Magyarországon csakúgy, mint Európa többi országában, a meddőségi problémával küzdő házaspárok száma mintegy százötvenezerre tehető, ez azt jelenti, hogy átlagosan 300 ezer gyermek nem születik meg. Ezek a párok megfelelő orvosi kezelés nélkül sosem fognak gyermekáldásban részesülni.
A fogantatás körüli problémák majdnem ugyanolyan arányban érintik a nőket és a férfiakat; ám rendkívül szerteágazó orvosi okai lehetnek annak, hogy az édesanya nem esik teherbe – mondta prof. dr. Kovács L. Gábor, a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium vezetője. – Gyakorlatilag három szereplőnek kell egy időben összehangoltan, harmonikusan megtalálni azt a csodálatos pillanatot, amikor be tud következni a megtermékenyítés, az anyukának, az apukának és az embriónak.
Hozzátette: ezeket a felmerülő problémákat évtizedek óta próbálja gyógyítani az orvostudomány.
A kép illusztráció
Fotó: Pexels
Egy részükre már van megoldás, azonban létezik számos olyan eset is, aminek egyelőre még nem ismert az orvoslása.
Ilyenek gondok lehetnek az anyai oldalról például, hogy
- a méh nyálkahártyája nem képes befogadni a magzatot;
- vagy befogadja, de néhány hét múlva az édesanya elvetél;
- az embrió nem rendelkezik kellő vitalitással, életerővel, hogy ezt a számára rendkívül hosszú utat a petefészektől a méhvezetéken keresztül az anyaméhbe megtegye;
- gyulladás van az anya szervezetében;
- kevésbé ismert probléma az anya pajzsmirigyzavara.
Rettenetesen sok probléma adódhat, a mikrobiológiai okoktól az endokrin problémákon keresztül a szervi eltérésig bármi lehet.
Harmincszázalékos a sikerráta
A Szentágothai János Kutatóközpontban már nyolc éve megpróbáltak innovatív utakon elindulni, hátha létezik olyan eljárás, amellyel növelhetik a teherbe esés esélyét. A mesterséges megtermékenyítés kapcsán pedig új diagnosztikai módszert próbálnak a gyakorlatba bevezetni. A tudomány mai állása mellett az egész világon körülbelül harmincszázalékos a lombikbébiprogram sikerrátája.
A kép illusztráció – Fotó: Pexels
Ezt kétféleképpen lehet nézni: egyrészt a természetes fogamzásnak sem nagyobb a sikeressége ennél, másrészt viszont itt olyan emberek vannak, akik évek óta, ha nem évtizedek óta szeretnének gyermeket, és már mindenen túl vannak – hangsúlyozta Kovács L. Gábor. – Számukra elfogadhatatlan a 30 százalékos siker.
Hozzáfűzte, hogy össze szeretnék gyűjteni, milyen eddig még nem kutatott területek léteznek, mert most megvan a lehetőségük arra, hogy a világszínvonalú genetikai és laboratóriumi diagnosztikával minden legális lehetőséget kiaknázzanak. A következő években számtalan vizsgálatot fognak végezni például arra vonatkozólag, hogyan tudják megtalálni a legéletképesebb embriót, hogy azután majd visszaültethessék.
Az embrió tenyésztőfolyadékából olyan genetikai egybeeséseket, génmintázatokat is tudnak azonosítani, melyekkel meg lehet jósolni, melyik magzatnak van nagyobb esélye arra, hogy elvetéljen.
A kép illusztráció
Fotó: Pexels
Hiszen, ha a beültetés előtt ki tudják szűrni, melyik magzatot érdemes beültetni, akkor még nagyobb az esély arra, hogy a magzat meg is tud majd születni.
Magyarországon még soha senki sem végzett anyaméh-átültetést és petefészek-átültetést sem – hangsúlyozta Kovács L. Gábor professzor. – Ez egy olyan betegnél, akinél végérvényesen ki kell mondanunk, hogy azért nem lehet gyermeke, mert a méhe nem alkalmas egy gyermek befogadására, ez egy hatalmas lehetőség. Egy fiatal anyát is érhet rosszindulatú daganat, aminek a kimenetele az is lehet, hogy el kell távolítani a méhét, ilyen esetben is megoldás jelenthet a transzplantáció.
Jelenleg világszerte 8 millió életet köszönhetünk a mesterséges megtermékenyítésnek. Ezt a számot a pécsihez hasonló kutatások tovább növelik, és emelik a beültetések sikerrátáját is.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
