Rendkívül izgalmas felfedezés
A Himalája közelmúltbeli repülőmókus-észlelései kapcsán Kristofer Helgen, az ausztrál Múzeum Kutatóintézet vezető tudósa és igazgatója munkatársaival együtt tanulmányozni kezdte ezt a titokzatos fajt.
Megvizsgálták a múzeumi példányokat, illetve a faj megfigyeléséből származó adatokat gyűjtöttek, például kameracsapdák segítségével.
A tudósok eredményei váratlan fordulatot tártak fel: rájöttek, hogy a gyapjas repülő mókusként ismert állat valójában két különféle fajt takar, amelyek több ezer kilométerre élnek egymástól a világ tetején.
Így különítették el egymástól a tibeti gyapjas repülőmókust (Eupetaurus tibetensis) és a Jünnan gyapjas repülő mókust (Eupetaurus nivamons). A Zoological Journal of the Linnean Society tudományos szaklap szerint az előbbi leginkább India, Bhután és Tibet területén fordul elő, míg az utóbbi inkább Kína Jünnan tartomány délnyugati részén él.
– Ez a felfedezés rendkívül izgalmas – mondta John Koprowski, a Wyomingi Egyetem mókusszakértője a National Geographic online portálnak, aki nem vett részt a kutatásban. – Kettő, viszonylag nagy méretű állatról nem tudtunk eddig, ami azt is megmutatja, hogy mennyire keveset tudunk a természeti világról.
Hozzáfűzte: úgy tűnik, ezt még egyetlen zoológus sem merte leírni.
A farkuk kormánylapátként működik
A gyapjas repülő mókus a távoli és lakatlan, sziklás élőhelyeket kedveli, közel 4600 méter magasságban. A kutatók szerint talán ez lehet az oka annak, hogy csak kevés nyugati tudós látta már az állatot a vadonban.
A lény éjszakai életmódja és a sziklákba olvadó, szürkésbarna szőrzete miatt még nehezebben észrevehető.

Fotó: Pexels
Az állatot Oldfield Thomas zoológus még 1888-ban azonosította. A repülő mókusok ezután egy időre úgymond „eltűntek”. Peter Zahler zoológus 1994-ben Pakisztán egyik távoli sarkában „fedezte fel újra”, ami lehetővé tette a tudományos világ számára, hogy többet megtudjon erről a titkos fajról.
A szakemberek szerint azonban a „repülő mókus” kissé téves elnevezés.
Az állatok az elülső és hátsó lábuk között kifeszített bőr segítségével siklanak a sziklák között; leszálláskor pedig farkukat és karjukat megemelik, testüknek hosszanti tengelyét pedig függőleges irányba döntik, hogy így tompítsák az ütközést.