Iskola az egykori Horthy-villából

Ezernyolcszázharmincban történt, hogy Riegler Ignác budai szappanfőző mester megnyitotta Fácán nevű vendéglőjét egy egykori kőfaragó major helyén.

A tömb körül megmaradtak az ősfák – a gyerekek élvezhetik a környék különleges adottságait is Fotó: Kurucz Árpád

A mindig is felkapott, ma is egyre szépülő és beépülő budai hegyvidéken itt-ott meglepően elhanyagolt, hatalmas területek, ingatlanok, objektumok állnak – gondoljunk csak az OPNI évtizede üresen, kihasználatlanul álló épületére és hatalmas, ősfás telkére! Fent, a Normafa ölén hasonlóan nagyszabású épületegyüttes terül el egy tágas ingatlanon – amelyről a mai nagyközönség annyit sem tud, mint az OPNI történetéről. Ez a Fácános, egy egykor virágzó üdülőtelep, amely az enyészet évtizedei után most kel éppen új életre.

A ma már a hegyek tetejéig fölkapaszkodó város láttán nemigen gondolunk arra, hogy a Zugliget és környéke, a fenti hegygerinc egykor Buda várától több kilométerre eső, eldugott, kies vidék volt, ahol a sűrű erdők alatt szőlőműveléssel foglalkoztak a budai polgárok. Korábbi évszázadokban Sauwinkel (Disznózug) volt a környék neve, ez nemesedett és magyarosodott aztán Zugligetté. A polgárosodó XIX. században kezdett a környék kiránduló- és üdülőhellyé alakulni, majd a villaépületek is elkezdtek felkúszni a meredek hegyoldalakra.

Ezernyolcszázharmincban történt, hogy Riegler Ignác budai szappanfőző mester megnyitotta Fácán nevű vendéglőjét egy egykori kőfaragó major helyén. Az üzlet beindult, így a vállalkozó Hild Józsefhez fordult, hogy tervezzen szállót a friss levegőjű hegyek között fekvő birtokra. Az új épület 1856-ra lett kész, benne harminc vendégszobával. A Fácán vendéglő és szálló a következő évtizedek egyik legdivatosabb budai szórakozóhelye lett völgyre néző nagy teraszával. „…álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező kedvek eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a kopott aranyozású tükrökbe… A Fácán árkádjai alatt volt terítve (míg az udvaron tánc folyt)” – írta Krúdy Gyula Nagy kópé című regényében.

A tömb körül megmaradtak az ősfák – a gyerekek élvezhetik a környék különleges adottságait is
Fotó: Kurucz Árpád

Aztán újabb évtizedek és rendszerek jöttek: a két háború között a Horthy család pihenőhelyeként funkcionált a birtok, a régi szálló közelében álló, később felhúzott épület máig a

Horthy-villa nevet viseli. A kommunista időkben a Belügyminisztériumhoz csapták a komplexumot, majd az egész ingatlan Csipkerózsika-álomba merült, az épületek omladoztak, az ősfás telken elvadult a természet. Budapest egyik legexkluzívabb telke gyakorlatilag látványosan romló, elvadult terület volt évekig. Mellette, a meredek völgybe kanyarodó út mentén még most is ott áll a szakadék szélén enyésző, utolsó napjait élő, egykori kis villaépület maradványa – jó lenne megmenteni.

Az új fejezet a Normafa-program keretében kezdődött el: 2013-ban a XII. kerületi, hegyvidéki önkormányzaté lett a terület vagyonkezelési joga, és megkezdődött az új funkciók tisztázása. Az elmúlt évek munkálatai most kezdenek beérni: a Béla király úthoz közelebb eső egykori Horthy-villa újjászületett, és idén szeptembertől a zugligeti általános iskola felső tagozatosai járhatnak az intézménybe. Az iskola bővítésére azért volt szükség, mert alig pár év alatt több mint kétszeresére nőtt az iskolába beíratandó gyermekek létszáma.

A Google Street View segítségével összehasonlíthatjuk a pár évvel ezelőtti állapotokat a mostanival: a rozsdás kerítések és a fölösleges betonobjektumok eltűntek, tágas parkoló került a felújított, decens, klasszikus villaépület elé, amelyet mostantól a diákok vehetnek birtokukba. Az épülettől balra, a völgy mélyedé-sében új szárny áll, amely a sportcsarnokot foglalja magában. A tömb körül megmaradtak az ősfák – a gyerekek tehát tovább élvezhetik a környék különleges adottságait. A Horthy-villából született iskolaépület krémszínű falait karakteres zöld színekkel egészítették ki itt-ott. A villaépülethez kapcsolódó sportközpont furcsamód meglehetősen kilencvenes évekbeli, posztmodern hangulatot áraszt körablakaival, íveléseivel, vízszintes homlokzatképzésével. Az épületbelső puritán fehér falfelületeit ismét csak a hangsúlyos zöld színnel törik meg az ablakkereteken és korlátokon: összességében még igen steril benyomást kelt.

A mostanra felújított épületrész hasznossága tehát egyértelmű – építészetileg viszont nagyobb érték és egyben nagyobb feladat is Hild József több mint másfél évszázados, gyönyörű arányokkal rendelkező, szomszédban álló klasszicista szállóépületének felújítása s az új funkciók kitalálása. Az elkerítés mögött most is zajlik a munka – reméljük, hamarosan ezt a különleges értékű, oszlopcsarnokos, U alakú épületet is birtokba veheti a nagyközönség. Talán egykor olyan élet költözik majd a falai közé, amely annak idején Krúdyt is megihlette.