Római legionárius eddigi legrégebbi ismert lemezvértjére bukkantak Németországban a történelmi teutoburgi csata, más néven Varus-csata temetőjében, az Osnabrück közelében lévő Kalkriesében.
A szakértők szerint különleges leletről van szó.
– Ez az eddigi legrégebbi és egyetlen megőrződött lemezvért
– mondta Salvatore Ortisi, a müncheni Lajos-Miksa Egyetem kutatója, a Kalkriesei Múzeum vezetője.
Az előkerült lelet mintegy száz évvel régebbi az eddig feltártaknál: az első századból származik.
– Bár Augustus császár katonai reformjait követően az ókori szuperhatalom katonai felszerelésének állandó része volt a több, egymással összekapcsolt fémlemezből álló vért, mégis alig van fennmaradt lelet – fejtette ki Stefan Burmeister, a Kalkriesei Múzeum és Park vezérigazgatója.
Az észak-németországi talajviszonyok miatt sem volt várható, hogy egy ilyen vastárgy több mint kétezer évet túlél.
A lemezvérttel együtt egy különös eszközt, egy úgynevezett nyakhegedűt is találtak, amely a foglyok kezét a nyakuk előtt rögzítette. A római hadsereg ilyen nyakvasakat vitt magával a hadjáratok során, hogy a hadifoglyokat elhurcolhassa rabszolgának.
A tudósok szerint a leletek helyzete arra utalhat, hogy
egy túlélő római legionáriust a győzelmet arató germánok a római hódítás szimbólumával tartottak fogságban.
Az időszámítás szerint 9-ben történt teutoburgi csatában a germánok legyőzték Publius Quinctilius Varus római konzul három legióját.
Város a mélyben
Idén először térképeztek fel úgy egy teljes római várost – a Rómától ötven kilométerre északra található Falerii Novit –, hogy egyetlen kutatóárkot sem ástak. A georadar (Ground Penetrating Radar) néven ismert eszköz tette lehetővé a föld alatt rejtőző lenyűgöző romok felfedezését.
A georadar vagy más néven földradar nagy frekvenciájú elektromágneses hullámokat sugároz a talajba, és a visszavert jeleket megjeleníti a rendszerhez kapcsolt számítógépen.
A Cambridge-i Egyetem és a Genti Egyetem csapata harminc és fél hektáros terület radarozása során fürdőkomplexumot, piacot, templomot, sőt a város vízellátását biztosító csövek hálózatát is megtalálta. A maradványok a szakértők szerint kifinomult tervezésre és építkezésre utalnak, ami szokatlan egy viszonylag jelentéktelen város esetében. Később különböző mélységeket elemezve a régészek azt is megvizsgálhatják, hogyan alakult a város az évszázadok során.
Martin Millett, a Cambridge-i Egyetem professzora szerint – szavait a Phys.org idézte – ez a módszer forradalmasíthatja olyan ősi városok tanulmányozását, amelyeket nem lehet feltárni például azért, mert modern építmények terpeszkednek felettük. Emellett olyan egykori nevezetes helyek felmérésére is használhatják, mint amilyen a törökországi Milétosz, a görögországi Nikopolisz vagy a Líbiában található Küréné.
