Szegeden nemcsak az ország nagy részét lefedő Bortársaság működtet remek szakboltot, hanem olyan borszaküzleteket is találhatunk, melyek kifejezett ambíciója a kis kézműves, kevéssé ismert, de kiváló minőséget képviselő borászatok felkarolása. (Nem mintha erre ne törekedne egyébként érezhetően a Bortársaság is, de ott nem ez a fő profil). Hadd említsek kettőt, melyek az alapjáratú működésük mellett a város boréletének pezsgéséhez is hozzájárulnak. Az Ezerjó borszaküzlet tulajdonosa, Eperjesi Péter „Vinoszféra” névén szervezett sétáló kóstolót pár éve az egyetemi negyedben, pár napja pedig a „Pinot-Ki-Jó” elnevezésű, a sejthetően a Pinot fajtacsaládra fókuszáló kóstolón vehetett részt Szeged borszerető közönsége a Novotelben, melyet Varga Zoltán Gábor, a Borpont nevű borszaküzlet tulajdonos jegyzett.
A helyszínen tudtam meg a főszervezőtől, hogy ez már a harmadik sétálókóstoló ezen a néven, s hogy ültetett rendszerben már hosszú ideje tart fajta-kóstolókat (Pinot Noir-ból is), „Borday” nevű sétálókóstolója pedig több, mint tíz éves múltra tekint vissza, akárcsak a szaküzlete. Lám, jobban kell figyelni Aradról a szomszéd város boros rendezvényeire, mert az információ nem mindig találja meg az embert, ha azt a véletlenre bízzuk.
A Pinot fajtacsalád, a Pinot Noir, a Pinot Gris (avagy Szürkebarát) és a Pinot Blanc egyike a legizgalmasabbaknak. Legismertebb, legelismertebb és legelterjedtebb tagja a Pinot Noir, mely nem töménységével, színintenzitásával, tanninjaival hódít, hanem eleganciájával és gyümölcsösségével. Ez a borrajongók Mekkájának, Burgundiának a fő fajtája, nem mellesleg a világ legdrágább borai is ebből készülnek, érdemes egy pillantást vetni a listára. Az első tizenhat tétel összes vörösborának ez adja a alapanyagát.
Mi magyarok nem állunk rosszul Pinot fajtacsaláddal. Pinot blanc-ból ugyan kevés van, de tegyük hozzá, hogy nemcsak nálunk. A világon mindösszesen 15.000 hektár található, ebből 250 Magyarországon. A Szürkebaráttal más a helyzet, ez sokkal ismertebb és többfelé fellelhető nálunk, a KSH 2020-as összesítése szerint a 11-ik legelterjedtebb szőlőfajta, melynek presztízsét nem volt könnyű visszaállítani a szocialista tömegtermelés után, de olyan kiváló szakembereknek köszönhetően, mint Laposa József és Bence, az élők sorából sajnos már eltávozott Szeremley Huba, vagy Borbély Tamás (elnézést azoktól, akiket nem említettem) ez mára sikerült.
A legelterjedtebb 20 szőlőfajta közé szintén bekerült Pinot Noir-ra sokan görbe szemmel néztek a kilencvenes években, nem állom meg, hogy ide ne idézzem azt az anekdotát, miszerint az egyik villányi sztárborász házasítása úgy jött létre elmondása szerint, hogy addig tette a Cabernet-t a cuvée-be, míg nem érezte már benne az általa nem kedvelt Pinot-t. A kétezres években sokat javított a fajta megítélésén a borszakírók munkája mellett az is, hogy a hatalmas szakmai tekintéllyel rendelkező, igen korán eltávozott Gál Tibor jó érzékkel rámutatott, hogy az egri borvidék kiválóan alkalmas arra, hogy ott nagy Pinot-k készüljenek. De találkozhatunk emlékezetes Pinot Noir-okkal a balatoni borrégióban, Dél-Pannónia borvidékein és bizony az Alföldön is.
A „Pinot-Ki-Jó” idei kiadása egy szép csokrot gyűjtött össze ezek közül. A borok mellé Novotel szálló konyhája biztosított többféle borfalat-összeállítást, amit elérhető áron kínáltak. Olyan izgalmas apróságok voltak a tányérokon, mint gorgonzola-mousse, fokhagymás padlizsánkrém pármai sonka ropogóssal, libatepertőkrém, prémium sajtok és sonkák, hogy csak néhány példát említsek.
Nézzük a borfelhozatalt! A „Danubiana” megacégnek köszönhetően megismerhettünk néhányat a burgundi tételeik közül is, de még elzászit is hoztak, persze a tolnaiak mellett.
