Az utolsó tét

Képtelenek segítség nélkül leállni, örvényként szippantja be őket a nyerési vágy. Mindent egy lapra tesznek fel, munkahelyüket, vagyonukat. Évről évre nő a szerencsejáték-függők száma, akik egyre többet költenek veszélyes hobbijukra. Ma a tudomány a függőséget krónikus, visszaesésekkel jellemzett központi idegrendszeri betegségnek tartja.

Fotó: Szerényi Gábor rajza

Három év alatt háromszorosára emelkedett az országban a szerencsejáték-függők száma. Ma nagyjából 2,5 millió embert érint a probléma, közülük nyolcszázezren mérsékelten, háromszázezren pedig krónikusan betegek – derül ki a Szerencsejáték Zrt. felméréséből. Ez utóbbi csoport tagjai azok, akik csak akkor döbbennek rá, hogy baj van, amikor már az életüket pókhálószerűen beszőtte a játékszenvedély, amelynek rabságából szinte soha vagy csak kínok kínjával tudnak szabadulni.

Így járt Tamás is, aki tizennégytől harmincéves koráig küzdött függőségével, amelyhez ráadásul deviancia, depresszió, alkohol és drog is társult. Nem létezett az a pénznyelő szórakozás, amelyet ki ne próbált volna. Köszönhetően a csoportterápiáknak hét éve „tiszta”.

Ám azért, hogy szinten tartsa magát, rendszeresen részt vesz a Névtelen Szerencsejátékosok összejövetelein. Az idáig vezető út – mint mondja – olyan küzdelmes és végeláthatatlan volt, amelyet a legelvetemültebb ellenségének sem kíván. Ráadásul nemcsak az egészségét vitte a vásárra, hanem komoly pénzösszegeket is: másfél évtized alatt több családi ház árát játszotta el.

Terápiás kísérletek

– Nyolcadikos voltam, amikor az első ezer forintomból sikerült rögtön hatot csinálnom, majd pár órával később már egyhavi fizetésnek megfelelő összeget zsebelhettem be, miközben söröztem a haverommal. Hát kit ne részegítene meg a siker? Az ismerőseim körében rögtön megugrott a népszerűségem! Igaz, már ekkor fel kellett volna figyelni az intő jelekre, például hogy mit keres egy 14 éves fiú a kocsmában fényes nappal a nyerőgépek mellett. Elkápráztatott, hogy pár hónap alatt fontos lettem, ismerőseimnek nem győztem fizetni a pizzákat, a márkás italokat. Tucatszám vettem a sorsjegyeket, lottókat, totókat is, miközben hol vagyonokat nyertem, hol vesztettem, hiszen flipperek, pénznyelők nélkül a kilencvenes években nem volt kocsma. Nem éreztem, de nem is éreztették velem, hogy bevonultam az illúziók börtönébe – emlékezik vissza az akkor még sikeres kezdetekre a most 37 éves Tamás, akivel nem sokkal később nagyot fordult a világ. A játékhoz egyre több pénz kellett, ezért a családi kasszához nyúlt, majd szülei ékszereit tette pénzzé.

