Az Est a Nemzeti Kaszinó Széchenyi-lakomájáról tudósít február 4-én. „Az emlékbeszédet a Széchenyi-serleggel kezében gróf Somssich László, a magyar gazdatársadalom vezére mondotta. Fél nyolc órakor érkezett meg Horthy Miklós kormányzó, előtte érkezett meg Albrecht és József főherceg, akiket az előcsarnokban fogadtak.
A lakomán négy asztal mellett a kaszinónak mintegy kétszáz tagja vett részt.” Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke kijelenti: „Sohasem volt olyan időszerű legnagyobb magyarunk emlékének felidézése, mint ma, e realisztikus és materialisztikus korszakban, midőn az eszményért való lelkesedés, a kötelességteljesítés iránti buzgalom oly csekély fokát látjuk, s a személyeskedés, gyanúsítás, önzés vad tobzódása túlharsogja minden nemes érzés megnyilvánulását.” Emlékeztet: nemzeti sajátosságaink ápolása alatt nem szabad sovinizmust érteni. Széchenyi István sem azért járt annyit külföldön, hogy a divatot tanulmányozza, hanem amiatt, hogy a nemzet számára hasznos tudnivalókat sajátítson el és gyümölcsöztessen. Mint hangsúlyozza:
Hazánk mai sanyarú állapotában mindenkinek, aki magát magyarnak tartja, kötelessége hivatását betölteni, s az ország érdekét előmozdítani.
A munkát az egyik legfontosabb értéknek tartja, mivel „a munka az embernek éppúgy, mint a népeknek legfőbb, sőt talán egyedüli kincse.” A közéleti szerepvállalás mellett foglal állást: „Nem szabad engedni, hogy egyes osztályok a maguk érdekében sajátítsák ki a közéletet, hanem együttműködve mindig a nemzet egyetemes érdekét szolgáljuk, mert csak az ilyen munkából fakadhat jólét a hazára.” Arra buzdít, hogy
a földbirtokosok maguk vegyék kézbe gazdaságaik irányítását. „Kényelemszeretetből vagy a szakértelem hiányából ne adjuk földünk kezelését másoknak, hanem szerezzük meg a szükséges szakértelmet, s akkor szeretni is fogjuk a földet.”
Az ellenzéki összefogást elemzi a 8 Órai Ujság február 5-én.
Kenedy Géza volt országgyűlési képviselő, jogász úgy értékel: „Ami jó van a demokrata pártmozgalmakban ― most már látnivaló ― azt a szocialistákból és az elfajult a polgári töredékekből alakult blokk fogja tönkretenni. Különösen az utóbbiak. A szociáldemokratákról mindenki tudja, hogy a bolsevizmus osztályuralma felé irányítják a legalsóbb néprétegeket. A hozzájuk szegődött polgári demokratákról azonban lassan lehullik a lepel és azokról egyre világosabb, hogy nincs bennük semmi nemzeti. Ők is valamiféle osztályzsarnokság fele cipeltetik magukat.” A szerző rámutat: „ezek az emberek is Bécsbe mászkálnak napiparancsért az ottani szociáldemokrata Oberkommandóhoz és a moszkvai szovjet ottani követéhez.”
Magyarország pénzügyi-gazdasági életének egyik kiemelkedő alakját, báró Ullmann Adolfot búcsúztatja Rákosi Jenő a Pesti Hírlapban február 6-án.
A Budapesti Hírlap egykori alapító főszerkesztője úgy ír: „A Hitelbankot két kongeniális szellem alapította. Az egyik: báró Kornfeld már meghalt évekkel ezelőtt, társa az alkotó munkában ma követte őt sírjába. Együtt tették közös munkában naggyá az intézetet. […] A harmadik kariatid, mert három ember teherbíró vállán pihent a magyar pénzgazdaság egy-egy főboltozatja az utolsó évtizedekben, Lánczy Leó volt. Ezek hárman annak a kornak vezéralakjai, amelyben a 67-es kiegyezés előtti százados gyarmatállapotból kezdett Magyarország kiemelkedni, a bécsi hatalom jármát levetni s önálló, független életet élni.” Rákosi Jenő szerint azokon az ösvényeken megy tovább az élet, amelyeket ők tapostak ki, azokon „az alapokon, melyeket ők raktak le, a szellemben, melyet ők leheltek a gazdasági közélet testébe.” Hangsúlyozza:
Hogy ez az ország elbírta egy négyéves háború áldozatait és költségeit; hogy elbírta egy forradalom léha és könnyelmű pazarlását; elbírta a kommün fosztogatásait és elbírta a román megszállás vandál sarcolását; az gazdasági életünk nagy intézményei nélkül alig lenne elképzelhető.
Elkészítette a tárca a felsőházi reform javaslatát ― jelenti be Pesthy Pál igazságügyi miniszter ― írja meg a Pesti Napló február 7-én. Úgy értesültek, hogy „a felsőházi reform és a választójog minisztertanácsi és bizottsági tárgyalása párhuzamosan történik, s mindkét alkotmányjogi javaslat együtt szerepel a pénteki rendes, valamint a hétfői rendkívüli minisztertanács napirendjén.” Rakovszky Iván belügyminiszter a lapnak elmondja:
„A felsőházi reform és a választójogi reform szorosan összefügg egymással s a kettőnek életbe léptetése után következik be az az időpont, hogy a nemzetgyűlés országgyűléssé alakul.”
Hozzáteszi: „A parlament előtt mindkét javaslatot a miniszterelnök képviseli és bizottsági tárgyalásukra valószínűleg ad hoc bizottságot fognak kiküldeni. Az ad hoc bizottság egymás után fogja elintézni a választójogi és a felsőházi reformot, a bizottság tárgyalása alatt pedig a Ház szünetel.”
Egy napra rá a Pesti Hírlap a felsőház összetételéről közöl részleteket. „A főrendiháznak 243 tagja lesz, tehát ugyanannyi, mint a képviselőháznak. Születési jogon csak a királyi család egyes nagykorú férfitagjai foglalnak helyet a főrendiházban, azok közül pedig, akik a régi főrendiháznak régi jogon tagjai voltak, illetve lehettek, maguk a főrendi jogosultak 36 tagot választanak az új főrendiházba.” A vármegyék szintén kapnak mandátumokat.
„A megyei törvényhatóságok összesen 36 tagot delegálnak. Egy-három küldöttet választanak, Pest megye négyet. A fővárosnak valószínűleg szintén négy hely jut.” A gazdasági-pénzügyi élet szereplői is kapnak helyet a felsőházban.
„A gazdatársadalom képviselőit a mezőgazdasági kamarákban választják meg, az ipar és kereskedelem képviselőit pedig a kereskedelmi és iparkamarában. Megfelelő képviselethez jut a bankvilág és a hitelélet is, erre nézve a kormány még nem döntött.” Az egyházaknak is lesz képviselete, tagja lesz a főrendiháznak a Kúria, a közigazgatási bíróság, a földbirtokrendező bíróság elnöke és elnökhelyettese, s a budapesti Királyi ítélőtábla elnöke is.
