A francia hatalom behódolt a nyugtalan kisebbségnek

A párizsi rendőrök egy misét törvénytelennek nyilvánítottak, a muzulmán negyedeket inkább elkerülték.

Colombes, 2020. április 27. A helyszínt biztosítja egy rendõr Colombes-ban 2020. április 27-én, miután egy férfi feltehetõleg szándékosan két rendõrnek hajtott az autójával a Párizs melletti településen. A rendõrök súlyosan megsérültek. A férfit elfogták és azt vizsgálják, terrorcselekménynek értékeljék-e az esetet. MTI/EPA/Christophe Petit Tesson Fotó: Christophe Petit Tesson

Parádés akciót hajtottak végre április második felében a párizsi rendőrök, rajtaütöttek egy „törvénytelen” misén. Saint-André-de-l’Europe templomába három felfegyverzett rendőr hatolt be. A misét Philippe de Maistre abbé, a templom plébánosa vezette, hat résztvevővel: egy templomszolga, egy énekes, egy orgonista és három egyházközségi tag. A rend őrei erélyesen arra kérték a jelenlevőket, hogy hagyják abba a misét, ugyanis ez a kijárási korlátozások szerint törvényt sért.

Az abbé megpróbálta felvilágosítani őket: az 1905-ben és 1907-ben elfogadott, az állam és az egyházak szétválásáról szóló törvény értelmében a katolikus templomok rendjéért kizárólag a plébános felel. Az ő jogköre az, ha nem tudja fenntartani a rendet, akkor segítségért fordulhat a rendőrséghez, akik fegyver nélkül – kizárólag a rend biztosítása érdekében – beavatkoz­hatnak. Miután De ­Maistre abbé látta, hogy nem tudja meggyőzni őket, felkérte a templomszolgát, aki foglalkozását tekintve szintén rendőr, hogy bírja jobb belátásra kollégáit. A rendfenntartók e második beszélgetés hatására elbizonytalanodtak, és el is távoztak egy időre. Ám húsz perc múlva visszatértek, és közölték: a misét folytathatják, de a három egyházközségi tagnak el kell hagynia a templomot. Így is tettek.

De az ügynek itt nem lett vége, a hír eljutott Párizs érsekéhez, Michel Aupetit-hez, aki igen határozottan nyilatkozott a Radio Notre-Dame-­ban: „A rendőrök fegyverrel az oldalukon léptek be a templomba, miközben ezt a törvény tiltja. Nem vagyunk terroristák, és nem úgy kell velünk beszélni, mintha azok lennénk! Hideg fejjel kellene gondolkodni, és leállítani ezt a cirkuszt. Ha nem akarják meghallani, akkor majd hangosabban mondjuk, ha kell, akkor ordítva!” A márciusban hozott kijárási korlátozásokat tartalmazó rendelet nem zárta be a vallási intézményeket, de azokban szervezett, előre meghirdetett eseményeket nem lehet tartani. A templomok nyitva vannak, ha valaki imádkozni akar, betérhet, miséket lehet tartani. Állítólag a rendőri intézkedés hátterében egy állampolgári bejelentés állt, amely szerint illegális tevékenység zajlik a templomban.

Miért mondtuk el ezt? Mert Franciaországban volt egy másik érdekes, április végi eset. A Calvados megyei rendőrfőnök a ramadán, a muzulmán böjti hónap kezdetén a helyi parancsnokokat tájékoztatta a teendőkről. A ramadán alatt a muzulmánok napközben semmilyen ételt és folyadékot nem vesznek magukhoz, de napnyugta után az asztalra kerül minden finomság. Ezt nagy családi körben, társaságban fogyasztják el. Normális időkben semmi gond nincs ezzel, de most különleges napokat élünk, ez a viselkedés egyértelműen ellentmond a csoportosulások tiltására vonatkozó szabályoknak. Milyen javaslatot tett a rendőrfőnök? A hatóságok emberei ezekben a napokban inkább kerüljék el azokat a negyedeket, ahol ez előfordulhat. Ne igazoltassanak, ne lépjenek fel, ha ilyen összejövetelt tapasztalnak, magyarán kerüljék a balhét.

Tehát a főrendőr „vallási okokból” arra szólítja fel beosztottjait, hogy tekintsenek el egy kisebbség javára az egész ország területére és mindenkire vonatkozó törvény betartatásától. Van egy általános szabály, egy rendelet, amely valahogy mégsem érvényes a muzulmán vallásúakra. Míg a keresztények a húsvét vagy a zsidók a pészah alatt betartották a rendelkezéseket, addig az iszlamisták esténként nagy tömegben gond nélkül falatozhatnak. Köztársaság I., Köztársaság II.

Franciaországban – és kitágítva egész Nyugat-Európában – nem kell ezen csodálkozni. Ez is csak egy újabb jele a hatalom meghunyászkodásának egy nyugtalan és hangos kisebbség előtt. Egy elkülönülő társadalom a saját szabályai szerint, háboríthatatlanul élhet, a törvények errefelé csak nevetség tárgyát képezik, áthágásuk mindennapos gyakorlat. Mi ez, ha nem behódolás?