Elek apó

Benedek Elek a legnagyobb magyar meseíró volt, Erdély szimbóluma, a legismertebb székely, minden magyar gyermek Elek apója, lapszerkesztő és irodalomszervező.

Bardócz Orsolya
2019. 09. 30. 14:12
null
Benedek Elek-emlékház
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Benedek Elek a legnagyobb magyar meseíró volt, Erdély szimbóluma, a legismertebb székely, minden magyar gyermek Elek apója, lapszerkesztő és irodalomszervező. Százhatvan évvel ezelőtt, 1859. szeptember 30-án született Székelyföldön, és kilencven éve, 1929. augusztus 17-én hunyt el. Szülőfalujában, Kisbaconban ötven éve, 1969. május 25-én tartották a Benedek Elek-emlékház avatóünnepségét. Ez a hármas évforduló számos lehetőséget teremt arra, hogy megkülönböztetett tisztelettel forduljunk Elek apó felé. Minden év szeptember 30-án, a magyar népmese napján számos irodalmi konferenciát, mesemondó versenyt és népmeséket feldolgozó bábelőadásokat szervezünk, hogy méltó módon megemlékezhessünk Elek apóról. Az írások, előadások mellett emléke legidőtállóbb ápolójának mégis a kisbaconi Benedek Elek-emlékház tekinthető.

Benedek Elek 1894 és 1896 között a millenniumi ünnepségre készítette el az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág című munkáját, ami abban az időben a legnagyobb példányszámot érte el. Ezt tartják fő művének, s amely attól kezdve kiapadhatatlan forrása számos, különböző címen kiadott mesekönyvnek. Elhatározta, hogy az öt kötet honoráriumából visszavásárolja azokat a földeket, amelyeket szülei eladtak, és az ő tanítására költöttek. Hazautazott Kisbaconba, kinézte magának a templommal szemközti hegyoldalt, majd megtervezte a leendő családi házat, amely még ükunokáinak is otthont adott, a parkot, a gyümölcsöst és a mindent körülölelő fenyősort. A ház két évig épült, és 1898-ban került tető alá. Homlokzatán, az oszlopos veranda fölötti háromszögben ma is ott díszeleg aranybetűkkel felesége, Mari neve, hiszen az ő szerető, mindenről gondoskodó lénye, támogatása és gazdasági leleményessége nélkül a székely kúria nem épült volna fel.

Benedek Elek

Benedek Elek kezéből 1929. augusztus 17-én örökre kihullott az írótoll. Felesége a halálba is követte őt. A kettős tragédia után a ház évekig üresen állott, a család csak nyaranta kereste fel Kisbacont. Nem sokkal a második világháború után Benedek Elek középső lánya, Benedek ­Flóra költözött be a kisbaconi házba. A kuláklistát megjárt Flóra „néninek” sikerült megmenteni a kúriát az államosítástól, így megmaradhatott a Benedek-ház az összegyűjtött meséskönyvekkel, festményekkel, bekötött újságokkal, és a park is, ahol ezentúl nyugodtan fogadhatta nemcsak a Pestről érkező Benedek-leszármazottakat, hanem a látogatókat is. Egy idő után valóságos zarándokhellyé vált ez a hely. Flóra néninek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a kisbaconi házon 1959-ben, Benedek Elek születésének századik évfordulóján emléktáblát helyezzenek el.

