Prága hóhéra

Erdélyben a magyarsággal szembeni jogsértések folyamatosak.

Komárom, 1938. november 6. Horthy Miklós kormányzó belovagol Észak-Komáromba a magyar hadsereg felvidéki bevonulásakor. MTI Fotó: Reprodukció

A kormányzó figyelmezteti a konszolidációt akadályozókat. Az ellenünk korábban hazugságokat gyártó Scotus Viator megszólalását hiányolják a felvidéki állapotok kapcsán. Erdélyben a magyarsággal szembeni jogsértések folyamatosak, színházaink működését ellehetetlenítik az utódállamokban.

Székesfehérváron a nemzeti hadsereg bevonulásának évfordulóján Horthy Miklós az október 19-i Magyarország szerint azt mondja: „Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok, melyeknek vezetését mindenki respektálni tartozik. […] Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszer s mindenkorra elnémítsam. […] Azok, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják a belső konszolidációt és ezzel bénítják külpolitikai cselekvőképességünket. […] Értsék meg kötelességüket mások is. Aki nem érti meg, azzal meg fogjuk értetni.”

A Budapesti Hírlapban ugyancsak október 19-én Rákosi Jenő főszerkesztő Scotus Viator, hol vagy? címmel ír a hazánkról álnéven rágalmakat terjesztő Robert William Seton-Watsont megszólítva. „Léván összehívta a zsupán az iparosokat, kereskedőket és a falusi elöljárókat, s felszólította őket […], hogy szükségletüket ezentúl Prágából szerezzék be, ne »másutt«.” […] Bártfán egy másik zsupán elfogatott harmincnégy embert, merthogy egy kiránduláson – magyar dalokat énekeltek. A prágai hóhér pedig diplomatikus misszió­ban Felső-Magyarországra utazott. Eddig három embert akasztott fel. […] Így fest a felszabadított tótság Csehszlovákiában. Hol bujdosik ön, Scotus Viator, az igazság bajnoka, az elnyomottak pártfogója, a nyugati civilizáció fáklyatartója, hogy mindezt nem veszi észre, nem teszi máglyára piszkos könyveit és nem ír helyükbe újakat, tisztákat arról, hogy megcsalták, félrevezették, hazudtak önnek, rágalmazták a magyart, mert minden elszakasztott területünkön szegény és gazdag, úr és paraszt, kereskedő és iparos, munkás és napszámos csak azóta tudja, mi a rabság és elnyomatás, mióta felszabadíttatott és Magyarországtól elszakíttatott.”

Az Ujság október 20-án megírja: Erdélyben csak a románoknak osztanak földet. Továbbá: „A kézműipar teljesen pang, mert a magyar és szász iparosok nem juthatnak nyersanyaghoz. […] Tanszabadságról szó sincs. Egy évig tartó küzdelem után engedélyezték ugyan Aradon a magyar katolikus főgimnáziumot, de mielőtt a tanítás megkezdődött volna, az intézet valamennyi tanárát kiutasították. A városokban csupa román felírás díszeleg. Az utcákon nem mernek az emberek magyarul beszélni, mert legjobb esetben meglökdösik őket. A magyar kultúrát hirdető közművelődési palotákra kitették a Palatul Cultural román felírást, s a magyar vonatkozású emlékeket igyekeznek eltüntetni belőlük. Így az aradi »Palatul Cultural«-ból is ki akarják dobatni a negyvennyolcas idők relikviáit. A közigazgatás rossz és korrupt, ami nem is csoda, mert lehetetlen embereket ültetnek vezető állásokba. […] A csendőrség és rendőrség kötelékében is sok olyan ember van, akik lopás vagy rablás miatt hónapokat, sőt éveket töltöttek börtönben. Maguk a román parasztok mondják, hogy a legnagyobb tolvajok a román csendőrök és rendőrök. Egyikük fel is sóhajtott: – Csak azt érjem meg, hogy megint kakastollas csendőrt lássak.”

A Pesti Napló október 19-én közli: az elcsatolt területeken csupán tizenöt magyar színtársulat működhet. „A csehek csak egy társulatnak engedték meg az előadások tartását, a szerbek egyáltalán nem tűrik meg a színpadon a magyar szót, csupán a románok liberálisabbak ezen a területen. Román megszállott területen tizennégy társulat működik.” […] A román hatóságoknak az az álláspontja, hogy a művészet internacionális és a magyar színészeknek is csak ebben a keretben szabad mozogni. Minden magyar nemzeti darab tilos. Magyar szerzőtől szabad bármit előadni, csak a történelmi dráma tilos és minden olyan megjegyzés, amely a magyar haza iránt szimpátiát gerjeszt.”

Az Estnek az október 21-i számban nyilatkozik Charles Daniélou francia külügyi bizottsági tag, akinek a békeszerződésről kell referálnia odahaza. Elmondja, miután beszélt a kormányzóval és Teleki Pál miniszterelnökkel: „Találkoztam a magyar közélet legkiválóbb személyiségeivel, de be fogom utazni az országot magát is. […] a Duna ellenállhatatlan varázzsal hat rám és az a fény, amellyel az önök kék ege besugározza ezt a gyönyörű folyót, világossá fogja tenni az én beszédemet is, amelyet a francia parlament előtt fogok tartani.”