Május elseje nemcsak a munkásmozgalmaké, de katolikus ünnep is

Szent József a Biblia titokzatos figurája, akinek alakja a vallás- és eszmetörténetben számos átalakuláson ment keresztül az elmúlt két évezredben. A középkorban az ácsok mennyei pártfogója, a korai újkorban a Habsburg-dinasztia egyik védőszentje volt, a XIX–XX. század fordulójától pedig a katolicizmus munkásrétegek felé való nyitásának a megszemélyesítője.

A baloldali és kifejezetten kereszténység- és egyházellenes mozgalmi törekvések kihívást jelentettek. Fotó: Jurij KocsetkovMTI/EPA

A Bibliából kevés adattal rendelkezünk róla, az apokrif iratoknak – a kereszténység által a Szentírás részének nem tekintett szövegeknek – azonban kedvelt témája Jézus gyermekkora, így azokban József alakja is felbukkan. Az ókori gyökerű Mária-kultusszal szemben József tisztelete csak későbbi korokban alakult ki. A XIII. századtól kezdve az Assisi Szent Ferenc nyomán meginduló lelkiség a hallgatag, Isten akaratába beletörődő, kétkezi munkáját nyugodtan és alázattal végző, a családjában – családfőként – az alárendelt szerepébe beletörődő hívő ember példaképévé vált.

A Makula nélkül való tükör című, a XVIII. század elején cseh nyelvből magyarra fordított hitbuzgalmi kiadványban, amely előbb a nemes hölgyek, később a katolikus vidékek parasztasszonyainak is kedvelt lelkiségi olvasmánya volt (az 1800-as évek közepére már tizenegy kiadásban jelent meg), olvashatjuk Szent Józsefről az alábbiakat.

Ő legdicsőségesebb nemzetbül származott, mert az ő nemzetéből némellyek pátriárkák, némellyek királyok, némellyek próféták, némellyek papok voltak és nagyobb részént istenes, szent emberek. Hogy pedig Szent József ács volt, az nem történt szegénysége miatt, hanem maga akaratjábul, mivel e világ gazdagságát, dicsőségét semminek tartotta, és inkább akarta tisztességes munkában magát foglalni, hogysem henyélésben életét tölteni. Szent József a pátriárkák bizodalma volt és több dicsőséget, tiszteletet vettek őtőle, hogysem ő vett tölök. Ami a testet illeti, Szent József legszebb és ékesebb volt az emberek fiai között, mivel oly királyi nemzetből származott, és az emberek között legékesebbnek kellett jegyesül adatni, mind lelkében, mind testében hozzá hasonlónak kellett lenni. Azért őfelőle úgy van megírva, hogy tiszta szűz férfiú volt. Beszédében szerelmetes, cselekedeteiben mértékletes, társalkodásában nyájas, serénységében, ábrázatjában, szavában, cselekedetiben, hajlandóságiban, kedvességben, nyájasságban Krisztushoz és az ő anyjához mindenekben hasonló. Ez férfiúrul méltán mondhatni azt, kit Dávid Krisztusrul prófétál; minden emberek fiai fölött ékes vagy, kiöntetett a malaszt a te ajakidban és megáldott az Úr örökké.

A József-kultusz Közép-Európában a XVII. század végén kapott nagy lendületet. I. Lipót német-római császárnak, ausztriai főhercegnek, magyar és cseh királynak ugyanis sokáig nem született fiúutódja, és az trónörökös világrajövetele érdekében Szent József mennyi közbenjárását kérte. Ezért aztán, amikor megszületett a várva várt fiúgyermek – a későbbi I. József császár, aki Bercsényi Miklós kuruc főgenerálisnak az ónodi országgyűlésen, a Habsburgok trónfosztása után mondott szavai szerint „nem királyunk” – Jézus nevelőjének nevét kapta.

Ennek hatására az ausztriai, a magyar és a cseh arisztokrácia körében hamar elterjedt a név, amely végül – elsősorban a katolikus egyház hathatós közreműködésére – az egyszerű nép számára is használatossá vált. Az 1800-as években a legnépszerűbb férfi keresztnevek egyike volt hazánkban, és kifejezetten a vallási hovatartozás reprezentálása volt a célja viselésének. A betelepült katolikusokat a hagyományosan református (napjainkban Horvátországhoz tartozó) Kórógyon Jóskának, illetve Jóska bácsinak hívták.

