Túl a vasfüggönyön

Forró Tamás az 1956-ban az emigrációt választó, Norvégiába került magyarok sorsának nyomait kutatta fel.

Csanda Mária
2021. 07. 02. 10:24
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az 1956-os események feldolgozása folyamatos, a még élő résztvevőkkel készült interjúkötetek, visszaemlékezések, a témát feldolgozó szépirodalmi művek újraformálják tudásunkat a 65 éve történtekről. Amit sokáig titokban kellett tartani, nyíltan beszélni róla a rendszerváltozás előtt egyet jelentett a rendszerellenességgel, mára kutatás tárgya lehet: a forradalom bukása után a vasfüggönyön túlra menekült magyarok sorsa. Mi lehetett rosszabb? Vállalni a szovjet intervenció után is a szülőföldön maradást, vagy elmenekülni, hogy új életet kezdjenek egy ismeretlen helyen, és utána ki tudja meddig ne térhessenek haza, ne láthassák szeretteiket.

Forró Tamás történész skandinavisztika szakot is végzett, az 1956-ban az emigrációt választó, Norvégiába került magyarok sorsának nyomait kutatta fel. Könyvében feltérképezi a második világháború utáni nemzetközi menekültügyi szervezeteket, majd rátér a norvégokra, a Norvég Menekültügyi Tanács és különböző karitatív tevékenységet végző szervezetek, mint a Norvég Vöröskereszt vagy a Norvég Népi Szolgálat, Egyházi Segélyszolgálat ismertetésére.

Már a forradalom alatt a norvégok gyűjtést rendeztek, és az Osztrák Vöröskereszten keresztül pénzt, többtonnányi gyógyszer- és élelmiszer-adományt juttattak Ausztriába október elejétől, többek között Oslo városi tanácsa gyűjtött 25 ezer koronát. Tervezték, hogy norvég orvosokat küldenek a magyarokhoz, és Grazban tanuló norvég diákok vért adtak a magyar forradalmárok megsegítésére. November elejétől az Ausztriába menekült magyar családok adományt kaptak a DNF (Norvég Menekültügyi Tanács) bécsi képviselője jóvoltából. November 4-től már a szovjet hadsereg birtokolta és irányította a reptereket, a segélyszállítmányokat nem engedték be Magyarországra.

Az 1956–1959-ig tartó periódust vizsgálva a történész nyomon követi, hogy a norvégok kezdetben a helyi segítségnyújtásra koncentráltak az ausztriai menekülttáborokban, majd felmérték az országukba betelepítés lehetőségét, bizottságot hoztak létre már november végére, és a norvég szociális minisztérium foglalkozott az üggyel. 1957 elejére 844 fő érkezett Norvégiába, májusra a legtöbbjüknek sikerült lakáshoz és álláshoz jutnia. Az ötvenes években a norvég bevándorláspolitika az asszimilációt részesítette előnyben, igyekezett a bevándorlókat szétszórtan és nem gettósítva elhelyezni. További menekülteket fogadtak be később Jugoszláviából, így összesen mintegy 1400 magyar került Norvégiába. 1958-ra mondható, hogy konszolidálódott a magyar menekültek helyzete, akik eldöntötték, végleg maradnak, mert volt, aki a repatriációt választotta.

Az alapos adatgyűjtésre, levéltári anyagokra támaszkodó áttekintés mellett egyéni sorsokba is beleláthatunk, mint a családegyesítési kérelmek, nyelvtanulásra és továbbtanulásra vonatkozó adatok, a Norvégiai Magyar Egyesület (NUFO = Norsk-Ungarsk Forening) megújulása 1957-től. Az egyesület harmincas évekbeli megalakulása Hubay Andor festőhöz, Hubay Jenő hegedűművész fiához kötődik, aki norvég családba nősült, és a magyar kultúra, zene megismertetése volt fő célkitűzésük. 1957-ben az egyik első feladat a karácsony megszervezése volt a magyarok számára, majd a következő március 15-e méltó megünneplése és információs újság megindítása került sorra, amivel sokat tudtak segíteni a kezdeti megtelepedéshez. Politikai tevékenységükre jellemző, hogy levelet juttattak el a norvég parlamentnek, melyben elítélték Nagy Imre s más szabadságharcosok kivégzését.

További kutatási lehetőségeket is felsorol a szerző, mint a norvégiai sajtó széles körű vizsgálata a magyar emigrációról, a magyar nagykövetség szerepének tisztázása, a szociá­lis minisztérium számára készült tanulmány magyarra fordítása. Sajnos a fiatal történész szerző súlyos betegségben elhunyt, de ránk hagyott kitűnő munkája hozzátesz 1956 ismeretlen, még feltáratlan történetéhez, amiben minden bizonnyal követőkre talál.

(Forró Tamás: 1956-os magyar menekültek Norvégiában. Budapest, Napkút Kiadó, 2021, 218 oldal. Ára: 2990 forint)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.