Gróf Tisza István volt miniszterelnök gyilkosainak katonai perében két halálos ítéletet hoznak. A magyarellenes diszkrimináció folytatódik az elcsatolt területeken. A Felvidéken korlátozzák a magyar nyelv használatát.
A Budapesti Hírlap tükrözi a közvélekedést. „A Tisza-gyilkosok pere két, sőt három fórum előtt folyik. Ez nyilván onnan van, mert vannak, akik azt szeretnék, hogy egyáltalán ne folyjon sehol sem, azt pedig tudják, hogy mentül többfelé tárgyalják a pert, annál nehezebben lehet kideríteni az igazságot, s annál későbben is. És gondolják: qui habet tempus, habet vitam. Aki időt nyer, életet nyer – M. Gy.] […] Tiszát legyilkolni vagy tízen indultak automobilon. Előre megállapított marsrutával és katonai felvonulással a dolgukat elvégezték, aztán visszatértek oda, ahonnan elindultak: a Nemzeti Tanácsba.”
A bíróság Dobó István tartalékos tengerész fegyversegédet, Sztanykovszky Tibor tartalékos zászlóst bűnösnek mondja ki fölbérelt gyilkosság bűntettében, és kötél általi halálra ítéli őket. Hüttner Sándor főhadnagyot bűntársi minőségben elkövetett gyilkosságban találja bűnösnek, és 15 évi börtönre ítéli. Az indokolás szerint 1918. október 31-én „egyenruhába öltözött egyének hatoltak be a Hermina út 35/a. számú villába és közülük négyen fegyveresen Tisza István gróf lakásának halljába léptek. Tisza […] neje és unokahúga, Almássy Denise grófnő társaságában nyugodtan, mindössze a lehetséges önvédelmet megkísérendő, Browning-pisztolyt kezében tartva, belső lakosztályából kilépett a hallba. […]
A katonák színpadias szónoklatot tartva, kijelentették Tisza István grófnak, hogy őt tartják a háború és minden abból keletkezett szenvedések okozójának és most végórája ütött, leszámolni jöttek. Tisza István egyéniségéhez méltó nyugalommal azt felelte, hogy a háborút nem ő okozta. Egyike a katonaruhás embereknek rászólt, tegye le pisztolyát, Tisza pedig látván a vele szemben álló túlerőt, s hogy az ellenállás hasztalan volna, búcsútekintetet vetett övéi felé, a pisztolyt a kandalló párkányára letette és támadóival többé beszédbe nem elegyedett. Ezek csak arra vártak, hogy a pisztoly saját testi épségüket ne veszélyeztesse, nyomban eldördültek a gyilkos fegyverek. Tisza István gróf a földre rogyott, s pár pillanatnyi szenvedés után Magyarország e nagy fia kilehelte lelkét.” Az indokolás kitér a felbujtókra: „a vádlottak állhatatosan és következetesen tagadták, hogy a merénylet terve és kivitele az ő agyuk szüleménye, saját akciójuk lett volna.
Elmondották, hogy a merénylet megszervezésével a politikusok közül Fényes László, Friedrich István és Kéri Pál, valamint a tizenegyes katonatanácsnak Károlyi Mihály óhaja folytán megválasztott elnöke, Csernyák Imre bízattak meg. Ennek a bizottságnak a tagjai voltak állítólag azok, akik azzal a hamis beállítással akarták őket rávenni a gyilkosságra, hogy nemzeti hősökként fogják őket ünnepelni. Majd arról beszéltek a fölbujtók, hogy pénzáldozattól sem riadnának vissza.” A vádlottak arról is vallottak, hogy olyan, a nemzeti tanács tagjai által aláírt levelek is megfordultak a kezükben, „melyekben ki volt fejtve, hogy […] akik ezt végrehajtják, százezer korona jutalomban részesülnek.”
A Kis Újság körképet nyújt a magyarellenes jogtalanságokról. „Felvidéken egészen forradalmiak az állapotok. Jellemző a hangulatra a turócszentmártoni főszolgabíró hirdetménye, melyben fölhívja a járás és székhelye lakosságát, hogy legalább a nyilvánosság előtt, utcán, vendéglőkben, szórakozóhelyeken beszéljenek tótul és ne magyarul. […] A csehek […] Selmecbányán elfogták Nagy Endrét, az ismert kabaré-írót, ki magyar érzésű fölolvasásokat tartott a Felvidék városaiban. Az írót Pozsonyba szállították.”
A Budapesti Hírlap szeptember 16-án arról ír: „A pozsonyi cseh minisztérium a minap rendeletet bocsátott ki, amely fegyelmi büntetés mellett megtiltja a tisztviselőknek, hogy a hivatalos helyiségekben az egymással való érintkezésben a magyar nyelvet használják, mert – úgymond a rendelet – ennek a nyelvnek a használata a többi lakosságra provokálóan hat.” A Kis Ujság arról is tudósít 19-én, hogy a csehek „A levegőn kívül mindent megadóztatnak, még a gyümölcsfákat is. A házak ablakaira hat korona, a gyümölcsfákra egyenkint egy-két-három-négy korona adót vetettek.”
A 8 Órai Ujság lehozza: „Stefanek, iskolai kormányelőadó a Kassán tervezett magyar nyelvű katolikus gimnázium megnyitását betiltotta. Az intézet csak akkor kezdheti meg működését, ha a közoktatásügyi minisztérium erre az engedélyt megadja.”
