Pinot néven az első említése 1375-ből való. Akkoriban már Burgundia-szerte mint a legjobb minőséget adó szőlőfajtát tartották számon. Amúgy maga a fajta korai fakadása miatt érzékeny a tavaszi fagyokra. A pinot noir vékony héjú kékszőlő fajta, minek következtében bora világosabb színű, könnyedebb, fiatalon is rubin színű. Tannintartalma általában az alacsony és közepes között mozog– kivételt képeznek a legkoncentráltabb burgundi pinot noir borok. Hajlamos a botritiszesedésre is, de ezt a tulajdonságát csekély mértékben használják csak ki. Svájcban van egy tehetősebb réteg, akik imádják ezt a fajta édesként iskolázott pinot noirt. A hűvös klímát, meszes-márgás talajokat kedveli a legjobban. Igazi értéke hallatlan elegáns savszerkezetében kereshető. A túl hideg helyeken a pinot noir sem érik be. Ezekben az esetekben a borban a határozottan vegetális karakter (káposzta, ázott széna) jelenik meg. Azon a kevés termőhelyen, ahol a fajta saját keretei között a legjobbat tudja nyújtani, bora jellemzően piros bogyós gyümölcsökben gazdag (eper, málna, cseresznye), időnként növényi és animális jeggyel fűszerezett (dohány, gomba, szarvasgomba) karakterű. Éréssel ezekhez a jegyekhez csatlakozik a csokoládé, konyakmeggy, majd az ázott bőr. Forró klímán pont ezt a karakterét veszíti el, és sokszor túlérett, szinte lekváros lesz. A termőhely és az érleltség szintjének megfelelően a pinot noir borainak aromatikája igen változó lehet. A legszebb, legelegánsabb pinot noir borok érlelt korukban narancshéjra, narancsvirágra emlékeztető aromatikával örvendeztetnek meg. Ez az árnyalat tényleg pazar.
A fajta legjobbjait hordóban érlelik, de a hordós érlelésnek a nyomait jó esetben csak a bor fejlettségén tudjuk észrevenni, nem pedig az aromatikában vagy a bor tapintásában.
Hazai körkép




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!