De vannak a könyvnek más erényei is. A derék emberek derekas helytállásának bemutatásán túl átfogó panorámát kínál az amerikai magyar emigráció különböző fázisairól.
Másképp szólalnak meg, másképp élnek és másképp éreznek magyarságukkal kapcsolatban azok, akik a II. világháború után, a kommunista hatalom elől menekülve érkeztek az Egyesült Államokba, máshol vannak a fókuszpontjai azoknak, akik az 1956-os forradalmat követően voltak kénytelenek ide menekülni, és megint más azok felfogása, akik a 1989–1990-es rendszerváltozás előtt, illetve már a rendszerváltás után próbáltak szerencsét Amerikában.
Sokszor nem is lehet észrevenni a hangsúlyváltásokat, de amikor arról beszélnek az interjúalanyok, miért tartják fontosnak, hogy tegyenek valamit a magyar közösségért, akkor kirajzolódnak ezek az apró eltérések.
A különbségek mögött láthatóvá válik egy nagyon is egységes kép, megfogalmazódik, mit látnak másképp az amerikai magyarok, és milyen erős elszántsággal, mennyi mindent tesznek a különféle magyar közösségek vezetői a fennmaradásért. Antal-Ferencz Ildikó könyve minden személyes pályaíven túl elsősorban egy közösség életéről szól, arról, hogy milyen feltételek megteremtése után, milyen cselekvéseken keresztül, milyen nyelvi, szellemi, hitbéli erők által, és miféle elköteleződések révén tudnak magyarként megmaradni az Amerikába sodródott honfitársaink. Tanulhat a könyvből minden határon túli magyar. De tanulhatunk belőle még mi is, itt, az anyaországban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!