Mint a föntiekből kitűnik, különösen fontos volt számára a szegedi helyi színnek a megjelenítése nemcsak az oktatás világában, hanem a közbeszédben is. Ennek jegyében – éppen a lokális identitástudat ápolására és őrzésére – foglalta össze önálló könyvben a szegedi utcanevek történetét, és tette közzé vaskos kötetben Csongrád megye irodalmi örökségét. Szegednek – vagy ahogy egyik könyve címében nevezte: „a szerette városnak” – a XXI. századi szerepéről az alábbiakat mondta (az előbb idézett interjúban): „Szegednek a Dél-Alföld, Bálint Sándor kifejezésével élve »a szegedi nagytáj« igazi szellemi központjává kell fejlődnie. Már ma is az, de még tervszerűbb és átgondoltabb munkára van ehhez szükség. Erre megvan a predestinációja az előzményekből, a rendkívül gazdag szellemi, kulturális, irodalmi, művészeti, történelmi örökségből. Ezt kellene tudatosan továbbfejlesztenie. A 21. század szemmel láthatóan az amerikanizálódás jegyében kezdődik, ez pedig uniformizálódással jár. Ez a folyamat a civilizációs vívmányokban, a technikában, automobilizmusban, telefóniában, internetben elkerülhetetlen, megállítani vagy akár csak korlátozni ostobaság lenne. A farmernadrág nem jelent veszélyt, de a szellem, a lélek, az ízlés gleichschaltolása veszedelmes. Hogy ne uniformizálódjék az emberi szellem és tudat, kell, hogy ezek a sajátos, jellegzetes helyi szellemi eredmények és értékek tudatosak legyenek, és átplántálódjanak a harmadik évezredbe. Ezt a célt akarom írásaimmal szolgálni.”