Nekem is elegem van!

Nemcsak Manfred Weberből van elegem, hanem az egész globalista EU-„vezérkarból”, akik tönkreteszik a tagállamok energiaellátását, akik az Európai Központi Bankkal hiperinflációt sóznak a nyakunkba, akik amerikai parancsra értelmetlen szankciókkal csak a saját lakosságukat sanyargatják, akik eszement, mondvacsinált, hazug ármánykodásukkal és jogalapok nélküli követeléseikkel terrorizálják Magyar- és Lengyelországot és tartják vissza nekünk járó uniós pénzeket, akik addig áltatják a balkáni országokat a felvételi ígéretükkel, amíg azoknak teljesen elmegy a kedvük ettől a gittegylettől (lásd Szerbia), akik titkon örülnek a magyar határvédelemnek, de pénzt nem adnak rá, sőt másra sem akarnak, de Bulgáriának adtak 160 millió eurót kerítésre, akik sorban egy zöld pólós bohócnak gazsulálnak, aki kiirtaná az ukrajnai kisebbségeket, aki betiltotta az összes ellenzéki pártot, de akit minden híradásban, minden összeröffenésben sztárolnak stb.

További Poszt-trauma híreink

Politico: Az idei lesz Európa utolsó nyara

Nekem elegem van a romlott és hazug woke-világból, amilyenné a politikusok Németországot lezüllesztették, amelyben az orwelli újbeszéd már kötelező, amelyben a jó a rossz és az undorító rossz lett a jó, amelyben gusztustalan emberek ujjongva vonulhatnak az utcán, de a kormányok ellen tüntetőket szétverik és lesittelik a rendőrök, ahol neves orvosokat rúgnak ki évtizedes állásukból csak azért, mert nem hajlandók követni az előírt narratívát, ahol NDK-mintára újra bevezették a felségsértés (politikusok kritizálása) fogalmát a büntető törvénykönyvbe, ahol az államfő és a minisztereinek nagy része folyamatosan hazudik, ahol az alkotmánybíróság mai elnöke a CDU volt frakcióvezető-helyettese, ahol az ügyészség politikai irányítás alatt áll (146 § GVG), ahol a bíróságokon megváltócédulákkal (153e § StPO) lehet büntetőeljárásokat megúszni, ahol a külügyminiszter plágiummal ír könyvet, a berlini szenátus feje kamu doktori címet szerez, a férjét meg csalás miatt kirúgták közalkalmazotti állásából, ahol az egészségügyi miniszter talk-show-kon keresztül kvalifikálta magát a bársonyszékére, de senki sem veszi komolyan, ahol a hadügyminiszter azt sem tudja, milyen egy tank, ahol a belügyminiszter szélsőbaloldali kiadványokba ír cikkeket, de mindenhol jobboldali, neonáci veszélyt lát, ahol a lakosságnak télen majd nem lesz fűtése, de a gazdasági miniszter hideg zuhanyt és meleg pulóvert javasol, ahol a mezőgazdasági miniszter a fenyegető élelmiszerhiány ellenére parlagon hagyott kiváló termőföldeket, de pár éve csalás miatt le kellett mondania parlamenti mandátumáról stb.

Ha nem élnék benne, azt hinném, hogy egy rossz filmet nézek, de a tankolásnál érzem, hogy sokba fáj a dízel, de már alig tudok az autómmal közlekedni, mert csak dugókat gyárt a müncheni városvezetés, ahol a lakásom rezsiköltségét 26 százalékkal emelték meg stb.

Elegem van. Nagyon elegem van mindebből!

Pedig szerettem Németországot, a rendezettségét és azt, hogy minden működött, az élet tervezhető és nyugodt volt, és lehetett jól élni. Ma már nem így van. Minden a feje tetejére állt, ami fent volt, az ma lent van, ami jó volt, az mára már rossz lett.

Orwell 1984 című könyvéből, amelyet nem használati utasításnak írt meg, mindennapos commedia dell’arte lett, amelyben mindenki csak statiszta, és nem látjuk sem a rendezőt, sem a forgatókönyvet, csak játszunk és játszunk és játszunk.

Neil Postman már régen megírta: Halálra szórakozzuk magunkat (Amusing Ourselves To Death).