A millecentenáriumot a szocialista-szabaddemokrata kormányzat lényegében egy pop-rock koncerttel ünnepelte. Ez jól illeszkedett a nemzeti múlthoz való hozzáállásukhoz, hiszen nekik nem az volt a fontos, hogy a felnövekvő nemzedékek számára a magyar történelem büszkeség- és ihletforrás legyen, hanem épp ellenkezőleg, a bűnös nemzet velejéig hazug mítoszát igyekeztek sulykolni a fiatalokba és idősebbekbe egyaránt, a hősöket feledtetni próbálták, és olyan nemzetárulókat emeltek piedesztálra, mint Károlyi Mihály.
De bármennyire is igyekeztek az évforduló jelentőségét figyelmen kívül hagyni, voltak abban az évben nemzeti szempontból méltó kulturális események is. A P. Mobil akkor adta ki a „Honfoglalás” című alkotás szimfonikus zenekarral kísért változatát, s adta elő a legendás opust egy emlékezetes koncerten, Illés Lajos a „Cantus Hungaricus” nevű monumentális művel tisztelgett múltunk előtt, hogy csak kettőt említsek a rockzene világából, melyek azóta is legszebb emlékeim közé tartoznak, mint ahogy oda sorolható a lakitelki Népfőiskolán megrendezett honfoglaláskori vacsora is, amit csángó táncház követett.
A Népfőiskola azóta egyre terebélyesedő, szépülő és fejlődő komplexumát idén volt alkalmam viszontlátni, elképesztő az egész intézmény színvonala, ötletgazdasága, multifunkcionalitása, legyen szó a Borkatedrálisról, a Bibliaházról vagy a lovardáról, de hosszan sorolhatnám még az itt működő különféle létesítményeket. Két éttermet is működtetnek. Mi a Tisza étteremben terveztünk ebédelni, de ott déltájban menüztetés folyt. Ezzel együtt nem maradt idei lakitelki kiruccanásunk emlékezetes gasztro-kaland nélkül, három helyen is megfordultunk az ott töltött három nap alatt, a Tős vendéglőben, az Autós csárdában, valamint Tiszakécskén a Tiszakanyarban.
A szerény elnevezésű Autós csárda gyönyörű, zöld környezetben, fából ácsolt kerítés mögött várja vendégeit a település szélén, az út mentén. Besorolása harmadosztályú, de mind a beltér, mind a konyha, mind a kiszolgálás terén többet nyújt, mint amit e kategóriához asszociálunk.
A nyolcvanas-kilencvenes évek hagyományos dizájn-variánsainak talán legvonzóbbikát jeleníti meg a hely, amit a Falk Miksa utcai Tokaji borozó képvisel vagy ahová sorolhattuk a Tüköry vendéglőt még a felújítás előtt: faburkolat körbe-körbe, masszív faasztalok, a dekoráció nagy része fafaragvány, a plafont is lambéria borítja. Nyáron kellemes, fedett teraszt működtetnek. Mint neve is sejteti, a parkolás nem gond itt, teltház esetén is van elég hely a gépjárműveknek a csárda előtt.