Szent József kultusza már korábban is erősödött. Amikor az iszlám török birodalom elleni küzdelem jegyében Magyarországot visszafoglalták, Buda 1686-os ostrománál Marco d’Aviano (Boldog Avianói Márk) kapucinus szerzetes Szent Józsefet ábrázoló zászlót tartott a magasba, és úgy buzdította a keresztény katonákat, akik végül bevették a várat. A Habsburg-dinasztia Szent József felé fordulásában nem elhanyagolható a ferences spiritualitás hatása. A kapucinus rend – amelynek bécsi kolostorának temploma a Habsburgok hagyományos temetkezési helye az 1600-as évek elejétől – ugyanis a Szent Ferenc által alapított szerzetesi család egyik fontos közössége.

Szent Józsefet egyébként mint Jézus nevelőapját később a papnevelés védőszentjének is tekintették. A XX. század első felében épült szegedi székesegyházban a Szent József-persely bevételét a csanádi egyházmegye papi utánpótlásának költségeire fordították. Boldog IX. Piusz pápa az egész katolikus egyházat az ő atyai pártfogásába ajánlotta 1870-ben, amikor a pápaság temporális (időleges és evilági) hatalmának a hagyományos színterét, az Egyházi Államot (a mai Vatikán egyik elődjét) az akkoriban egységesülő olasz állam csapatai megszállták.

Nagy fordulatot vett Szent József tisztelete a XIX. század második felében. 

Ennek következménye az, hogy május elseje napjainkban nemcsak a nemzetközi szocialista munkásmozgalom emléknapja a munka ünnepeként, hanem a katolikus egyházi év rendjében Munkás Szent József napja is. Az 1800-as évek derekán a baloldali és kifejezetten kereszténység- és egyházellenes munkásmozgalmi törekvések kihívást jelentettek a katolicizmusnak. Erre reagálva adta ki XIII. Leó pápa a Rerum novarum kezdetű apostoli körlevelét 1891. május 15-én, amelyben többek között a méltányos munkabérhez való alapvető jogot, a munkának az ember természetéből fakadó és attól elválaszthatatlan jellegét, valamint a munkásszerveződés természetjogból fakadó létjogosultságát fejtette ki és támasztotta alá a Szentírásból, illetve a katolikus hagyományból vett szemelvényekkel.

A keresztény munkásmozgalom – amelynek első szervezetei Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban jöttek létre – számára az egyik fontos példakép Szent József, akinek május elsejei emléknapjának hivatalos megnevezése 1955 óta: Munkás Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese, hitvalló, a munkások patrónusa ünnepe. Ennek szellemében Szent II. János Pál pápa Redemptoris custos kezdetű, 1989. augusztus 15-én megjelent buzdításában az alábbi szavakkal méltatta Jézus nevelőjét.

Amiként a názáreti család az üdvösség és szentség rendjében az emberi családok példaképe, hasonlóképpen elmondhatjuk ezt Jézus munkájáról is, melyet József, az ács oldalán végzett. Korunkban az Egyház azzal kívánta kiemelni ennek a jelentőségét, hogy május hónap első napjára helyezte munkás Szent József liturgikus emléknapját. Az evangéliumban nagy becsületnek örvend az emberi munka, különösen, ha azt kézzel végezték. A munka együtt lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten Fiának emberségével, sőt sajátos módon részesült a megváltásból. József, munkapadjának köszönhetően, amelyen Jézussal együtt végezte tevékenységét, az emberi munkát is közelebb vitte a megváltás titkához.

Korunkban Szent József a keresztények számára leginkább az Isten akaratába való belenyugvás és a minden emberi tényezőtől független hit vonatkozásában lehet példakép, aki rávilágít a hozzátartozóinkhoz való szeretetteljes odafordulás, és a mindenkitől elvárható alkotó és jövedelmet biztosító munka fontosságára.