Teljesen elbizonytalanodtam.
Mert itt van Szlovákia, a „bezzegország” – igaz, a hazai földön ideiglenesen állomásozó ellenzék és a sajtója szerint minden ország „bezzegország”, minden és mindenki gyöngyharmat, csak mi vagyunk a trágyalé. Sebaj, ezt megszoktuk. De mit kezdjünk most ezzel a szlovák „bezzegséggel”?
Kezdetben volt ugye a tesztelésmánia. Csak az volt a normális, európai, demokratikus ország, amelyik állandóan, reggeltől estig tesztelt. (És persze csak így lehetett megállítani a járványt.) Szlovákia aztán nem viccelt, letesztelte úgy kétszer az egész lakosságát. Aztán mindjárt az első tesztelés után rémisztően megugrott a fertőzöttek száma, most pedig éppen Szlovákia van az egyik legnehezebb helyzetben az egész unióban, és egészségügyi rendszere az összeomlás határára jutott. Ma ott tartunk, hogy a „bezzeg” Szlovákia más országoktól kér segítséget, és hál’ Istennek kap is, például a mindenben és mindig pocsékul és kritikán alul teljesítő Magyarországtól.
Aztán, mikor túlestünk az ideiglenesen hazánkban állomásozó hadsereg tesztmániáján, jött a vakcinahisztéria.
Az összes hülye politikusuk meg még annál is hülyébb újságírójuk elvégzett egy kétnapos tanfolyamot, és mindegyik Nobel-díjas virológussá vált. (Ezek amúgy 48 óra alatt mindenre ki tudják képezni magukat, és attól kezdve megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokat tesznek. Ezeknél már csak a Facebook-kommentelőik nagyobb zsenik, azok a lyukacsos, enyhén pörköltszaftos atlétáikban simán helyre tesznek bárkit, orvost, professzort, kutatót, egyetemi tanárt, azok tényleg mindent tudnak vírusról és vakcináról, csak a „lesz-t” írják két esszel, de hát mindenre nekik sem lehet idejük.)
Szóval jöttek az ideiglenesen itt-tartózkodók, és kinyilatkoztatták, hogy az orosz meg a kínai vakcina nem jó, ártalmas, veszélyes, meg különben is, az az Orbán üzleti érdeke, mi egyéb. És Szlovákia ismét előlépett „bezzegországgá”, hiszen a „szlovákok bezzeg nem vásárolnak orosz vakcinát”, mert a szlovákok európaiak és demokraták, nem mucsaiak és diktátorok, mint mi.