Az emlékház létrehozásának gondolatát először Balogh Edgár erdélyi író vetette fel, hozzá csatlakozott Sylvester Lajos, a Kovászna megyei kulturális bizottság vezetője, Király Károly, a megyei pártbizottság első titkára és a Benedek-leszármazottak. Nem volt egyszerű dolog kicsikarni a román kommunista vezetés támogatását, hiszen korábban szóba se jöhetett, hogy önálló magyar intézmény létrehozását engedélyezzék a bukaresti pártközpontból. Az engedély megszerzésére használták fel a székelyföldi vadászatokat, ahol a bukaresti vezetők rendszeresen részt vettek. Király Károly egyik alkalommal Kisbaconon át kísérte Ceauşescut kedvenc vadászhelyére, a Dél-Hargitára, s a román kommunista pártvezér ama kérdésére: „Hogy vagytok, mit csináltok?”, azt válaszolta, hogy vannak még bajok. Ceauşescu kérdően nézett rá. Elégedetlenek az emberek – folytatta Király Károly. És elmagyarázta, hogy volt ebben a faluban egy székely író, aki magyarként is szerette és megbecsülte a románokat, az első világháború után otthagyta Budapestet, és hazaköltözött Erdélybe. Király Károly furfangos közbenjárásának köszönhetően Ceauşescu végül megadta az engedélyt az emlékház alapítására. Mindehhez kiemelten fontos volt, hogy Benedek Elek egyike volt azon kevés íróknak, akik mindig hirdették, tanították és fontosnak tartották az Erdélyben élő magyarok, szászok és románok békés együttélésének, kölcsönös megismerésének fontosságát.

Benedek Elek-emlékház

A megnyitó napjára, 1969. május 25-re meghívták az erdélyi magyar szellemiség nagyjait, a magyar és román értelmiséget. Egész Erdélyre kiterjedő mozgalom indult meg; Kisbaconba több ezren érkeztek az ország minden tájáról. Az emlékkiállítást a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársai a Flóra néni által gyűjtött anyagból, nyolc szobából kettőben, a nagy ebédlőben és a belőle jobbra nyíló oldalszobában rendezték be. A ház elé kopjafát állítottak, amelyre Máthé Ferenc fafaragó ősi székely jelképek nyelvén Benedek Elek életsorsát faragta meg. A kopjafa félhold motívuma azt jelenti, hogy tanult, székely ember volt. A gömb a férfit jelzi, a lámpás azt, hogy másoknak világított és utat mutatott. A tulipán pedig, hogy házasemberként élte napjait. Az egykori ebédlőben vannak kiállítva a régi családi fényképek, levelek, kéziratok, korabeli mesekönyvek eredeti kiadásai, a Cimbora, Az Én Ujságom, Az Én Naptáram, a Jó Pajtás gyermekújságok bekötött gyűjteményei. Ebből nyílik a dolgozószoba, benne az eredeti íróasztallal, s mindazokkal a tárgyakkal, melyek annak idején is ott voltak: toll, pecsét, ezüst cukortartó és Benedek Elek utolsó, be nem fejezett levelének másolata, rajta a félbemaradt mondattal: „fő, hogy dolgozzanak…”.

Az emlékház 1969-es megnyitása után nem sokkal Bardócz Dezsőné született Lőrincz Julianna (Juca néni) vette át hivatalosan a hagyaték ápolását, és a megöregedett Flóra nénivel együtt végtelen kedvességgel fogadták, kalauzolták a zarándokhellyé vált Benedek-kúria látogatóit. Juca néni Elek apó tizedik unokája volt, aki több személyes emléket is őrzött Benedek Elekről. 1978-ban a dédunoka, dr. Bardócz Lehel felesége, Gajzágó Éva vette át és a Székely Nemzeti Múzeum munkatársaként húsz éven át gondozta az emlékház hagyatékát. Ekkorra már minden évben látogatók ezrei keresték fel Kisbacont. A kilencvenes évek végén a Székely Nemzeti Múzeum és az emlékház kapcsolata megszűnt. Az emlékházból magánmúzeum lett. Két évtizedig Szabó Istvánné Bardócz Réka dédunoka gondozta, majd Bíró Enikő dédunoka vette át a családi „stafétabotot”, hogy a következő években ápolja ezt a nemes hagyatékot.

A kisbaconi Benedek Elek-emlékház ötven éve nyitotta meg kapuit. Látogatóinak folyamatosan gyarapodó száma hűen bizonyítja, hogy Elek apó az a szelíd mesekirály maradt, akinek ragyogó mesélő stílusa ma sem halványodott el, írásai nem merültek feledésbe, s közel egy évszázad múltán is sok-sok nemzedéket kalauzolnak el a mesék csodálatos világába.

(A szerző Benedek Elek ükunokája)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.