Aztán jött ez a gyenge interjú. Amiben azért egy dolog mégiscsak figyelemre méltó. Mégpedig az, hogy Bandi bevallotta, ő és a Momentum hová is tartoznak. Bevallotta, hogy ugyanazokat az értékeket vallja, mint a 2010 előtti – Gyurcsány Ferenc vezette – kormány. És hogy ő most nem kormányellenzék, hanem rendszerellenzék. Amit mi pontosan értünk. Mi is voltunk ugyanis rendszerellenzék 1990 előtt, amikor Bandi nagypapája és elvtársai a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok segítségével működtették a kommunista rendszert, háborítatlanul lopták az építőanyagot, és közben foglalkoztak a magunkfajta rendszerellenzékkel. Persze akkor Bandi még a világon sem volt, és tíz évvel később is még a homokozóban gyúrta a fagyigolyókat, és nyilván szép emlékei vannak arról, ahogyan a korábban a rendszerellenzéki renitenseket megregulázó volt megyei tanácselnök nagypapa megsimogatta a buksiját a lopott cementből épített ház udvarán.
Egy dologgal tisztában kell lennünk: a mai rendszer az 1990 előtti kommunista rendszer antitézise. Legalábbis próbál lenni, de ez a még ma is velünk élő kommunista mélyállam maradékai miatt nem mindig sikerül. Aki ennek a rendszernek az ellenzéke, az a korábbi rendszert igenli. És ha figyelmesen elolvassuk a Momentum programját és vezetőinek a nyilatkozatait, akkor egyértelmű, hogy az általuk vizionált „új Magyarország” valójában az 1990 előtti kommunista Magyarország némileg felfrissített változata. A cégtábla új, de a polcokon a kínálat a régi. A vér nem válik vízzé. Fekete-Győr nagypapa most biztosan nagyon büszke lenne.
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!