Ennek a szenderfélének a létezését már Darwin is megjósolta 1862-ben, amikor meglátta a madagaszkári orchidea (Angraecum sesquipedale) virágjának alakját, és ezt mondta: „Te jó ég, vajon milyen rovar részesülhet a nektárjából?". A lepkét csak két évtizeddel később, 1903-ban írta le Karl Jordan és Walter Rotschild, mint a szenderfélék (Sphingidae) egyik alfaját. Ezeknek a rovaroknak a megjelenése hasonlít a bagolypillékhez, ám a pödörnyelvük (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. Az Antenor tudományos szaklapban publikált cikkjében David Lees, a londoni Természettudományi Múzeum kurátora és egy kutatócsoport megvizsgálta ennek a különleges madagaszkári lepkének a genetikai és fizikai jellemzőit.
Arra a következtetésre jutottak, hogy nem pusztán egy alfajról van szó.
Új tanulmányukban azzal érvelnek, hogy a rovar önmagában egy teljes fajt képvisel, ami a Xanthopan praedicta nevet kapta.
Izgalmas feladatnak tűnt megvizsgálni és megmérni egy hím Xanthopan szívókáját a madagaszkári esőerdőben, mert szinte egyértelmű, hogy valószínűleg ez a rovar a pödörnyelvek globális rekordtartója – mondta Lees a ZME Science online tudományos portálnak. – Az általunk javasolt rendszertani változtatás végül egy régóta megérdemelt elismerést adhat az egyik legünnepeltebb madagaszkári fajnak.
Hozzátette: a trópusokon több száz szenderféle található, de ez a rovar csak Madagaszkáron él.
Élete szorosan összefügg az ott élő növényekkel, köztük a csillagorchideával. A szakemberek szerint a növény és a rovar befolyásolja egymás biológiáját, hiszen a lepke pödörnyelve az orchidea hosszú nektárcsövével összhangban hosszabbodott meg. A körülbelül harminc centiméteres szívóka rendkívüli hossza miatt az állat azonban sebezhetővé vált a ragadozókkal, például a denevérekkel és a makikkal szemben. Ennek megakadályozása érdekében csak akkor tekerik ki pödörnyelvüket, amikor közelednek az orchideához, és amint végeztek, azonnal visszacsavarják.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: Illusztráció. Fotó: Pexels
