Meglepő tény derült ki egy időszámítás előtti napkitörésről
A kutatók kimutatták, hogy az extrém naptevékenység egy erős napkitörés, amelyet korábban az időszámítás előtti 660-ra datáltak, valójában 664 nyarán történt.
A Himalája közelmúltbeli repülőmókus-észlelései kapcsán Kristofer Helgen, az ausztrál Múzeum Kutatóintézet vezető tudósa és igazgatója munkatársaival együtt tanulmányozni kezdte ezt a titokzatos fajt.
Megvizsgálták a múzeumi példányokat, illetve a faj megfigyeléséből származó adatokat gyűjtöttek, például kameracsapdák segítségével.
A tudósok eredményei váratlan fordulatot tártak fel: rájöttek, hogy a gyapjas repülő mókusként ismert állat valójában két különféle fajt takar, amelyek több ezer kilométerre élnek egymástól a világ tetején.
Így különítették el egymástól a tibeti gyapjas repülőmókust (Eupetaurus tibetensis) és a Jünnan gyapjas repülő mókust (Eupetaurus nivamons). A Zoological Journal of the Linnean Society tudományos szaklap szerint az előbbi leginkább India, Bhután és Tibet területén fordul elő, míg az utóbbi inkább Kína Jünnan tartomány délnyugati részén él.
– Ez a felfedezés rendkívül izgalmas – mondta John Koprowski, a Wyomingi Egyetem mókusszakértője a National Geographic online portálnak, aki nem vett részt a kutatásban. – Kettő, viszonylag nagy méretű állatról nem tudtunk eddig, ami azt is megmutatja, hogy mennyire keveset tudunk a természeti világról.
Hozzáfűzte: úgy tűnik, ezt még egyetlen zoológus sem merte leírni.
A farkuk kormánylapátként működik
A gyapjas repülő mókus a távoli és lakatlan, sziklás élőhelyeket kedveli, közel 4600 méter magasságban. A kutatók szerint talán ez lehet az oka annak, hogy csak kevés nyugati tudós látta már az állatot a vadonban.
A lény éjszakai életmódja és a sziklákba olvadó, szürkésbarna szőrzete miatt még nehezebben észrevehető.
Az állatot Oldfield Thomas zoológus még 1888-ban azonosította. A repülő mókusok ezután egy időre úgymond „eltűntek”. Peter Zahler zoológus 1994-ben Pakisztán egyik távoli sarkában „fedezte fel újra”, ami lehetővé tette a tudományos világ számára, hogy többet megtudjon erről a titkos fajról.
A szakemberek szerint azonban a „repülő mókus” kissé téves elnevezés.
Az állatok az elülső és hátsó lábuk között kifeszített bőr segítségével siklanak a sziklák között; leszálláskor pedig farkukat és karjukat megemelik, testüknek hosszanti tengelyét pedig függőleges irányba döntik, hogy így tompítsák az ütközést.
Hosszú, bolyhos farkuk a test kormánylapátjaként működik, de hirtelen felhőszakadáskor esernyőként is funkcionálhat. A rágcsálók nagy testmérete, valamint sűrű bundája jól megtartja a hőt a hideg hegyekben.
Helgen és munkatársa, Stephen Jackson minél többet megtudott ezekről a mókusról, annál inkább kezdtek arra gondolni, hogy a Himalája valójában több, óriási gyapjas repülő mókusnak adhat otthont, mint azt korábban gondolták.
a tudósok világszerte összesen nyolc múzeumban 24 gyapjasmókus-mintát vizsgáltak meg,
amelyek közül a legújabb közel ötvenéves volt. Helgen és Jackson hamarosan felfedezték, hogy a mókusok koponyájának alakjai jelentős különbségeket mutatnak. A DNS-elemzés később megerősítette, hogy tényleg két fajról van szó.
Ezek a fajok száz éve arra várnak egy múzeum fiókjában, hogy felfedjék a titkaikat – mutatott rá Melissa Roberts Hawkins, a Smithsonian Intézet mókusszakértője és az intézet kurátora.
A tudós szerint a testszerkezet és a genetika vizsgálata elengedhetetlen a repülő mókusok tanulmányozásában, mert „két mókus nagyon különböző és ugyanaz a faj is lehet, miközben elválaszthatja őket egymástól az evolúció több millió éve”.
Mivel a vizsgálatok során kapott információkat korlátozott számú múzeumi példányokból szerezték be,
Helgen szerint sem a gyapjas mókusfajok populációmérete, sem az őket érő fenyegetések nem ismertek.
Ennek ellenére úgy véli, hogy ez a kutatás csak a kezdet, és hamarosan még többet megtudhatunk ezeknek az állatoknak az életéről.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: Pexels
A kutatók kimutatták, hogy az extrém naptevékenység egy erős napkitörés, amelyet korábban az időszámítás előtti 660-ra datáltak, valójában 664 nyarán történt.
Velős volt.
Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján Kárpát-medence-szerte megemlékezünk az 1848–49-es polgári forradalmunk és szabadságharcunk leverése után kivégzett aradi tizenháromról.
Az egyiknek szív alakú folt van az orrán. Cuki.
Orbán Viktor váratlan bejelentést tett
Íme, Kerkez Milos osztályzatai, élete meccsét játszotta a Manchester City ellen
Megszakad a szív: Így néz ki most L.L. Junior kisfiának sírja - Fotó
Szakadék szélén áll a Volkswagen, Szergej Lavrov ismertette az orosz békefeltételeket - heti összefoglaló
Csodafűszer lesz a hagyma héjából: ezután te sem fogod kidobni! Mutatjuk, hogy készül
Ciolacu szerint Románia más, mint Magyarország
Magyar csatár gólpassza miatt extázisba került az edző Németországban
Felvidéki rangadó: 97. perces büntető döntött a DAC javára
Gera Zoltán óta nem történt ilyen Angliában magyar futballistával
Elhunyt a legendás zenész
A szörnyek tényleg köztünk járnak
Szabó Tímea bekóstolta Kövér Lászlót, de beletört a foga
A kutatók kimutatták, hogy az extrém naptevékenység egy erős napkitörés, amelyet korábban az időszámítás előtti 660-ra datáltak, valójában 664 nyarán történt.
Velős volt.
Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján Kárpát-medence-szerte megemlékezünk az 1848–49-es polgári forradalmunk és szabadságharcunk leverése után kivégzett aradi tizenháromról.
Az egyiknek szív alakú folt van az orrán. Cuki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.