A nagy jövős-menős szaladós világban sokszor csak azon vesszük észre az évek múlását, hogy újra eljön az ideje egyik-másik évente visszatérő kóstolónak. Szerintem az Etyeki Kúria pinot noir vertikális kóstolóival is sokan vagyunk így. Várom, örülök, ha itt az idő aztán sokáig vissza-visszatérek hozzá gondolatban. Pedig rengeteg kóstolón megfordul manapság a magamfajta borissza, mégsem forgatom mindegyik emlékeit olyan rendszerességgel, mint pont ezét a kóstolóért. Gondolkodtam már rajta, hogy ennek vajon mi az oka. Megfejtés nincs, de mégis az áll talán legközelebb az igazsághoz, hogy itt komolyan veszik a fajtát, borokat, kóstolókat. Beszélgetünk, tanulunk és élvezzük a borokat. Számomra a borélvezetnek valahol ez a legszebb formája. Miért is nem ez kerül a középpontba? Amikor a bor valóban a kultúránk része, amikor esztétikai élményt nyújt, amikor emlékezetes borokat kóstolunk úgy, hogy beszélnünk róluk. Megfelelő helyen és időben. Számomra évről-évre ez a pinot noir vertikális kóstolók értelme.
Ebben az évben a vendég Luka Enikő és az Esterházy Birtok volt Sopronból, illetve a határ túloldaláról.
Remek kóstoló volt, nem csak a borok, de a résztvevő borászok – Luka Enikő, Mérész Sándor és az Esterházy Birtok képviseletében Kádár András- mellett Vancsik Ivett a Vince Magazin főszerkesztője és Ercsey Dániel a Pécsi Borozó és Winesofa nagymestere is hasznos információkkal készült az alkalomra. A főszerep persze a boroké volt. Szép és izgalmas tételek 2023 és 2014 közötti évjáratokból. Rendre érkezik valami jó kis meglepetés. Számomra ez idén a 2014-es Etyeki Kúria pinot noir volt. Feszes szerkezettel, élénk savakkal, hallatlan cizellált aromatikával. A maga nemében persze minden bor izgalmas volt – számomra talán a két közönségkedvencet kivéve – amelyeket kissé fáradtnak éreztem már. (Bővebben a borokról és az elhangzottakról hamarosan a www.meszarosgabriella.hu oldalon).
Néha az az érzésem, még ma is létezik a termelőknél egyfajta „csakazértis” hozzáállás, ami nem segíti elő a fajta népszerűbbé válását. Nehezebb bizonyítani a szakmai hozzáértést a pinot noirral – gondolják sokan – mint egy vastagabb héjú fajta vörösborával. A pinot noir-nak egyáltalán nem mindegy, hogy hol terem, ami nagyon megnehezíti a termelők dolgát. Erről a fajtáról sokan azt tartják, hogy nem is tudja, fiú-e vagy lány. Hogy miért is? Megjelenése, karaktere és kiváltképp savainak szépsége, élénksége sokszor emlékeztet inkább fehérborokra, semmint vörösekre. Igazi királykisasszony a szőlőben, de valódi dámává válhat a palackban. Rejtélyes, titokzatos tehát érdekes és kívánatos is egyben.
A pinot noir a PINOT fajtacsalád legfontosabb tagja. Burgundia kék fajtája, melynek nevét érdemes az elegáns száraz vörösborok és a nagy pezsgők körében együtt emlegetni. Úgy tűnik ma már evidenciaként kezelik a tényt, hogy legalább 2000 éve itt lehet velünk ez a fajta.
Fajtaváltozatainak száma más fajtákhoz képest is igen nagy, de egyes források szerint ez nem kirívó. Nagyjából 1000-re teszik az ismert pinot fajtaváltozatok számát, köztük olyan, ma már önálló fajtaként ismert családtagok, mint a pinot gris, pinot blanc, pinot meunier, pinot noir precoce vagy a pinot teinturier. A kutatók egy része vitatja, hogy pinot családként kellene tekinteni a fajtáknak erre a rendszerére, sokkal inkább egy fajta klónmutációiról van szó. A fajta eredetével kapcsolatban a komolynak tekinthető DNS vizsgálatok alapján sem mondhatunk semmi biztosat. Legnagyobb a valószínűsége annak, hogy a gouais blanc fajtával spontán keresztezés útján olyan fajtákat hozott létre, mint az aligoté, auxerroir, bachet noir, chardonnay, gamay noir, mézy, romorantin, rubi vagy a sacy. De nagyszülői kapcsolatban állhat a teroldego, merzemino és lagrein fajtákkal is. Hosszú és bonyolult történet, érdemes egyszer elolvasni. A legjobb forrás erre a Harper Collins féle nagy-nagy szőlőfajtás könyv.
