– Nem sok dicséretet kapott Fallaci vagy Houellebecq, amikor leírta jóslatát az európai civilizáció halálát hozó migrációról. Ön is beleállt a témába. Korábbi regénye, a 2016-ban, a migránsválság utáni évben megjelent Európa, falak mögött című könyv a bezárkózó, káoszba fulladó kontinensről szól, legújabb műve, a Művelt Nép Könyvkiadónál megjelent, 2050-ben játszódó Európa halála pedig már kimondottan az elbukó Magyarországról. Olvashatjuk ugyan fikciónak, de vastagon benne van az aktuálpolitika.
– A migráció európai és természetesen országos sorskérdés is. Ez a könyv arról szól, hogy Magyarországot már behálózták az arabok, elsősorban az itt lévő ivóvíz miatt. Teljes hódításukhoz csak technikai lépések hiányoznak, amelyekhez szükségük van a politikai vezetés közreműködésére is. Ez csak fikció, amelyet a krimiíró a maga eszközeivel dolgozott fel. A könyv természetesen nem politikamentes, csak nem aktuálpolitika, mivel nincsenek benne felismerhető szereplők. A geopolitikának komoly szabályai vannak, és az ebből levonható következtetések függetlenek attól, hogy bal- vagy jobboldalról szemlélik. Már 15 éve felhagytam az aktuálpolitizálással, mert értelmetlennek találtam a vitákat, de attól még látom, mi történik. Európa a veszte felé rohan, és ez nem új keletű probléma. Migránsok már 2015 előtt is érkeztek a zöldhatáron, ezt a szegedi rendőr kollégáktól tudom. A Célpont Párizsban című regényemet tíz éve írtam, mely az akkor még csak formálódó muzulmán közösségekről szól. A 2015-ös migránsválság után már nem lehetett nem észrevenni, mi történik. A helyzetet a szíriai háború fokozta, és Merkel eszkalálta. Azt gondoltam, hogy többen leszünk, akiket ez a kérdés írásra késztet, de úgy tűnik, mások félnek a témától.
– Forró is. Fenyegetik, kirekesztik, támadják, ha valaki Európa halálát vizionálja. Hasonló nem történt még önnel?
– Olvasom a kritikákat, kapom a leveleket. Ezekből úgy látom, hogy az emberek inkább megdöbbennek, megijednek. Én nem riogatok, amit leírok, annak valóságalapja van, a migráció sok embert érdeklő téma, és mindenki maga szűri le, mit lát ebben a regényben reálisnak, mit fikciónak. Hiszen nem az a kérdés, hogy Európa lakossága kicsit barnább bőrű lesz-e, hanem hogy elvész-e az a kultúra, életforma, amely az évszázadok alatt megszületett. Mi lesz a templomainkkal, mit tanítanak az iskoláinkban? Európát nem szabadna átengedni másoknak.
– Lehet-e esélye megvédenie magát – fallal vagy anélkül – egy kis országnak akár a kontinens vezetőinek az akarata vagy tétovasága ellenében is?
– Amíg a balkáni úton állnak a gátak, azok védenek is. A határfal felhúzásával a magyar kormány nem tesz mást, mint betartja a schengeni egyezményt, amelyet jó lenne, ha más ország is betartana. Ám ha elindul Afrika, és ennek ma már csak két fizikai gátja van, a sivatag és a tenger, akkor nincs megállás. Itt mindenkinek igaza van, annak is, aki a befogadó emberiességre hivatkozik, meg annak is, aki a jobb élet reményében érkezik. Csakhogy mindez végül a bőrünkre megy. Európa nem meggyengült birodalom, mivel soha nem volt az, a nyugati parti elit pedig mindent megtesz azért, hogy a kontinens ne úgy nézzen ki, mint húsz éve.
– Segíti az írásban a több évtizedes rendőri múlt?
– Bizonyára vannak mondatok, amelyeket én a tapasztalataim birtokában gyorsabban leírok, mint más, és mondjuk a fegyverhasználati szabályokat is ismerem. Amúgy arra törekszem, hogy érdekes könyveket írjak. Nem vagyok művész, ez szórakoztató irodalom, vagyis fordulatos, érdekes, izgalmas, amelyet nyáron a strandon is lehet olvasni.
– Ez most kicsit nehezebb olvasmány lett a strandszatyorban.
– Cserébe a következő könnyebb lesz. Európa további sorsának megírását átadom másnak.
