Frici atya

Kedves, nyitott, művelt, melegszívű ember volt a március 12-én, 95 esztendős korában elhunyt ­Pálos Frigyes hatvani prépost.

Szerényi Gábor rajza

Kedves, nyitott, művelt, melegszívű ember volt a március 12-én, 95 esztendős korában elhunyt ­Pálos Frigyes hatvani prépost. Életének papi szolgálatban eltöltött 72 esztendejéből több mint negyvenet élt meg a szocialista Magyarországon. S mint annyi hűséges és eredményes pap számára, neki is az állandó áthelyezés és a hatalom általi fenyegetettség lett a sorsa. Egész biztos, hogy titkosszolgálati eszközökkel is megfigyeltették.

Amikor Pétery József váci püspök 1947-ben pappá szentelte, a katolikus egyház még komolyabb korlátozás nélkül működhetett. Püspöke a háborúban rengeteg megpróbáltatást szenvedett Pestújhelyre küldte káplánnak. A fiatal lelkipásztor minden erejét a hitoktatásnak szentelte. Alkalmasint heti 36 órája is volt, és előfordult, hogy egyetlen nap nyolc hittanórát kellett tartania. Persze mindezt a kápláni teendőkön felül: reggel hatkor mise a munkába indulóknak, estefelé családlátogatás. Pihenés gyanánt ministránsfoglalkozásokat tartott, vagy éppen gyertyatartókat faragott. Huszonhárom éves volt, jól bírta a terhelést. Püspöke számára nyilvánvaló volt, hogy a lelkes és rendkívül tehetséges fiatal papot külföldi tanulmányútra kell küldenie, s úgy volt, hogy Pálos Frigyes hamarosan Hollandiában ismerkedhet meg az új ifjúságpasztorációs módszerekkel.

Ebből a tervből a politikai változások miatt nem lett semmi, sőt 1950-ben a pestújhelyi plébániáról is kipenderítette a hatalom. Túlságosan eredményes volt. Pétery József püspök bátor húzással „kicserélt” két tehetséges, fiatal papot, hogy egy időre eltüntesse őket a párt látóköréből: a kecskeméti káplán Pestújhelyre kapott megbízást, a pestújhelyi Kecskemétre. A hírös városban végzett munka csak két évig tarthatott: botrány tört ki, hogy a megyei békepapi gyűlésen százötven meghívott helyett csak hárman jelentek meg. A legsötétebb ötvenes évek idején ez a renitencia megtorlást kívánt. A hatalom hamar kiderítette, ki a felelős: a fiatal káplán, Pálos Frigyes, aki kerékpárra pattanva az akkor már erősen korlátozott Pétery püspök üzenetét villámgyorsan továbbította minden plébániára. Az átadott figyelmeztetés egészen egyszerű volt, csupán az egyházjog hatályos rendelkezéseire emlékeztette a békapapi mozgalom nagygyűlésére meghívottakat…

Szerényi Gábor rajza

A „bajszos püspök” – a házi őrizetben lévő valódi püspök mellé kijelölt állami felügyelő – valósággal őrjöngött a botrány miatt, de azt nem tudta keresztülvinni, hogy Pétery József felfüggessze legtehetségesebb és leghűségesebb papjai egyikét. A büntetés azonban nem maradhatott el, és Pálos Frigyest máris áthelyezték Hatvanba káplánnak a prépost mellé. Itt is a hitoktatás és a ministránsokkal való foglalkozás jelentette fő tevékenységét, de a súlyos károkat szenvedett templom nyomorúságán még korábbi állomáshelyeinél is nagyobb igyekezettel próbált enyhíteni. Külön kis műhelye volt, ebben esztergálta a hiányzó gyertyatartókat, a szentségi trónust, készítette a szószék függönyét. Aztán 1956-ban ismét mehetett: ezúttal Ceglédre. Ott érte a forradalom, ott találkozott a Szuezi-csatornát kereső oroszokkal, és olyan hősi halottat is temetett, aki a Szovjetunióból érkezett a forradalom leverésére, de a helyzetet megismerve a felkelők oldalára állt. Hitoktatásra már nem volt lehetősége, majd a harcok végén, a zűrzavar kellős közepén visszahelyezték Hatvanba.

A legújabb hatvani megbízatás sem tartott sokáig, 1957-ben mehetett Vácra, és ekkor már művészettörténeti érdeklődésének megfelelő is feladatot is kapott: az egyházmegye műemlékeinek gondozását bízták rá. Gyermekkorától érdekelte a művészet, a szépség mibenléte, de még húsz évig nem végezhetett szakirányú tanulmányokat. 1976-ban indítottak egy kurzust az ELTE-n, kifejezetten papok részére, hogy az egyházi műkincsek gondozására legyen néhány megfelelő szakember. Hatalmas vívmány volt ez, összesen tizenketten végeztek.

Persze Vácott is csak három évet dolgozhatott, ugyanis az Állami Egyházügyi Hivatal éber munkatársai megállapították, hogy rossz hatást gyakorol az apostoli kormányzóra, Kovács Vincére. De azért a kései szocializmusban már nyugodtabb körülmények között dolgozhatott. Restauráltatta a középkori tereskei templomot, 1979-ben pedig hatvani prépost lehetett. Bár a rendszerváltás után a váci egyházmegyei gyűjtemény megalapítása nem az ő nevéhez fűződik, két alkalommal is igazgatója volt a múzeumnak. Már jóval nyugdíjkorhatár felett is fiatalokat megszégyenítő munkabírással dolgozott. Kilencvenöt esztendő nagy idő a szépség megismerésére. De a harmónia valódi megértése csak most jött el számára.