Fotó: Szerényi Gábor rajza

– Amikor anyám, apám tisztességgel megkeresett vagyonát játszottam el, akkor pecsételődött meg végleg a sorsom. Ahogy teltek a hónapok, évek, úgy kerültem egyre mélyebbre. Igaz, voltak könnyebb időszakok, leállási kísérletek, mégsem sikerült kilábalnom a betegségemből. Mire nagykorú lettem, gyakran milliós tétekben játszottam. Persze összességében vesztettem, jól ebből nem lehet kikerülni. Idővel a rendőrség számára is ismerős lettem, miután a játékhoz újabb és újabb pénzt kellett „előteremtenem” – meséli. Időközben azért leérettségizett. Igaz, már magántanulóként, ugyanis a gimnáziumból deviáns és hiperaktív viselkedése miatt kitiltották. Szerencséjére a családja sosem engedte el a kezét. Pszichológus, pszichiáter segítségét is igénybe vették, majd szerelme is – akinek szintén az ékszerei bánták a jó szándékát – próbálkozott, ám nem járt sikerrel. Komoly függősége ellenére felvették az egyik főiskolára, ám a diplomát már nem szerezte meg, mert a szerencsejátékok mellett az üzleti élet is bűvkörébe vonta. Vállalkozást alapított, amely egy darabig jól prosperált. A munka viszont stresszel is járt, így a játékon kívül a feszültséget egyre több alkohollal, illetve egyre keményebb droggal vezette le. Mint mondja, a legrettenetesebb mélypontot harmincéves korára érte el. – Vállalkozóként hasított az üzlet, meglett a lakás, jó autó, csinos barátnő – kifelé úgy tűnt, tökéletes minden, remek az egzisztencia. Páromnak gyakorta hazudva üzleti utakat – miközben el sem utaztam –, szó szerint megrészegülve játszottam, vagy esténként, amikor már aludt, „lőttem be” magam. Próbáltam leállni, de nem sikerült. Főleg úgy nem, hogy a póker és a rulett is felkerült a palettámra.

Merengős szünetet tart, mintha villanásszerűen felidéződnének az arany idők, majd hirtelen visszazökken a jelenbe.

– Pár év alatt bedőlt minden: ott tartottam, hogy már a vállalkozásom pénzét, a dolgozóim bérét játszottam, illetve kábítószereztem el. A kapuk bezárultak, vesztettem, munkatársaim megélhetését veszélyeztettem. Miután barátnőmnek mindent bevallottam, elhagyott. Ekkor már az öngyilkossági kísérletektől sem riadtam vissza, hol az ablakon akartam kiugrani, hol a villamos elé akartam vetni magam – halkul el a mondat. Tamást végül a Névtelen Szerencsejátékosok közössége rángatta ki a gödörből. A sokak számára ismeretlen szervezetre az interneten talált rá. Akkor értette meg, hogy sokkal többen küszködnek szerencsejáték-függőséggel, mint gondolnánk. Azóta hét év telt el, de alig van olyan hét, hogy ne keresné fel a terápiás foglalkozást a ma már példaértékű életet élő budapesti férfi, akinek pár hete megszületett az első gyermeke is. Saját tapasztalatai alapján életviteli tanácsokat ad másoknak, történetét elrettentésnek szánja. Meggyőződése, hogy van kiút a leglehetetlenebb helyzetekből is.

A visszaélés kockázata

Az ötvenes éveit taposó, „Tippmix-függő” Sándor 2017 óta „tiszta”, azaz se alkohol, se játék nincs az életében, köszönhetően a terápiának, ahová Tamással együtt jár. A kezelés után ülünk le egy belvárosi kávéház teraszán. Hanyag mozdulattal dobja az asztalra cigarettásdobozát, előre elnézést kér, de erről a szenvedélyéről még nem sikerült leszoknia. A terápiáról azt mondja, bár végleges gyógyulásról nem beszélhet, egyelőre csupán „szünetről” van szó. Az ő kálváriája heti egyszeri, ártatlan kocsmai totózással, lottózással, kollégákkal való kollektív fogadással kezdődött az 1990-es években. Ám ahogy teltek az évtizedek, úgy húzta egyre mélyebbre a nyerési vágy a férfit, aki soha nem járt szerencsével.

– Már jóval korábban leálltam volna, ha sikerül a totón a telitalálatot elérni. Még arra is figyeltem, hogy olyan héten üssem meg a főnyereményt, amikor nagyobb a tét. A problémát csak tetézte, hogy amikor bejött a Tippmix online fogadás lehetősége, akkor már a nap szinte minden percében az esélyeket latolgattam, osztottam, szoroztam, statisztikákat vezettem a labdarúgócsapatokról. A munkahelyemen is volt ebből probléma, a vezetőségnek is feltűnt, hogy szétszórt és indiszponált vagyok, ráadásul depresszióval is küzdök. Hogy a magánéleti problémáimmal együtt mindezt könnyebb legyen elviselni, én is az alkoholhoz nyúltam, sajnos egyre gyakrabban, ráadásul munkanélküli időszakaim is voltak – emlékezik vissza láthatóan megtörten a legsötétebb korszakaira a ma már közalkalmazottként dolgozó Sándor.

