Pinot noir vertikális Etyeken

A nagy jövős-menős szaladós világban sokszor csak azon vesszük észre az évek múlását, hogy újra eljön az ideje egyik-másik évente visszatérő kóstolónak.

Fotó: Pexels.com

Pinot néven az első említése 1375-ből való. Akkoriban már Burgundia-szerte mint a legjobb minőséget adó szőlőfajtát tartották számon. Amúgy maga a fajta korai fakadása miatt érzékeny a tavaszi fagyokra. A pinot noir vékony héjú kékszőlő fajta, minek következtében bora világosabb színű, könnyedebb, fiatalon is rubin színű. Tannintartalma általában az alacsony és közepes között mozog– kivételt képeznek a legkoncentráltabb burgundi pinot noir borok. Hajlamos a botritiszesedésre is, de ezt a tulajdonságát csekély mértékben használják csak ki. Svájcban van egy tehetősebb réteg, akik imádják ezt a fajta édesként iskolázott pinot noirt. A hűvös klímát, meszes-márgás talajokat kedveli a legjobban. Igazi értéke hallatlan elegáns savszerkezetében kereshető. A túl hideg helyeken a pinot noir sem érik be. Ezekben az esetekben a borban a határozottan vegetális karakter (káposzta, ázott széna) jelenik meg. Azon a kevés termőhelyen, ahol a fajta saját keretei között a legjobbat tudja nyújtani, bora jellemzően piros bogyós gyümölcsökben gazdag (eper, málna, cseresznye), időnként növényi és animális jeggyel fűszerezett (dohány, gomba, szarvasgomba) karakterű. Éréssel ezekhez a jegyekhez csatlakozik a csokoládé, konyakmeggy, majd az ázott bőr. Forró klímán pont ezt a karakterét veszíti el, és sokszor túlérett, szinte lekváros lesz. A termőhely és az érleltség szintjének megfelelően a pinot noir borainak aromatikája igen változó lehet. A legszebb, legelegánsabb pinot noir borok érlelt korukban narancshéjra, narancsvirágra emlékeztető aromatikával örvendeztetnek meg. Ez az árnyalat tényleg pazar.

A fajta legjobbjait hordóban érlelik, de a hordós érlelésnek a nyomait jó esetben csak a bor fejlettségén tudjuk észrevenni, nem pedig az aromatikában vagy a bor tapintásában.

Hazai körkép

Villányi kisburgundi néven már a XX. sz. elején is kedvelt fajta volt. Névváltozatai itt sem vezetnek el a valódi hazai gyökerekhez, mindenesetre örömmel hallgattam Ercsey Dániel hipotézisét a fajta Mátyás korabeli hazai megjelenéséről. Arról a bizonyos bort adó díszkútról – Budán és Visegrádon – sokféle feltevés napvilágot látott már, bizonyíték valójában semmire nincsen. De puhatolózni lehet. Sajnos az elmúlt ötven-hatvan év nem a nagy minőségű pinot-kat perdítette elénk a hazai kínálatban. Nagyobb elterjedését gátolta a nagyüzemi borászat néhány évtizede. Az utóbbi években újra divatba jött, de szerencsére ma már csak azok a termelők próbálkoznak vele, akik tisztában vannak értékeivel és egyben korlátaival is. Mint a talán legnagyobb odafigyelést igénylő szőlőfajta, csak különleges bánásmód mellett ad nagy minőséget.

 A fajta igényeit illetően talaj- és klimatikus adottságaiban Eger, a Mátra, Etyek, Pannonhalma – szerintem Mór is – és Sopron környéke adja azt a hátteret, ahol értékes és egyedi borok születhetnek. Persze ha fellapozom múlt évi saját jegyzeteimet a Dobogó Pincészet pinot-iról, ki kell bővítenem a sort. 

Vagy inkább hagyatkozzunk arra a tényre, hogy jó termelő kezében bármilyen szőlőfajtából lehet nagy bort készíteni? Lehet, hogy ez jobb megközelítés. Egy biztos: ez az alkalom alátámasztotta ezt a tényt, a borok pedig újabb arcukat mutatták meg termőhely és évjárat függvényében. Persze az őshaza, Burgundia mást kínál. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a Burgundián kívül termett pinot-k ne lehetnének egyediek, érdekfeszítők és szerethetők. Az etyeki és soproni borok savkészlete elegáns, fajtakaraktere kifogástalan, alkoholtartalma bőven elegendő ahhoz, hogy itt valóban nagy pinot-k szülessenek. 

Amivel viszont nehezebben birkóztam meg, az a hallgatóság egy részének számomra megrázóan gyengécskének tűnő hozzáértése és tapasztalata volt. Nem bántás, egyszerűen kérdés saját magamhoz: miért is nem lehet használható bortudást csepegtetni az emberek fejébe? Hogy ezeket a valóban értékes borokat érdemes legyen elkészíteni, vesződni velük, gondoskodni róluk akár évtizedeken keresztül. Pedig megérné!

Borítókép: Illusztráció (Fotó:Pexels.com)