A mindig is felkapott, ma is egyre szépülő és beépülő budai hegyvidéken itt-ott meglepően elhanyagolt, hatalmas területek, ingatlanok, objektumok állnak – gondoljunk csak az OPNI évtizede üresen, kihasználatlanul álló épületére és hatalmas, ősfás telkére! Fent, a Normafa ölén hasonlóan nagyszabású épületegyüttes terül el egy tágas ingatlanon – amelyről a mai nagyközönség annyit sem tud, mint az OPNI történetéről. Ez a Fácános, egy egykor virágzó üdülőtelep, amely az enyészet évtizedei után most kel éppen új életre.
A ma már a hegyek tetejéig fölkapaszkodó város láttán nemigen gondolunk arra, hogy a Zugliget és környéke, a fenti hegygerinc egykor Buda várától több kilométerre eső, eldugott, kies vidék volt, ahol a sűrű erdők alatt szőlőműveléssel foglalkoztak a budai polgárok. Korábbi évszázadokban Sauwinkel (Disznózug) volt a környék neve, ez nemesedett és magyarosodott aztán Zugligetté. A polgárosodó XIX. században kezdett a környék kiránduló- és üdülőhellyé alakulni, majd a villaépületek is elkezdtek felkúszni a meredek hegyoldalakra.
Ezernyolcszázharmincban történt, hogy Riegler Ignác budai szappanfőző mester megnyitotta Fácán nevű vendéglőjét egy egykori kőfaragó major helyén. Az üzlet beindult, így a vállalkozó Hild Józsefhez fordult, hogy tervezzen szállót a friss levegőjű hegyek között fekvő birtokra. Az új épület 1856-ra lett kész, benne harminc vendégszobával. A Fácán vendéglő és szálló a következő évtizedek egyik legdivatosabb budai szórakozóhelye lett völgyre néző nagy teraszával. „…álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező kedvek eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a kopott aranyozású tükrökbe… A Fácán árkádjai alatt volt terítve (míg az udvaron tánc folyt)” – írta Krúdy Gyula Nagy kópé című regényében.

Fotó: Kurucz Árpád
Aztán újabb évtizedek és rendszerek jöttek: a két háború között a Horthy család pihenőhelyeként funkcionált a birtok, a régi szálló közelében álló, később felhúzott épület máig a