Benyák Zoltán, akit borszakíróként ismerhettünk meg az ezredfordulón s aki a „tájborászat” fogalmának megalkotója, fajtajelleges, remek Kadarkákat hozott keceli birtokáról. Érdekes volt a mi fűszerességre hangolt, de szintén eleganciájával és nem erejével, töménységével hódító borunkat a Pinot-k mellett kóstolni. Fő közös pontja a két fajtának épp ez, tételesen, hogy az alacsony tanninoknak köszönhetően kiváló gasztro-borok készülnek belőlük. Ellentétben a bordeaux-i fajtákkal, melyek mellé nem egyszerű feladat ételeket társítani, mert uralkodásra törnek. A Pinot és Kadarka társ az ételhez, nem tapossa szét az ízképet.
Az Eger szívében remek borbárt működtető Petrényi pince két kiváló érlelt tételt hozott, 2015-ből és 2017-ből, emellett pedig egy Borgundi fantázianévre hallgató bikavért is, mely a Kékfrankos, Merlot, Syrah mellett 10% Pinot Noir-t is tartalmazott.
Bár a borászat nem képviseltette magát, de a Borpont standjánál megkóstolhattuk a Pécsi borvidékhez tartozó mozsgói Ebner, a Gyulakeszin gazdálkodó Von Beöthy három-három tételét, továbbá egyet-egyet Domínium, a Stumpf és a Tringa pincétől. Éltünk a lehetőséggel. Jól tettük.
A 2020-as év bortermelője, Borbély Tamás Pinot Noir rosé-t, Oraculum Pinot Noir-t, illetve három Szürkebarátot hozott, melyek közül az egyik Pinot-Kkio névre hallgatott. Mint megtudtam, a borász és a rendezvény főszervezője egymástól függetlenül alkották meg e szójátékot. Tamás borai hozták a megszokott magas színvonalat.
Szakmai szempontból igencsak izgalmas volt az etyeki Haraszty pincészet különböző Pinot Noir klónokból külön palackozott borait egymás mellett kóstolni, különösen, hogy a pincészet képviselője elmondta, hogy a 777-es a színért, a 647-es a savért, a 115-ös pedig a gyümölcsösségért felel egy „közös” borban.
A Dúzsi pincészetet Dúzsi Tamás felesége, Ilike képviselte. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ők Pinot Noir-ból nemcsak vörösbort, hanem rosét is készítenek, elvégre a birtokalapítót méltán emlegetik rosé királyként. Aki meg akar ismerkedni a műfajjal, nincs jobb belépő, mint a Dúzsi pince hat tételes rosé-válogatása. Ami mellé be lehet szerezni további hármat-négyet, évjárattól függően ugyancsak tőlük.
A Balatonalmádiban tartott tavalyi sétálókóstoló után jó volt ismét találkozni a Balatonőszödön működő Androsics birtok boraival, ezúttal két Szürkebaráttal és egy Pinot Noir rosé-val.
Két kiemelkedő villányi borász lenyűgöző vertikális sort hozott. Ifjabb Tiffán Zsolt 2007-es, 2011-es, 2013-as, 2020-as és 2022-es Várerdő dűlős Pinot Noirt kínált, sosem felejtem, hogy amikor a sorozat első darabja 2000-ben megjelent a piacon, jókat vitatkoztunk azon Burgundia-fanokkal, hogy legitim-e, hogy a villányi Pinot villányi stílusú legyen. Ideidézve Alkonyi László örökbecsű metaforáját, miszerint a bort úgy kell elképzelni, mint egy fotót, amit a borász készít, s melynek kontextusában a beeső fény az évjárat, a fajta pedig a fényképezőgép márkája, mi sem természetesebb, mint az, hogy a Villányban készült fotó Villányt ábrázolja.
Visszatérve a Pinot-sorra, a kóstolási sorrend értelemszerűen fordított volt, mint ahogy a rend kedvéért felsoroltam őket, akárcsak a fajta egyik úttörőjénél, Jekl Bélánál, aki 1998-as, 2000-es, 2009-es, 2013-as, 2018-as Pinot Noirokkal örvendeztette meg az érdeklődőket.
Az esemény meglepetését számomra az Imrehegyen működő Dűne borbirtok jelentette, hallatlanul elegáns és lenyűgözően fajtajelleges Pinot Noirokat kóstolhattunk tőlük.
A Pinot-Ki-Jó sétálókóstoló remek élmény lehetett azoknak, akik eddig nem kerültek mélyebb kapcsolatba e csodálatos szőlőfajtával, de azoknak is tanulságos és izgalmas volt, akik évtizedek óta vadásszák a kiemelkedő Pinot-tételeket.
(Fotók: A szerző felvételei)
