Még a liberális Világ is Lyka mellett érvel október 5-én. „A Képzőművészeti Főiskola tanári kara mérgeshangú nyilatkozatot ad ki igazgatója ellen, akit a nyilatkozat során következetesen »óradíjas tanár«-nak nevez. Nem vonjuk kétségbe, hogy Lyka Károly esztendőkön keresztül óradíjas tanára volt a Képzőművészeti Főiskolának, de ez az óradíjasi minőség legfeljebb a Képzőművészeti Főiskolára volt szégyen, semmi esetre sem Lyka Károlyra nézve. A Képzőművészeti Főiskola tanári kara öntudatosan hivatkozik autonómiájára, amelynek alapján joga és módja van előterjesztést tenni a tanári kinevezések ügyében. Nos, ha van ilyen autonómiája és van ilyen előterjesztési joga a Képzőművészeti Főiskola tanári karának, akkor neki kell viselnie a maga egészében azt a súlyos szégyent, hogy nem gyakorolta ezt az autonómiát és nem tett előterjesztést évenként legalább kétszer arra nézve, hogy a közoktatásügyi miniszter nevezze ki végre Lyka Károlyt rendes tanárrá.”
A Magyarország vezető cikkében írja október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján: „Most a Csonka, de független Magyarország népe minden politikai féltékenység és minden zavaró gondolat nélkül ünnepli a nagy tragikum napját és minden magyar ember lelkét csordultig tölti meg a kegyeletes visszaemlékezéshez fűződő nemzeti törekvések teljessége. […] Nem mehetünk Aradra, mert Aradot elvették tőlünk s a földet, melyet a tizenhármak halála avatott föl nekünk örök szenthelylyé, románok tapossák. De amint a Golgotha örök szenthelye maradt a kereszténységnek, úgy Aradot is magáénak tartja, vallja a magyar. És ámbátor a hivatalos gyászünneplés középpontja most Szeged lészen, a Szegeden elhangzó zsolozsmák Aradot ölelik át és szorítják a nemzet szivéhez.”
