felsőházban.

 „A gazdatársadalom képviselőit a mezőgazdasági kamarákban választják meg, az ipar és kereskedelem képviselőit pedig a kereskedelmi és iparkamarában. Megfelelő képviselethez jut a bankvilág és a hitelélet is, erre nézve a kormány még nem döntött.” Az egyházaknak is lesz képviselete, tagja lesz a főrendiháznak a Kúria, a közigazgatási bíróság, a földbirtokrendező bíróság elnöke és elnökhelyettese, s a budapesti Királyi ítélőtábla elnöke is.