Harmónia, egyszerűség, hitelesség – a Massimo étterem Brassóban

Az elszórványosodott erdélyi magyarok helyzetében nagy jelentősége van minden olyan rendezvénynek, intézménynek, mely a megmaradást segíti.

Forrás: Borbély Zsolt Attlia

Meghatározó élmény volt a legfelkészültebb magyar borszakértők egyikével elbeszélgetni szakmai kérdésekről és a világ nagy dolgairól. Az, hogy jó esély van arra, hogy személyében végre magyar is legyen a borvilág Jedi-lovagjaiként emlegetett Master of Wine-ok között számomra eltörpül amellett, hogy itt van egy nemzetközi szinten jegyzett, kiemelkedő magyar szakember, aki elhelyezkedhetne New Yorktól Londonon át Bécsig lényegében bárhol, a legjobb éttermek csapatában, de ő hazajön Sepsiszentgyörgyre azért, mert úgy érzi, hogy Székelyföld az a hely, ahol megfelelő szellemi környezetben tudja nevelni a gyermekeit.

A beltér egyedi és hangulatos, a tetőablak olyan érzést kelt, mintha egy kis középkori brassói sikátort újítottak volna fel és rendeztek volna be étteremnek. Persze a látszat olykor a valóságot fedi. A falon krédójukat olvashatjuk címszavakban. Abban hisznek, hogy az étel legyen harmonikus ízű, azaz jó, legyen egyszerű és legyen hiteles. „Buono, semplice, genuino”

Az ételkínálat ennek megfelelő. Tartanak többek között olasz felvágottas-tálakat, joghurtos bazsalikomos sültpaprika-krémlevest, crostiniket (a bruschetta közeli rokona), salátákat, pastákat, stirata típusú pizzákat, paradicsomos marhacombot, bolognai sertéskarajt, hamburgereket, s egy sor desszertet.

Az árak kifejezetten barátságosak, manapság, amikor még fősodratú csárdákban is simán elkérnek 3500 forintot egy nem különösen drága alapból készült ételre is, itt a főételek ára átszámítva 2000 és 2800 forint között mozog s ugyanebbe az ársávba illeszkednek a pizzák, a pasták és a saláták is.

Az indításképpen rendelt vargányakrémlevesben visszább lehetne fogni a sót, egyébként íze jó, kitűnő alapanyagból készült, erénye, hogy valódi szarvasgomba van benne és nem aromatizált késztermék, mint sok helyen. Ez nem meglepő persze, annak fényében, hogy az egyik társtulajdonos Fekete Oszkár, az erdélyi szarvasgomba vadászat közismert alakja, aki hiánypótló monográfiát is megjelentetett másodmagával e nemes gombáról a kétezer tízes évek elején.

A sertéscsászár bőre ropogós, húsa szaftos, íze remek. Ízletes, jó állagú paszternákpürét, karamellizált hagymát és selymes meggymártást adnak hozzá. Az összhatás kiváló, a tálalás még finomítható. A pizza hosszú kelesztésű, kovászos, téglalap alakú, ropogós, belül puha, lényegében a római pinsa egy változata. Asztaltársammal megkóstoltunk négy félét is, többek között fügés gorgonzolásat, sonkásat és mozzarellás-bazsalikomosat. Egyik jobb volt a másiknál, nehéz volt vele megállni. A desszertfront is erős, két tarte-ot meg egy csokitortát kóstoltam, remek újhullámos desszertek voltak. Mint megtudtam van érdekeltségük  Temesvár azonos néven működő egységben is, de lazult a kapcsolat, tény, hogy az ott működő étterem konyhájának színvonala nem éri el a brassóit, az ételkínálat sem olyan széles. Viszont a desszert-műfajban mindkét hely kiváló. A remek sütik mellett pazar fagylaltokat is kínálnak itt is és ott is. A fagyipultot, mely a brassói sétálóutcában „Emma La Dolce” néven működik, kiszúrtam magamnak már két évvel ezelőtt, mint a város talán legjobb fagyizóját. Akkor még nem tudtam, hogy bármi közül van a Massimo étteremhez. 

A magyar hátterű brassói olasz étterem kiemelkedően jó élmény volt, ha ismét arra vetne a jó sors, biztos nem hagyom ki. Maradt még jó néhány ínyenc falat megkóstolatlan, főként az édességek között s hogy messzebb ne menjek, a pizza, a húsételek, a cukrászvonal és borok mellett teszteletlen maradt az ötödik specialitásuk, a kávé, amire éppannyira büszkék, mint a felsoroltakra.   

Elérhetőségek:

Massimo
Brassó, Kapu (jelenlegi nevén Republicii) utca
Telefonszám: + 40 756 063 888
Honlap: www.welcometomassimo.com