A világ egyik legnagyobb, teljes védelmet élvező tengeri övezetét hozták létre az Atlanti-óceán déli részén fekvő, Nagy-Britanniához tartozó Tristan da Cunha sziget körül, amely a Föld legtávolabbi lakott pontjaként hirdeti magát. A mindössze 245 állandó lakossal rendelkező sziget térségében 627 247 négyzetkilométernyi óceánt, a vulkanikus eredetű szigetcsoport körüli vizek 90 százalékát nyilvánítottak pénteken természetvédelmi övezetté, ahol tilos az ártalommal járó halászat és bányászat.
Fotó: REUTERS
A Tristan da Cunha-i a legnagyobb tengeri természetvédelmi rezervátuma az Atlanti-óceánon és a negyedik legnagyobb a Földön. A terület védetté nyilvánítása biztonságos élőhelyet nyújt tengeri madarak, köztük sárgaorrú albatroszok, aranytollú pingvinek, atlanti viharmadarak millióinak, valamint bálnáknak, cápáknak és fókáknak.
A dél-atlanti-óceáni tengeri rezervátum létrehozása része a brit kormány Kék Övezet Programjának (BBP), amelynek keretében már 4 millió négyzetkilométer, a világtengerek 1 százaléka kapott védelmet a gazdasági hasznosítással szemben.
A Dél-Afrikától 2816, Dél-Amerikától 3360 kilométerre fekvő szigetcsoportnak négy nagyobb szigete van, ezek közül is a legnagyobb Tristan da Cunha. Egyetlen települése és egyben székhelye, Edinburgh of the Seven Seas, a világ legelszigeteltebb lakott településének számít, a legközelebbi falu 2460 kilométerre északra, Szent Ilona szigetén van.
A Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha brit tengerentúli terület részét képező szigeteket 1816-ban vették birtokba a britek. Tristan da Cunha lakosait 1961-ben kitelepítették egy vulkánkitörés miatt, de a szigetlakók 1963-ban visszaköltöztek.
A tenger teljes élővilágát veszélyezteti a halászat
A halak mellett sok más állatot, többek között tengeri emlősöket és madarakat is elpusztítanak.
Amerikai, dán és brit kutatók tanulmánya azonosította azokat a helyeket, ahol a halászat okozta károk különösen nagy gondot okoznak – olvasható az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS). Igen sok teknős akad horogra a Földközi-tengeren és Észak-Amerika atlanti-óceáni partjainál. Tengeri madarak keverednek rendszeresen a halászhálókba a Bering-tengeren és az Indiai-óceánon.
A delfinek és a bálnák Dél-Amerika atlanti partjainál és a Csendes-óceán keleti vidékén vannak nagy veszélyben – állapította meg a San Diegó-i Egyetem Rebecca Lewison vezette kutatócsoportja. Különösen az eresztőhálós halászat fenyegeti az állatokat. Az Európában és az Egyesült Államokban betiltott módszer azt jelenti, hogy a halászok több kilométeres hálókat eresztenek a vízbe.
A tanulmány szerint a horogsorral végzett halfogásnak ennél kevesebb a járulékos áldozata. Ez a módszer azt takarja, hogy egyetlen fő zsinóron csalétkes horgok hosszú sorát eresztik zsinóron a tengerbe. Legkevesebb kárt a vontatóhálós halászat okozza, ekkor a hajókkal a tenger mélyén húzzák át a hálót.
A járulékos károkat könnyen lehetne csökkenteni – vélik a kutatók. Az ausztrál eresztőhálósok 90 százalékkal kevesebb teknőst fognak, amióta menekülőnyílásokat építettek be hálóikba. Az albatroszokat a halászhajók madárriasztókkal tartják vissza attól, hogy a horogsorba csapódjanak. Mégis csak nagyon kevés országban hoznak előírásokat ezeknek a módszereknek az alkalmazására. „A halászat járulékos áldozatainak védelmére nem a megoldások hiányoznak, hanem a hatékony megvalósítás” – írták a kutatók.