Egész életében a főnyereményre várva „eltapsolt” akkora hét számjegyű összeget, amely nem egyessel kezdődött. Így a befektetett pénz sem rövid, sem hosszú távon nem térült meg. Hozzátéve némi öniróniával azt is kijelenti: ha hitelképes lett volna a bankok számára, egészen biztos, hogy még több ezres elmegy a szenvedélyére. Egy időre, 2004-ben sikerült úrrá lenni szenvedélyein, ám pár év múlva, 2010-ben egy családi gond miatt újra erőt vett rajta a kísértés, noha ekkor már járt terápiára. A legutolsó tétjét 2017. szeptember 22-én tette meg – emlékezik vissza. Az, hogy azóta ellen tud állni a csábításnak, leginkább annak köszönhető, hogy sorstársaival felbecsülhetetlen erőt adnak egymásnak.

Nem dúskál a piac a gyors meggazdagodás reményével kecsegtető terminálokban. Sőt: falvakban, településeken, kis lélekszámú helyeken csak egy, legfeljebb két munkaállomás elhelyezését engedélyezik. Azt is csak a postán, a nemzeti dohányboltban vagy az úgynevezett kiemelt kis üzletben, amilyen például a vegyeskereskedés – avat be a részletekbe az egyik szegedi elárusítóhely tulajdonosa, Lenkovics Magdolna. Elmondja, hogy az eladónak vizsgáznia kell a szerencsejátékhoz kapcsolódó termékekkel kapcsolatos jogszabályokból, pénzügyi ismeretekből, ráadásul havi rendszerességgel ellenőrzik őket. Amennyiben felmerül a szabálytalanság vagy más visszaélés gyanúja, a tulajdonos könnyen elveszítheti az engedélyt.

– Előfordult az is, hogy az egyik boltban az eladó megkaparta az összes sorsjegyet, és úgy árusította őket, hogy előre tudta, melyik nyer, és melyik nem. Persze pár óra alatt lebukott, el is vették a terminálját – meséli a kissé bizarr példát.

– Sőt, amióta csak lottó létezik, folyamatosan téma a számhúzásokkal kapcsolatos csalás lehetősége. Engem is gyakran kérdeznek, hogy tudok-e a hőmérséklet emelkedésével vagy mágneses energiával mozgó számgolyókról. Vagy éppen arról, miként lehetséges, hogy a húzás utáni pillanatokban már tudják, hány nyertes szelvény van a játékban. A válasz azonban roppant egyszerű: a villámgyors kiértékelés ma már a fejlett számítógépes hálózatoknak köszönhetően cseppet sem misztikus.

Tapasztalata, hogy a legnagyobb keletje a kaparós sorsjegynek van, amelynél a nyerési esély nagyon jónak mondható. Olyannyira, hogy nála is volt már olyan szelvény, amely hét számjegyű összeget hozott a tulajdonosának. Sőt arról is hallott, hogy a Buksza nevű sorsjeggyel 250 milliót nyertek az egyik szomszédos faluban. A Puttót pedig azért szeretik, mert ötpercenként húzzák, ahogyan nagy sláger a Tippmix is, azon belül a labdarúgás, a vízilabda és a tenisz. Ám itt a fogadáshoz nemhogy napra-, hanem percre kész tudás szükséges. Ezzel szemben azok, akik lóversenyre tesznek pénzt, zömében veszítenek, miután szinte lehetetlen kiszámítani az eredményt. Magdolna arra viszont büszke, hogy vevői között nincs játékfüggő, mindenki tudja, mikor és hol kell abbahagyni a szenvedélyét.

Az Ébredések Alapítvány főorvosától, Bodrogi Andreától megtudjuk, ez a fajta függőség az úgynevezett viselkedési addikciók közé tartozik. Ezekben az esetekben a viselkedést belső kényszer irányítja, vagyis a szenvedélybetegnek „muszáj játszania” akkor is, ha elméletben tisztában van a következményekkel.

