„Sem magasság, sem mélység nem rettent” – Lechner Ödön fenséges épületei

„Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie. Ez a meggyőződés vezet életpályámon, amelynek egyetlen célja utat vágni a magyar formanyelv megalakítása felé” – írta Lechner Ödön, aki az 1860-as évektől nem kisebb dologgal fáradozott, mint a magyar építészeti stílus megteremtésén, egy olyan formanyelven, amely csak minket, magyarokat jellemez, nemzetünk kulturális gyökereinek, hagyományainak, viszonyaink szüleménye és jellemzője.

A szegedi városháza copf stílusú műemlék épülete a Széchenyi tér 10. szám alatt Forrás: MTI/Soós Lajos

Noha Lechner sokszor megbotránkoztatta múltba révedő közönségét, víziói már életében sikert arattak, mert képes volt kiszakadni a kor kötöttségeiből, hogy ragyogó képzeletének szabad utat adjon. Merész, de vitán felül ízléses épületei kiragyogtak a historizmus szürkeségéből, a díszítő ösztön azonban sosem ragadtatta túlzásokra a mestert, akinek nevét talán nem túlzás Antoni Gaudíéval vagy a jugendstil és az art nouveau nagyágyúival egy lapon emlegetni – olvasható a Híradó.hu cikkében.

A magyaros szecesszió atyja, a magyar nemzeti építészet úttörője 107 éve, 1914. június 10-én hunyt el. Lechner Ödönre emlékezve legszebb munkái közül mutatunk be hét épületet.

A szegedi városháza

épült: 1882–83

Szeged Schwörtz János tervezte régi, egyemeletes városházája nem tudta tovább kiszolgálni a közigazgatás igényeit, így a város pályázatot hirdetett egy új épületre. A kiírás egyben tiltakozás is volt az ellen, hogy a szegedi színházat a bécsi Fellner és Helmer építésziroda tervezi (mint megannyi színházépületet a Monarchia területén). Így kikötés volt, hogy a pályázaton kizárólag hazai építészek vehetnek részt. Feltétel volt még, hogy a városképhez igazodva a városháza barokk stílusú legyen, ehhez kiváltképp a bírálóbizottság egyik tagja, Tisza Lajos (1879-es szegedi árvíz utáni újjáépítés vezetője, későbbi miniszter, a historizmus pártfogója) ragaszkodott. A pályázatot Lechner és Pártos Gyula közös irodája nyerte meg.

A szegedi városháza copf stílusú műemlék épülete a Széchenyi tér 10. szám alatt.
Fotó: MTI/Soós Lajos

Lechner szárnyaló fantáziáját megkötötte a barokk stílusra vonatkozó feltétel, de például a torony udvarba helyezése, a manzárdtetők bravúros elhelyezése, a mázas, színes cserepek alkalmazása, és az udvari árkádok nem mindennapi művészi ízléséről árulkodnak.

Amennyire lehetőségei engedték, igyekezett megvalósítani a saját elképzeléseit. Az udvarra néző homlokzaton egy reneszánsz palota érzetét keltő olaszos és francia elemek figyelhetők meg. A torony szokatlan elhelyezése ellenére a városképi elrendezés tökéletes maradt, a torony az épület varázsát, egyéniségét adja.

Thonet-ház

épült: 1888–89

A Váci utcán áll Budapest első igazán korszerű üzletháza, amely messziről felismerhető kék Zsolnay kerámia borításáról. A „tömören hajlított” fabútorairól világhírűvé vált Thonet Jakab és testvérei itt rendezték be az akkor már több évtizedes múltra visszatekintő cég irodáit. A gyár alapítója, Michael Thonet ugyanis még 1819-ben nyitotta meg első asztalosműhelyét, melynek termékeit először Közép-Európában kezdték terjeszteni.

Az egykori Monarchia különböző nemzetiségű népei voltak az első előállítói annak a sok millió bútornak, amely néhány évtized alatt Ázsiától Dél-Amerikáig szinte a világ minden részébe eljutott.

A Pártos Gyulával közösen tervezett ház első két szintjének üvegezett portálja rendkívül különleges, illetve szegecselt vasoszlopok találhatók a homlokzati síkban, melyeket fémlemez burkolattal takart el.

Lechner követte a technika fejlődését, hasonló vasvázas szerkezetű épületek Amerikában is csupán néhány éve jelentek meg. Gyermekkora óta szerette a kerámiát, és először itt sikerült megvalósítania a kerámiával burkolt homlokzatra vonatkozó elképzeléseit. A lakószinteket a homlokzaton végigfutó keskeny erkély választja el az üveges portáltól, e felett minden mázas kerámiából vagy pirogránitból készült. A homlokzatot függőlegesen pirogránit sáv tagolja, a legfelső szinten az ablakok között egy-egy férfi és női figurát helyezett el, hasonló megoldást találunk a kecskeméti városházán is.

A kőbányai Szent László-templom

épült: 1891–97

A Fővárosi Mérnöki Hivatal 1891-ben bízta meg az akkor Kőbányán lakó Lechner Ödönt a plébániatemplom megtervezésére, aki a hatóság stílusbeli elvárásával szemben egyedi és innovatív bizáncias tervet készített. Ám ezt a megrendelői óhaj miatt át kellett alakítania francia neogótikus tömegekre, amit kompromisszumként közel parabolaíves toronysisakokkal igyekezett egyedivé varázsolni. Mikor ezen is változtatást kértek, akkor egy harmadik – végleges – terv látszott befutónak, ám a megrendelő az időbeni csúszás miatt ezt el akarta venni a tervező építésztől. Lechner művének befejezéséért ekkor száz művész, élükön a későbbi rivális, Alpár Ignác állt ki, így a templomot 1897-re át tudták adni.

A teljes cikk ide kattintva olvasható el.