Így vadászik az óriáskalmár alias óriás tintahal
A kutatók egy rendkívül ritka felvételt készítettek, amikor első ízben sikerült lencsevégre kapniuk egy óriáskalmárt (Architeuthis dux), amint a Mexikói-öböl mélységeiben vadászik, és villámgyorsan lecsap a csalira. A kutatók egy elektromos csalimedúzát használtak a felvétel elkészítéséhez, amire rászerelték a kamerát. Az eszközt arra tervezték, hogy utánozza azokat lumineszcensz medúzákat, amelyeket az óriáskalmár zsákmányol.
Hatékony vadász lévén az óriás tintahal jól megél a 200 méter és 1000 méter közötti vízmélységben, az úgynevezett szürkületi zónában. Úgy tűnik, a híresen ravasz óriás tintahal prédát keresve cirkálva vadászik, mintsem hogy lesből támadjon. A legnagyobb óriás tintahalaknak lapostányér nagyságú szemeik vannak, és akár 14 méter hosszúak is lehetnek, bár ez a megfigyelt példány „csak” 6 méter hosszúságú volt a tentákulumokkal és a karjaival együtt.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Szaggatott internet
Minden korábbinál részletesebben térképezi fel a világ óceánjainak és tengereinek alját a 2017-ben indított Seabed 2030 nemzetközi program. Azt ígérik, tíz év múlva ismerjük majd a több kilométeres mélységben megbújó hátságokat, a kellően nagy vulkáni kúpokat.
Két adat arra, hogy milyen hatalmas vállalkozásba fogtak az óceánprogram kigondolói: a Föld felszíne 510 millió négyzetkilométer, ebből 361 millió négyzetkilométert fednek le az óceánok és a tengerek. Van, ahol sekély, másutt tíz kilométer vastag a folyadékréteg. Az ennek a hihetetlen vízmennyiségnek az alját 2030-ig feltérképező program néhány napja jelentette be, hogy eddig 14,5 millió négyzetkilométernyi területet, Ausztrália kiterjedésének kétszeresét mérték fel. A cél az óceánok 93 százalékának feltárása, azaz bőven van feladat az előttünk álló évtizedben. (A program a kétszáz méternél mélyebb vizekre koncentrál, az ennél sekélyebb vizeket meghagyja az érintett nemzetek vízrajzosainak.)
Az óceánok fenekét letapogató műszerekre azért van szükség, mert egyszerűen nem látjuk, hogy mi van a mélyben. A hárommilliárd dollárra becsült kezdeményezés programigazgatója, Jamie McMichael-Phillips szerint a tudományos misszió során szerzett információk mindenki számára szabadon elérhetők. Az adatok valóban sokakat érdekelhetnek, hiszen a talapzatok alakjának ismeretében megérthetjük, hogy az óceánok miként befolyásolják az éghajlatot és az időjárást, az árapályokat, az üledék szállítását, a szökőárok terjedését.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
