Fiume felvirágzása így sem rózsás-leanderes történet. A József Attila-i „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” tragédiája nagyrészt a helyi polgárság szeme előtt játszódott le. A Monarchia szegényeit 1903-tól az angol Cunard társaság utaztatta az Újvilág felé. Többek közt a Pannónia és a Carpathia nevű gőzösökön…
Bár jogállása és népességtörténete miatt Fiume nem vethető egybe olyan felvidéki magyar városokkal, amelyekben századokon át hangsúlyosan és szervesen volt jelen a magyar elem, a Trianonnal ránk törő, olykor hisztérikus magyartalanítás számos párhuzamot mutat. Munka nélkül maradt, üldöztetésnek kitett magyar ajkú alkalmazottak ezreinek kellett menekülnie itt is, ott is. Bártfáról, Selmecről, Zólyomból vagy épp Fiuméből.
A magyar középcímerpajzs alsó negyedének kétfejű sasa mára visszakerült Fiume zászlajára, és ismét van egy kicsiny magyar közösség, amelynek lelkes tagjai a szétrobbant délszláv állam magyar vidékeiről kerültek oda. Az olasz ajkú közösséggel olyan városról álmodnak, ahol a történelmileg egymás mellett élt nyelvek és kultúrák újra békében megférnének.
