A belső-magyarországi és az erdélyi borászat adottságainak hasonlósága és fejlettségének különbsége már többször szóba került e rovatban. Menjünk vissza időben negyed évszázadot! Az anyaországban akkor már dübörgött a minőségi borászat, Kamocsay Ákos kilencedikként kapta meg az „Év bortermelője” címet, Tiffán Edét, Báthory Tibort, Vesztergombi Ferencet, Gere Attilát, Thumerrer Vilmost, Polgár Zoltánt, Bock Józsefet és Gál Tibort követően, ötödik alkalommal jelent meg a Rohály Gábor és Mészáros Gabriella jegyezte Borkalauz, ötödik évfolyamába lépett a Borbarát, a minőségi éttermekben már lehetett decire kimért jó magyar borokat kapni, működött több jelentős borszaküzlet, mint például a Bortársaság vagy az In Vino Veritas.
Erdélyben a borszeretők semmi hasonlót nem érzékelhettek.
A kommunista nagybirtokok ezer hektáros utódainak borai sorjáztak a bevásárlóközpontok és kisebb üzletek polcain, az éttermekben is ezeket a borokat lehet kapni, temesrékasi, zsidvei tételeket meg persze Murfatlart, szaksajtó sehol, hogy a szakmai díjakról ne is beszéljek.
Borszaküzletekből máig is igen kevés akad, ezek sem országos cégek, hanem magányos hősök szerelem-projektjei, legfeljebb annyival jobb a helyzet, hogy mára működik néhány nagyobb, a prémium szegmenst megcélzó italkereskedés, amely borokkal is foglalkozik.
Az első középbirtokos, aki palackozott minőségi tételekkel lépett a piacra, a ménesi borvidéken gazdálkodó Balla Géza volt.
Tanulmányaim végeztével akkortájt költöztem a fővárosból Aradra, s Gézáé volt az a bűvös név, amit ismételgettek a helybeliek, őt emlegették úgy, mint perfekcionista, az anyaországi élvonalbeli birtokokkal összemérhető helyi magányos harcost.
Pár év el kellett teljen, míg megszerezve a telefonszámát, összerántva egy családi, illetve baráti társaságot bejelentkeztünk hozzá egy kóstolóra 2002 elején. Akkoriban nem lehetett csak úgy rákeresni egy-egy pincészet elérhetőségére a világhálón, vagy ha lehetett is, nem volt benne az ember reflexében. Egy katartikus estét töltöttünk az ópálosi pincében, kétórásra terveztük a délután hatkor kezdődő kóstolót, de végül éjfélig tartott a beszélgetéssel átszőtt borozgatás. Akkor jöttem rá Balla Géza első számú titkára, ami a borisszák zarándokhelyévé tette a pincéjét: a mára már sztárborásszá nőtt szakember szerelmes a hivatásába, szereti annak minden mozzanatát, beleértve azt is, amikor együtt iszik a vendégekkel. S ez „át is jön” teljes mértékben.