„A gyermekpornográfia fogyasztói a való életben is veszélyt jelentenek a gyerekekre?” – teszi fel már cikkének címében a költői kérdést a Dívány médiamunkása. Nyilvánvalóan nem. Egyáltalán nem veszélyesek, ugyanis józan paraszti ésszel belátható, hogy a beteges vágyakat kordában lehet tartani. Szigorú és konok rend van a pedofilok fejében, tudják, hogy meddig érhet el a kezük. És e gondolathoz nyilván találtak egy kutatást is, szavahihető brit polihisztorok írták. Szakik.
A cikk lényege, hogy aki csak használja, nézi a gyermekekről készült pornográf felvételeket, miközben a Kádár-korszak kitekert nyelvén szólva „önerotikus célzattal maszekol”, az nem vonható felelősségre, nem bélyegezhető meg (bár igaz, ők tartják fenn ama iparágat, mely a gyermekek bántalmazásából él).
„Börtön jár-e ezeknek az embereknek, amiért egy olyan iparágat támogatnak, ami felfoghatatlan mértékű sérüléseket okoz a legvédtelenebbek számára? Indokolt-e az ilyen tartalmak fogyasztói ellen nagyobb szigorral fellépni, lenne-e ennek elrettentő ereje? És vajon egyenes út vezet-e a gyermekpornográf tartalmak fogyasztásától a molesztálásig?”
Csupa-csupa értelmes, okos, logikus kérdés. A válasz nyilvánvaló: nem, dehogy, méghogy! A gyermekerőszakoló gonosz ember, ám aki nézni szereti a gyermekerőszakoló gonosz embert, amint gyermekeket erőszakol, az csak műélvező, pedofil hobbista. Akár repülőgépmodelleket is gyűjthetne, de valamiért mégsem azt teszi.
Milyen érdekes, hogy amikor Kaleta Gábor karrierdiplomata lebukott – laptopján egy kisebb galaxisnyi gyermekpornográf felvételt tárolt –, akkor a hasonló szellemiségű lapok a bebörtönzését követelték, mert ezt a gyalázatot nem nyeli le a társadalom. Amíg Kaleta Gáborról szólt a fáma, addig kőszívűnek mutatkoztak, most, hogy a jelenségről van szó, sőt már népszavazást is tartanak a gyermekvédelemről, az említett médiumok már el is kezdték a megfelelő irányú érzékenyítést: aki csak nézi, aki használja, az nem bűnös, csak más.
Idézek a cikkből:
„Az alacsony kockázatú személy börtönbe kerülése (magyarán a »felhasználó« – a szerk.) azt jelentené, hogy szabadulása után a megbélyegzés miatt nehezebben talál munkát vagy lakást, a környezete kirekeszti, és ez megnehezíti számára a reintegrációt és a társadalommal való együttműködést, márpedig az, aki nem talál munkát vagy lakást, további veszélyt jelenthet a társadalomra.”
Ez aztán a pengeéles nyugati logika: ne büntessük, mert akkor a pedofilt megbélyegeznék. Még mit nem? Mit képzelünk mi, birkasz…ros, normális többségiek? Bár ebben az eszmefuttatásban több őrület van, mint rendszer.
De kérem a liberális felebarátaimtól meg a cikk szerzőjétől is, hogy ha legközelebb játszótérre viszik a gyermeküket, és egy fazon a bokrokból elkezdi figyelni őt, miközben fogdossa magát, meg ki tudja, mit csinál, kérem, ne háborodjanak fel ezen, hisz az illető csak egy voyeur, vannak álmai, vágyai, idegesítő szokásai, ugyanolyan rendes ember, mint te meg én, amíg nem nyúl a gyermekedhez, csak távolról csodálja, addig minden rendben van.
Tényleg ilyen világban szeretnénk élni?
(A borítókép illusztráció. Forrás: 123rf)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
