A kémfőnök, aki beindította a hidegháborút

Az ortodox történészi narratíva szerint a hidegháború George F. Kennan távirataival kezdődött, amelyet a külügyminisztérium olyan súlyosnak ítélt, hogy azt komoly tárgyalások követték, és annak végén megszületett a Truman-doktrína. Az ilyen egyszerűsítő narratívákkal mindig vigyázni kell, mert az egyszerűsítés egyben kizárását jelenti az igazi okoknak és a valóban felelős személyeknek.

Fotó: Getty Images/Bettmann

Dulles 1947. áprilisban feljegyzést készített egy erős, központosított hírszerző ügynökségről, és még abban az évben Nemzetbiztonsági Törvénnyel létrehozták a Központi Hírszerző Ügynökséget. Mivel Truman ki nem állhatta Dullest és testvérét, John Foster Dullest, Allen nem lehetett egyből a CIA főnöke. Az elnök tartott attól, hogy a CIA egy ,,gazember szervezetté” válik, és ragaszkodott ahhoz, hogy a CIA elsősorban a Fehér Ház hírszerzési jelentéseinek koordinátoraként szolgáljon. Informális szervezetnek szánták, amely nem rendelkezhetett rendőri hatáskörrel és nem működhetett belföldön, nehogy háttérhatalmat tudjanak építeni. Dulles viszont mindent akart, cselekedni és formálni az eseményeket, ami az ő értelmezésében a feszültség fokozását, provokációt, beavatkozást és végső soron a külpolitika alakítását jelentette. 1947 decemberében az új Nemzetbiztonsági Törvény már arra utasította a CIA-t, hogy indítson titkos pszichológiai hadviselés programot a Szovjetunió ellen, majd a titkos akcióprogramjait kiterjesztették a félkatonai műveletekre, a gazdasági hadviselésre és a politikai akcióprogramokra.  

Dulles azonban továbbra sem foglalhatta el az általa teremtett szörnyeteg, a CIA igazgatói székét, mert Truman elnökként 1949-ben újrázni tudott, de Dulles eltökélt volt, mint könyvében írta:

Anélkül, hogy teljesen tudatában lettünk volna, tanúi voltunk egy átfogó terv első szakaszainak, amelynek célja Európa és Ázsia társadalmainak szétzúzása, az Egyesült Államok elszigetelése, végül pedig az egész világ meghódítása volt.

 Ez üres propaganda volt, de elég nagy feladatot adott a hadseregnek és a hírszerzésnek. 

A frissen megalakult CIA azonnal akcióba lépett az 1948-as olaszországi választások befolyásolása érdekében. Ehhez felbéreltek egy maffia bandát, akik 1947-ben kézifegyverekkel, géppuskával belelőttek egy szicíliai falunál a május 1-jei felvonulókba, megölve 11 embert, 56 embert, köztük gyerekeket is megsebesítve, megnyomorítva. A maffiaterror folytatódott és mire a választás a véghajrába ért, a kereszténydemokraták szavazata megduplázódott. Vagyis a maffiát toborozták az amerikai külpolitika előmozdítására a Földközi-tenger térségében, és ez évtizedekig tartó korrupcióhoz vezetett az olasz politika legmagasabb szintjén, de nagyon jól illeszkedett Amerika hidegháborús terveihez. A CIA és a szicíliai-amerikai maffia kapcsolata idővel annyira gyümölcsözővé vált, hogy ezek gyakorlatilag egymástól tanulták el az illegális technikákat. 

1953-ban Allen Dulles végre a CIA igazgatója lett, az amerikai külügyminiszter pedig testvére, John Foster Dulles.

 A testvérek működését országok pusztulása követte, mint Irán 1953-ban, Guatemala a következő évben, és 1954-ben a svájci béketárgyaláson sikeresen avatkoztak be, hogy Vietnám egyesülni tudjon, ezzel a háború lehetőségét nyitva tartották. Mindhárom esetben a kommunista fenyegetést hangoztatták, mert nem akarták elfogadni, hogy ezen országok vezetői egyszerűen nemzeti érzésből, saját nemzetük érdekeit tartották szemük előtt. 

1960-ban Dwight D. Eisenhower már leköszönő elnök munkáját azzal akarta megkoronázni, hogy a párizsi békecsúcson feloldja a hidegháborús feszültséget. Azonban két héttel az esemény előtt, május 1-jén a Szovjetunió belseje fölött lelőttek egy U-2-es kémrepülőgépet és a pilótát, Gary Powerst élve elfogták. Powers gépét nyilvánvalóan ,,megpiszkálták”, ezért veszített rendkívüli magasságából és ezért tudta a szovjet légvédelem lelőni. Eisenhower sejtette, hogy a fiaskó mögött Dulles mesterkedése állt és olyan dühös volt rá, hogy többet látni sem akarta, de tőle már csak annyi telt, hogy leköszönő beszédében figyelmeztette az amerikaiakat a ,,katonaipari komplexum” fenyegetésére. Az amerikai demokrácia lassan kiüresedett és a választási folyamatot a nagyvállalati oligarchák vették a kezükbe. A mélyállam addigra már megszilárdult, mivel az Egyesült Államok hatalmi struktúráját 1945 után fokozatosan átalakították, letértek a köztársasági értékekről és a társadalmat a nagyvállalatok, a katonai vezetés és a hírszerzés kezdte irányítani, de mindezt észrevétlenül. Kellett egy elnökgyilkosság Dallasban, hogy az álca lehulljon. 

Borítókép: A Dulles-fivérek, Allen és John Foster (Fotó:Getty Images/Bettmann)