A millecentenáriumot a szocialista-szabaddemokrata kormányzat lényegében egy pop-rock koncerttel ünnepelte. Ez jól illeszkedett a nemzeti múlthoz való hozzáállásukhoz, hiszen nekik nem az volt a fontos, hogy a felnövekvő nemzedékek számára a magyar történelem büszkeség- és ihletforrás legyen, hanem épp ellenkezőleg, a bűnös nemzet velejéig hazug mítoszát igyekeztek sulykolni a fiatalokba és idősebbekbe egyaránt, a hősöket feledtetni próbálták, és olyan nemzetárulókat emeltek piedesztálra, mint Károlyi Mihály.
De bármennyire is igyekeztek az évforduló jelentőségét figyelmen kívül hagyni, voltak abban az évben nemzeti szempontból méltó kulturális események is. A P. Mobil akkor adta ki a „Honfoglalás” című alkotás szimfonikus zenekarral kísért változatát, s adta elő a legendás opust egy emlékezetes koncerten, Illés Lajos a „Cantus Hungaricus” nevű monumentális művel tisztelgett múltunk előtt, hogy csak kettőt említsek a rockzene világából, melyek azóta is legszebb emlékeim közé tartoznak, mint ahogy oda sorolható a lakitelki Népfőiskolán megrendezett honfoglaláskori vacsora is, amit csángó táncház követett.
A Népfőiskola azóta egyre terebélyesedő, szépülő és fejlődő komplexumát idén volt alkalmam viszontlátni, elképesztő az egész intézmény színvonala, ötletgazdasága, multifunkcionalitása, legyen szó a Borkatedrálisról, a Bibliaházról vagy a lovardáról, de hosszan sorolhatnám még az itt működő különféle létesítményeket. Két éttermet is működtetnek. Mi a Tisza étteremben terveztünk ebédelni, de ott déltájban menüztetés folyt. Ezzel együtt nem maradt idei lakitelki kiruccanásunk emlékezetes gasztro-kaland nélkül, három helyen is megfordultunk az ott töltött három nap alatt, a Tős vendéglőben, az Autós csárdában, valamint Tiszakécskén a Tiszakanyarban.
A szerény elnevezésű Autós csárda gyönyörű, zöld környezetben, fából ácsolt kerítés mögött várja vendégeit a település szélén, az út mentén. Besorolása harmadosztályú, de mind a beltér, mind a konyha, mind a kiszolgálás terén többet nyújt, mint amit e kategóriához asszociálunk.
A nyolcvanas-kilencvenes évek hagyományos dizájn-variánsainak talán legvonzóbbikát jeleníti meg a hely, amit a Falk Miksa utcai Tokaji borozó képvisel vagy ahová sorolhattuk a Tüköry vendéglőt még a felújítás előtt: faburkolat körbe-körbe, masszív faasztalok, a dekoráció nagy része fafaragvány, a plafont is lambéria borítja. Nyáron kellemes, fedett teraszt működtetnek. Mint neve is sejteti, a parkolás nem gond itt, teltház esetén is van elég hely a gépjárműveknek a csárda előtt.
Hagyományos magyar konyhát visznek, nem kevés, ma már ritkának számító fogással, melyek közül válogattuk rendelésünket. Az általunk kóstolt ételeken kívül kínálnak még többek között májgaluskalevest, csülkös babgulyást, bográcsgulyást, zúza- és marhapörköltet, brassói aprópecsenyét, lecsós sertésszeletet, Cordon Bleu-t Gordon Blue-nak írva, cigánypecsenyét, harcsát rántva és roston, palacsintát és gesztenyepürét. Hétköznap délben mindössze 1700 forintba kerülő ebédmenüt is ehetünk náluk.
Tucatnyi bort kínálnak, melyek zöme a minőségi kategóriába tartozik, olyan élvonalbeli pincészetektől, mint a Günzer, Nyakas, Frittman vagy Lelovits, de azért van folyó boruk is illetve néhány egyszerűbb tétel a nagyüzemi borászatoktól.
A sörök nagyipariak, de aki a hűtőből választ és nem az itallapról, felfedezheti a kicsik között legnagyobbnak, a nagyok között a legkisebbnek számító, magyar tulajdonban levő Pécsi sörfőzde 1848 nevű sörét is. Igencsak beleillenének a képbe a csárdától mindössze 47 kilométerre fekvő Szent András főzdének a termékei az Ogrétől az Etalonon át az 1993-ig, melyek minőségi, elérhető árú alapsörök. Persze azt sem bánnám, ha a Ködfelhőt, a Napkincset vagy a Magyar Vándort tartanák, de azok iránt vélhetően kisebb lenne itt a kereslet. A kommersz import töményitalok mellett Karikás és Mihocsa pálinkákat tartanak.
A kiszolgálás udvarias, mint kiderült, felszolgálónk egyben tulajdonos és üzletvezető egyszemélyben, alkalmunk volt elbeszélgetni vele borokról és ételekről, a stabil és megbízható minőség iránt elkötelezett szakembert ismertünk meg benne.
A rántott velőt bátran fűszerezték, mind a só, mind a bors tekintetében, de így is sikert aratott, szép darabja volt a műfajnak, a panír sem volt túl vastag, mint sok helyen, ezt így ahogy volt, bármikor örömmel elfogadnánk ismét. A mellé rendelt old school tartár kifogástalan minden tekintetben.
A halászlé túl sós volt, másfeles arányú hígítást kibírt volna, leve is lehetett volna selymesebb és pirosabb. Remek viszont a friss ízhatású pontypatkó. Érdekes, hogy bár a lé tiszai stílusú, a két pontypatkót külön tányéron mellette kapjuk, bajai stílusban, amit nem bánunk, hisz így megehetjük a hal által egyébként kiszorított levet is. A mellé adott kenyér egyszerűbb minőségű, de friss és élvezhető.
A pacalpörkölt ízre, állagra egyaránt meggyőző, ennek is bátor a sózása, de nem eltúlzott, szaftja jó kollagénes, élvezet tunkolni, színe lehetne pirosabb, de ez már inkább csak látványkérdés.
A kovászos uborka lemaradt, erre mi is csak a vacsora végén jöttünk rá, de azért megkóstoltuk. Házi készítésű variáns volt, állaga lehetett volna roppanósabb, s ha a levében visszafognák a sót, a végeredmény savanyúbb lenne és kevésbé sós. De így is jobb volt, mint a tömeggyártott savanyú uborkák.
Kaptunk mellé kóstolóba egy fél adag birkapörköltet és rántott májat, mindkettővel messzemenően meg voltunk elégedve. A máj adta azt, amit adhat, friss alapanyag, ízesítése kifogástalan, állaga remek, s ez szóról szóra elmondható a pörköltről is.
Szerettük az Autós csárdát, mely épp azt képviseli, amit elvárunk egy hagyományos magyar vendéglőtől: autentikus fogások, házias ízek, kellemes környezet, kedves kiszolgálás, baráti árfekvés.
Ide bármikor örömmel ülnénk be újra.
Autós csárda
Lakitelek, Május 1. utca 32.
Telefonszám: +36 76 449 117
Honlap: https://web.facebook.com/p/Autós-Csárda-Lakitelek-100063370020417/
