A legfőbb veszély pedig éppen abban rejlik, hogy míg a televíziós műsorok legnagyobb része gondos vizsgálat után korhatár-besorolást kap, addig a sokszor hamis világképet közvetítő, megtévesztő reklámblokkok közvetítése idején eltűnnek a képernyőről a korhatárt jelző karikák. Mint azt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Kommunikációs Igazgatóságától megtudtuk, a reklámokat nem indokolt kategorizálni, mivel a médiatörvény rendelkezése alapján nem vonatkozik rájuk a korhatár-besorolási kötelezettség. Közlésük szerint ebbe a körbe tartoznak a politikai vagy társadalmi célú reklámok, a televíziós vásárlási műsorok és a közérdekű közlemények is, ezenkívül nem kell besorolni a műsorelőzeteseket, a hír- és sportműsorokat, valamint a politikai tájékoztató műsorszámokat sem.
Hogy akkor mégis miként védhetők ki a gyerekekre gyakorolt káros hatások, azzal kapcsolatban jelezték: a kiskorúak védelme érdekében a médiatörvény kimondja, hogy a kereskedelmi közlemény közvetlenül nem szólíthat fel kiskorúakat áru vagy szolgáltatás megvásárlására, bérbevételére, nem használhatja ki a kiskorúaknak a szüleik, tanáraik és más személyek iránti bizalmát, a gyerekek tapasztalatlanságát, hiszékenységét, és indokolatlanul nem ábrázolhat kiskorút veszélyes helyzetekben. Alkoholreklámok pedig nem célozhatnak kifejezetten kiskorúakat, sőt, nem ábrázolhatnak alkoholt fogyasztó kiskorút.
Külön foglalkozik a gyerekekkel a reklámtörvény is, bár a szabályozás inkább csak a szélsőséges esetekre tér ki: alkohol, szerencsejáték reklámja például nem szólhat gyerekeknek, erőszakos vagy a szexualitást hangsúlyozó helyzetben nem lehet bemutatni gyerekeket és fiatalkorúakat. Általánosságban hozzáteszik, tilos minden olyan kisfilm sugárzása is, amely a gyerek fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja, óvodában, iskolában, gyermekjóléti intézményben vagy kollégiumban pedig tilos reklámtevékenységet folytatni, kivéve néhány speciális esetet, amikor például egészséges életmódról vagy környezetvédelemről van szó.
