Hagyományos magyar konyhát visznek, nem kevés, ma már ritkának számító fogással, melyek közül válogattuk rendelésünket. Az általunk kóstolt ételeken kívül kínálnak még többek között májgaluskalevest, csülkös babgulyást, bográcsgulyást, zúza- és marhapörköltet, brassói aprópecsenyét, lecsós sertésszeletet, Cordon Bleu-t Gordon Blue-nak írva, cigánypecsenyét, harcsát rántva és roston, palacsintát és gesztenyepürét. Hétköznap délben mindössze 1700 forintba kerülő ebédmenüt is ehetünk náluk.
Tucatnyi bort kínálnak, melyek zöme a minőségi kategóriába tartozik, olyan élvonalbeli pincészetektől, mint a Günzer, Nyakas, Frittman vagy Lelovits, de azért van folyó boruk is illetve néhány egyszerűbb tétel a nagyüzemi borászatoktól.
A sörök nagyipariak, de aki a hűtőből választ és nem az itallapról, felfedezheti a kicsik között legnagyobbnak, a nagyok között a legkisebbnek számító, magyar tulajdonban levő Pécsi sörfőzde 1848 nevű sörét is. Igencsak beleillenének a képbe a csárdától mindössze 47 kilométerre fekvő Szent András főzdének a termékei az Ogrétől az Etalonon át az 1993-ig, melyek minőségi, elérhető árú alapsörök. Persze azt sem bánnám, ha a Ködfelhőt, a Napkincset vagy a Magyar Vándort tartanák, de azok iránt vélhetően kisebb lenne itt a kereslet. A kommersz import töményitalok mellett Karikás és Mihocsa pálinkákat tartanak.
A kiszolgálás udvarias, mint kiderült, felszolgálónk egyben tulajdonos és üzletvezető egyszemélyben, alkalmunk volt elbeszélgetni vele borokról és ételekről, a stabil és megbízható minőség iránt elkötelezett szakembert ismertünk meg benne.
