Az India-centrikusság mindenre érvényes, a külpolitikától a gazdaságpolitikáig, a kultúrától a haderőfejlesztésig. Bár az angol nyelv az élet minden részét áthatja, az egykori brit India öröksége egy vékonyuló máz. Ott van még a kormányzati negyed épületeiben, de a hatalmas „India Gate” már régen a nemzeti színekben pompázik. Új-Delhinek ez a része szinte európai – ha nem lennének majmok, pálmafák és trópusi meleg, egy-egy épületet nézve Londonban is lehetnénk. A felszín mögött azonban egy új szuperhatalom épül, a régi indiai birodalmak dicsősége van feltámadóban.

A nyugati behatolás és uralom kellemetlen, megalázó, de gyorsan kopó emlék. Itt-ott emlékművek, feliratok emlékeztetnek a hosszú és nem is mindig vértelen harcra, amit a Brit Birodalom ellen vívtak. Egykor volt, már nincsen kisebbrendűségi érzés. Az indiaiak büszkék voltak, és örültek pár éve, amikor gazdaságuk nagyobb lett, mint a brit, de immár Japán és Németország megelőzése a cél. Hamarosan ez is teljesülni fog. A volt gyarmattartó már nem tétel számukra, bár az elit szeret London luxusboltjaiban vásárolni. De közben mindenféle luxus megtalálható Delhiben és a hatalmas ország többi megapoliszában. A háromszáz milliós közép- és felsőosztálynak irtózatos vásárlóereje van. A törékeny kis tuktukok mellett hatalmas Mercedesek és BMW-k siklanak az utakon.
Indiai kormányzati tanácsadókkal, háttéremberekkel, kutatókkal beszélgetve fura érzése támad az embernek.
Racionálisan, ideológiai sallangok nélkül beszélnek. Ez a mai Európára annyira nem jellemző. A Magyarországról érkező vendéget érdeklődéssel fogadják, mert India pontosan olyan negatív sajtókampányok célpontja volt az elmúlt évtizedben, mint hazánk. Ugyanazok a nagy nemzetközi lapok ugyanazzal az érveléssel kritizálták: nacionalizmus, a demokrácia erodálása, korrupció. Eközben India akkorát fejlődött, teljesen ignorálva a nyugati tanácsokat, mint még soha.
Ezért le is pattannak róluk a vádak. Minden nyugati érvelésen, hogy ne vegyenek orosz olajat, udvariasan mosolyognak, és felsorolják, egyes nyugati országok mit vesznek még máig Oroszországtól. A vádra, hogy erőszakkal változtatnak határokon, úgy reagálnak, hogy
Kína is vett el területeket Indiától, mégsem érdekel az senkit a nyugati világban.
Rámutatnak a kettős mércékre. Ha a Nyugatnak fáj valami, az legyen az egész világ fájdalma. Ha Indiának, na az a Nyugat számára másodlagos vagy harmadlagos.