Piackövetelő laborgyémántok

A drágakőpiac korábban olajozottan működő rendszere nem csupán a járvány miatt akadozik.

Óriási a változás a gyémántpiacon. A vírus szinte lenullázta a drágakőforgalmat, a kereskedelem leállt, a boltok több hónapra bezártak, mostanában nyitottak újra. A krízist megsínylette az afrikai De Beers is, a világ legnagyobb gyémántipari termelő és beszállító vállalata, ugyanis nyersanyagból az év első felében csak 56 millió dollárnyit értékesített. Ez 96 százalékos visszaesés az egy évvel korábbi, 1,3 milliárd dolláros első féléves forgalomhoz képest – derül ki a Bloomberg hírügynökség beszámolójából. Ami a karátonként eladási árat illeti, csúfos a vereség, 21 százalékkal, 119 dollárra csökkent az év első hat hónapjában. Igaz, ez a kisebb kőmérettől is függött, ugyanis a bányák kínálata sem végtelen, lassan kimerülnek a lelőhelyek. Míg két éve világszerte 150 millió karátnyi nyers gyémántot hoztak felszínre, addig 2030-ban már csak 120 milliót termelhetnek ki a szakemberek számításai szerint.

A drágakőpiac korábban olajozottan működő rendszere nem csupán a járvány miatt akadozik, hanem azért is, mert feltörekvőben van a mesterséges gyémánt piaca. Így nem csoda, ha a 25 országban jelen lévő konszern megneszelte a lehetőséget, és kénytelen-kelletlen belefogott a laboratóriumi kőelőállításba. Ez bonyolult folyamat, noha 1954 óta – ekkor fedezték fel az eljárást a General Elect­ric amerikai kutatói – gyártanak ipari véső, vágó és csiszoló szintetikus gyémántot. Hatalmas nyomás alatt – a légköri nyomás hatvanezerszeresén –, 1300–1600 fokra hevítve összepréselnek egy különleges széntartalmú vegyületet. Másik módszer, amikor a szénatomokat rétegről rétegre egymásra építik. Amennyiben a mesterséges ékszergyémántok elárasztják a világpiacot, akkor elképzelhető, hogy az igazi kövek még értékesebbek lesznek, ugyanis ennek van óriási presztízse. Ezt bizonyítja, míg a műkő negyedkarátonként körülbelül ötvenezer forintért már beszerezhető, addig az eredeti ennek sokszorosát éri. Ezért pazar befektetésnek sem rossz üzlet igazi gyémántot venni. Bár a kettő között szabad szemmel nem lehet különbséget tenni, műszeres vizsgálattal néhány apróság elárulja, hogy bányából vagy lombikból származik az ékszer. Noha a drágakövek keletkezési idejét százezer, akár milliárd évben lehet mérni, ezzel szemben a mesterséges folyamat nemcsak hatékony, hanem létezik egy másik, kereskedelmi szempontból cseppet sem elhanyagolható előnye: különböző adalékanyagokkal befolyásolható a termék színe.

A forgalmazóknak érdekes, ugyanakkor különös problémával kell megküzdeniük: miközben szívós, évtizedes marketingmunkával elhitették a gazdagokkal, hogy egy eljegyzés vagy egy esküvő elengedhetetlen kelléke a valódi gyémánt, most úgy kell piacot találniuk az olcsón előállított, szintetikus árunak, hogy közben nem veszélyeztetik a ritka és értékes drágakövek piacát, hiszen a bevételük jó része eddig is ebből volt. Persze aggodalomra még nincs ok, hiszen az ember alkotta gyémánt piaci részesedése jelenleg alig kétszázalékos, ez tíz év alatt megsokszorozódhat a City Research kutatócég előrejelzése szerint.

Mindez a hangzatos emberjogi reklámoknak is köszönhető, amelyek célközönsége a fiatal generáció. Sajnos van alapja annak, amikor azt harsogják, hogy filléres, netán ingyenes gyerekmunka és vér tapad az igazi gyémánthoz. Gyakran a modern kori rabszolgáknak köszönhető az a drágakő, amely a gazdagság fokmérője egy-egy estélyen, színházban, netán üzleti tárgyaláson.