Pinot néven az első említése 1375-ből való. Akkoriban már Burgundia-szerte mint a legjobb minőséget adó szőlőfajtát tartották számon. Amúgy maga a fajta korai fakadása miatt érzékeny a tavaszi fagyokra. A pinot noir vékony héjú kékszőlő fajta, minek következtében bora világosabb színű, könnyedebb, fiatalon is rubin színű. Tannintartalma általában az alacsony és közepes között mozog– kivételt képeznek a legkoncentráltabb burgundi pinot noir borok. Hajlamos a botritiszesedésre is, de ezt a tulajdonságát csekély mértékben használják csak ki. Svájcban van egy tehetősebb réteg, akik imádják ezt a fajta édesként iskolázott pinot noirt. A hűvös klímát, meszes-márgás talajokat kedveli a legjobban. Igazi értéke hallatlan elegáns savszerkezetében kereshető. A túl hideg helyeken a pinot noir sem érik be. Ezekben az esetekben a borban a határozottan vegetális karakter (káposzta, ázott széna) jelenik meg. Azon a kevés termőhelyen, ahol a fajta saját keretei között a legjobbat tudja nyújtani, bora jellemzően piros bogyós gyümölcsökben gazdag (eper, málna, cseresznye), időnként növényi és animális jeggyel fűszerezett (dohány, gomba, szarvasgomba) karakterű. Éréssel ezekhez a jegyekhez csatlakozik a csokoládé, konyakmeggy, majd az ázott bőr. Forró klímán pont ezt a karakterét veszíti el, és sokszor túlérett, szinte lekváros lesz. A termőhely és az érleltség szintjének megfelelően a pinot noir borainak aromatikája igen változó lehet. A legszebb, legelegánsabb pinot noir borok érlelt korukban narancshéjra, narancsvirágra emlékeztető aromatikával örvendeztetnek meg. Ez az árnyalat tényleg pazar.
A fajta legjobbjait hordóban érlelik, de a hordós érlelésnek a nyomait jó esetben csak a bor fejlettségén tudjuk észrevenni, nem pedig az aromatikában vagy a bor tapintásában.
Hazai körkép
Villányi kisburgundi néven már a XX. sz. elején is kedvelt fajta volt. Névváltozatai itt sem vezetnek el a valódi hazai gyökerekhez, mindenesetre örömmel hallgattam Ercsey Dániel hipotézisét a fajta Mátyás korabeli hazai megjelenéséről. Arról a bizonyos bort adó díszkútról – Budán és Visegrádon – sokféle feltevés napvilágot látott már, bizonyíték valójában semmire nincsen. De puhatolózni lehet. Sajnos az elmúlt ötven-hatvan év nem a nagy minőségű pinot-kat perdítette elénk a hazai kínálatban. Nagyobb elterjedését gátolta a nagyüzemi borászat néhány évtizede. Az utóbbi években újra divatba jött, de szerencsére ma már csak azok a termelők próbálkoznak vele, akik tisztában vannak értékeivel és egyben korlátaival is. Mint a talán legnagyobb odafigyelést igénylő szőlőfajta, csak különleges bánásmód mellett ad nagy minőséget.
A fajta igényeit illetően talaj- és klimatikus adottságaiban Eger, a Mátra, Etyek, Pannonhalma – szerintem Mór is – és Sopron környéke adja azt a hátteret, ahol értékes és egyedi borok születhetnek. Persze ha fellapozom múlt évi saját jegyzeteimet a Dobogó Pincészet pinot-iról, ki kell bővítenem a sort.
Vagy inkább hagyatkozzunk arra a tényre, hogy jó termelő kezében bármilyen szőlőfajtából lehet nagy bort készíteni? Lehet, hogy ez jobb megközelítés. Egy biztos: ez az alkalom alátámasztotta ezt a tényt, a borok pedig újabb arcukat mutatták meg termőhely és évjárat függvényében. Persze az őshaza, Burgundia mást kínál. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a Burgundián kívül termett pinot-k ne lehetnének egyediek, érdekfeszítők és szerethetők. Az etyeki és soproni borok savkészlete elegáns, fajtakaraktere kifogástalan, alkoholtartalma bőven elegendő ahhoz, hogy itt valóban nagy pinot-k szülessenek.
Amivel viszont nehezebben birkóztam meg, az a hallgatóság egy részének számomra megrázóan gyengécskének tűnő hozzáértése és tapasztalata volt. Nem bántás, egyszerűen kérdés saját magamhoz: miért is nem lehet használható bortudást csepegtetni az emberek fejébe? Hogy ezeket a valóban értékes borokat érdemes legyen elkészíteni, vesződni velük, gondoskodni róluk akár évtizedeken keresztül. Pedig megérné!
Borítókép: Illusztráció (Fotó:Pexels.com)
