Hol lehetett Essegvár kapuja? És hol van Essegvár?

Veszprémtől nyugatra, a Séd patak felé emelkedő mészkőszirten található Essegvár részben feltárt romja. Az erődítmény rövid fennállása alatt nem játszott érdemi szerepet a magyar történelemben. A török időben már romos építmény feltárása izgalmas mozaikokkal egészíti ki a régió régmúltját.

20230831 Bánd Essegvár feltárása fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet Fotó: Teknős Miklós

Tucatnyi régészhallgató ás, lapátol, szitálja a földet, vagy éppen ül a kutatószelvény mélyén abban a reményben, hogy előkerül valami érdekes. És időről időre előkerül. Percekkel az érkezésünk után az egyik egyetemista apró üvegolvadékot mutat Nagy Szabolcs Balázs régésznek. – Újabb bizonyítéka annak, hogy egykoron üvegkészítő műhely működhetett a várdomb területén vagy annak közvetlen közelében – értelmezi a leletet az ELTE adjunktusa. Az utóbbi években több, az egykori üveggyártásra utaló leletet találtak. Ez azért érdekes, mert keveset tudunk a hazai üveggyártás kezdeteiről. A feltételezett üvegkohóhoz hasonló korabeli építményt csupán egyetlen helyen, Diósjenőn sikerült eddig azonosítani az országban.

A folyamatosan pusztuló várat menteni akaró egyesület 1993-ban jött létre. Négy évvel később kezdődtek az első ásatások, ezzel párhuzamosan a torony és a falmaradványok konzerválása is elindult. 2013-ban vette kezdetét az első tudományos célú kutatás. A munkát 2017-től vezető Nagy Szabolcs Balázs szerint minden évben sok kérdés merül fel, néhányra válasz is születik. A kérdések közé tartozik, hogy nem tudják, hol volt Essegvár bejárata. Ugyancsak izgalmas, hogy hol voltak a tornyok – egy 1341-es dokumentum említ egyet, aminek a nyomait talán látják, de a bizonyossághoz lejjebb kell ásni. Ha megtalálják, akkor az egyéb épületrészek is könnyebben beazonosíthatók.

2018-ban a kutatók gyermeksírra bukkantak a várhegy tetején. A csontváz oldalra fordítva, felhúzott lábakkal helyezkedett el a sírban, amely eltért a szokásos középkori temetkezési formától. – Amikor előkerültek az első sírok, kiderült, hogy Árpád-kori temetőről van szó. Sőt! Az elhelyezkedés és a sűrűség alapján a sírokat egy templom körül alakíthatták ki. Igaz, a templomot még nem találtuk meg – említ egy érdekességet Nagy Szabolcs Balázs.
Az évezredek óta lakott várdombon őskori kőeszköz töredékek kerültek elő, majd római kori érmére, edénytöredékekre, cserépmaradványokra is bukkantak. A leletek kifejezetten látványos darabja a XIV–XV. századra datált lovas bronzgyűrű. Előkerült egy mívesen megmunkált, nemesi rangot tükröző, aranyozott rézsarkantyú. Pénzérméket is szép számmal találtak, melyek közül a legkorábbiak a XII. század közepéről, a későbbiek a XV. századból származtathatók, köztük Zsigmond, Nagy Lajos és Mátyás korabeli fizetőeszközök is vannak. Izgalmas lelet egy aranyozott ezüstgyűrű, amihez hasonlót Sziléziában találtak. Meglepetés volt a régészek számára, hogy találtak egy nagyon szépen megmaradt kemencét is a vár északi részén. A XV. századi építményt huzamosabb ideig használhatták és többször megújították.

Hogy mi vonzhatta ide az egykori embereket? A mészkődomb harminc méterre emelkedik ki a környezetéből, ami nem túl magas, ellenben jól védhető. Másik előnye, hogy két bővizű patak folyik a lábánál, amin még a XIX. században is vízimalmok működtek. Az erődítmény mellett szólt, hogy már a középkorban fontos kereskedelmi útvonal volt a mostani nyolcas főút nyomvonala.

Miért épült a vár? A régész szerint valószínűleg azért, mert már korábban is itt lakhatott a vidék nemesi családja. Az elmúlt években egy nemesi lakóhely, egy kőalapra emelt, fából készült udvarház nyomait tárták fel. Az Árpád-kor végén nagyon sok vár épült, Nagy Szabolcs Balázs feltételezi, hogy az akkori tulajdonos nem akart lemaradni a többiektől. A védhetőség mellett rangot is adott a vár a tulajdonosának.

A magyar történelem nagy eseményei nem ehhez a várhoz kötődnek, de a régész szerint éppen ezért érdekes ez az erődítmény. Szokatlan, hogy egy templom és udvarház köré várat húznak fel. Ez nem lehetett jogszerű, inkább megtűrt cselekedet. Az ásatást az elmúlt években a Nemzeti Kulturális Alap és a helyi önkormányzat támogatta. Az elmúlt egy-két évben a pályázati támogatás a szükséges önrész miatt nem volt elérhető. A munka mégis folytatódik, köszönhetően annak, hogy a régészek ingyen lakhatnak a faluban, ellátásukról pedig naponként mindig más család gondoskodik - főz a hegyen dolgozóknak meleg ételt.
 

A leletek a Veszprém vármegyei múzeumba kerülnek, de a helyiek nem titkolt célja, hogy Bándon is bemutathassák azokat.

Vártörténet

A terület gazdája az Árpád-korban az Atyusz nemzetség volt, majd átkerült az Igmánd nembéli Andráshoz, aki kegyvesztett lett, birtokait IV. Béla elkobozta és egy bánnak adományozta. 1270-ben V. István visszaadta a birtokokat András fia Miklósnak, de 1279-ben IV. László ismét a bánnak adta azt.

A vár 1279 és 1309 között épülhetett. Az Árpád-ház 1301-es kihalása utáni anarchiában az Essegvá­riak Károly Róbert oldalára álltak, ami árulásnak minősült az Anjou-ellenes liga szemé­ben. A Károly Róbert elleni hadjárat során Essegvárat megostromolták, a vár urát lófark mögé köttetve kivégezték. Közben az Essegváriak vámszedési jogot kaptak, ami hatalmas adomány volt, mert ezeken az utakon folyt a kereskedelem Buda–Itália, illetve Buda–Graz között.

Zsigmond király 1401-ben az ellene szőtt összeesküvésben való részvétel miatt elvette a várat a tulajdonosoktól. Majd újabb pereskedés következett, a vár kanossza járásában apró szerepe Kinizsi Pálnak is volt. A vár hanyatlása 1499 után indul el. A török várháborúk korában már nem szerepelt, Essegvár valószínű pusztulása a szomszédos Veszprém 1552-es török ostromára tehető. 1641-ben már romként említik. Rómer Flóris 1859-ben felmérte a várromot: egy félig meddig álló tornyot és a falak omladványait találta.

Borítókép: Őskori kőeszközök, római kori érmék és középkori leletek egyaránt előkerültek az elmúlt években Essegváron. (Fotó: Teknős Miklós)