Ördögi spirál

– E függőségnek számtalan válfaja van. A már említett példákon kívül egyre több az online szerencsejátékos, akik az interneten játszanak, virtuális kaszinókban pókereznek, ruletteznek, és még számos más játékkal próbálnak pénzt nyerni a számítógép előtt ülve. Ami közös valamennyiben, az a fékezhetetlen vágy, hogy mindenáron játszaniuk kell. Amíg nem kezdik el a szenvedélyükké vált tevékenységet, folyamatosan emelkedik a szervezet belső feszültségszintje, amelyet aztán a játék során a megnyugvás, a relaxáltság állapota követ – ismerteti a fázisokat a doktornő.

Szakértőnk szerint a másik jellemző tünet a kontroll elvesztése: amikor elkezdődik a játék, az egyén már képtelen leállni. Ugyanúgy, ahogyan az alkoholfüggő nem tud meginni csupán egy sört, a játékfüggő sem tud egy menet után visszavonulni. Az még többé-kevésbé természetes, hogy minden játékos nyerni akar. Ám a függő, ha nyer – ami persze ritkább –, általában nem veszi ki a nyereményét, hanem tovább játszik. A kontroll elvész, és beindul az ördögi spirál, hogy a játékos visszanyerje az elvesztett pénzét. Ekkor már mindent alárendel a betegségének, s az amúgy tisztességes értékrendű személy hazudni és lopni kezd.

Arra a kérdésünkre, vajon a szervezetben mi okozza ezt, és miként lehet kezelni, úgy fogalmaz: ma a tudomány a függőséget krónikus, visszaesésekkel jellemzett központi idegrendszeri betegségnek tartja. Valószínűleg genetikai hajlam is szerepet játszik a szimptóma kialakulásában, de a kutatások szerint a felelős gént vélhetően nem lehet azonosítani.

– Nem mondom, hogy fél siker, ha a szenvedélybeteg segítséget kér, de mindenképpen fontos lépés. Ugyanis így van esélye leállni. Az egyik elég hatékony kezelési mód a kognitív viselkedésterápia. Ez azt jelenti, hogy megtanulunk megbirkózni a már említett korai figyelmeztető tünetekkel és a magas kockázatú helyzetekkel. Fontos bevonni a hozzátartozókat a folyamatba, de mint látjuk, hatékony lehet az önsegítő csoport látogatása is – mondja Bodrogi Andrea, aki szerint nem szégyen és sosem késő szakember segítségét kérni.

Ötszázmilliárdos piac

A Szerencsejáték Zrt., azaz az állami játékszervező monopólium tavaly 491,1 milliárd forint árbevételt ért el. A játékok több mint felénél nőtt a bevétel, a hagyományos lottójátékoknál és a Jokernél, a Luxornál, valamint a totónál azonban visszaesés volt. Sportfogadásra 2018-ban 231,1 milliárd forint jutott, számsorsjátékra 147,4 milliárd forint, sorsjegyekre 111,9 milliárd forintot költöttünk. A bevételek harmada a Tippmix-fogadásból jött be, és ha ehhez hozzávesszük a Tippmixpro online játékot is, a kettő együtt már majdnem a teljes szerencsejáték-bevétel felét, 46 százalékát adja ki. A legnépszerűbb ötös lottó tavaly már csak 8,99 százalékot hozott a szerencsejátékok kasszájába, de ez még mindig jelentős, 44 milliárd forintos összeg. Azok a játékosok, akik hetente teszik meg tétjeiket, 2,6 millióan vannak, majdnem hétszer annyian, mint a legnagyobb bevételt hozó Tippmixen fogadók. A magyar lottótörténet legnagyobb nyereményét az Eurojackpot játékon érték el: 2017 februárjában egy magyar játékos 5+2 találatával majdnem nettó hatmilliárd forintos összeget zsebelt be. Az ötös lottónál a teljes játékbevétel 44 milliárd forintjából összesen 16,2 milliárd forintot nyertek vissza a játékosok.