A nagy jövős-menős szaladós világban sokszor csak azon vesszük észre az évek múlását, hogy újra eljön az ideje egyik-másik évente visszatérő kóstolónak. Szerintem az Etyeki Kúria pinot noir vertikális kóstolóival is sokan vagyunk így. Várom, örülök, ha itt az idő aztán sokáig vissza-visszatérek hozzá gondolatban. Pedig rengeteg kóstolón megfordul manapság a magamfajta borissza, mégsem forgatom mindegyik emlékeit olyan rendszerességgel, mint pont ezét a kóstolóért. Gondolkodtam már rajta, hogy ennek vajon mi az oka. Megfejtés nincs, de mégis az áll talán legközelebb az igazsághoz, hogy itt komolyan veszik a fajtát, borokat, kóstolókat. Beszélgetünk, tanulunk és élvezzük a borokat. Számomra a borélvezetnek valahol ez a legszebb formája. Miért is nem ez kerül a középpontba? Amikor a bor valóban a kultúránk része, amikor esztétikai élményt nyújt, amikor emlékezetes borokat kóstolunk úgy, hogy beszélnünk róluk. Megfelelő helyen és időben. Számomra évről-évre ez a pinot noir vertikális kóstolók értelme.
Ebben az évben a vendég Luka Enikő és az Esterházy Birtok volt Sopronból, illetve a határ túloldaláról.
Remek kóstoló volt, nem csak a borok, de a résztvevő borászok – Luka Enikő, Mérész Sándor és az Esterházy Birtok képviseletében Kádár András- mellett Vancsik Ivett a Vince Magazin főszerkesztője és Ercsey Dániel a Pécsi Borozó és Winesofa nagymestere is hasznos információkkal készült az alkalomra. A főszerep persze a boroké volt. Szép és izgalmas tételek 2023 és 2014 közötti évjáratokból. Rendre érkezik valami jó kis meglepetés. Számomra ez idén a 2014-es Etyeki Kúria pinot noir volt. Feszes szerkezettel, élénk savakkal, hallatlan cizellált aromatikával. A maga nemében persze minden bor izgalmas volt – számomra talán a két közönségkedvencet kivéve – amelyeket kissé fáradtnak éreztem már. (Bővebben a borokról és az elhangzottakról hamarosan a www.meszarosgabriella.hu oldalon).
Néha az az érzésem, még ma is létezik a termelőknél egyfajta „csakazértis” hozzáállás, ami nem segíti elő a fajta népszerűbbé válását. Nehezebb bizonyítani a szakmai hozzáértést a pinot noirral – gondolják sokan – mint egy vastagabb héjú fajta vörösborával. A pinot noir-nak egyáltalán nem mindegy, hogy hol terem, ami nagyon megnehezíti a termelők dolgát. Erről a fajtáról sokan azt tartják, hogy nem is tudja, fiú-e vagy lány. Hogy miért is? Megjelenése, karaktere és kiváltképp savainak szépsége, élénksége sokszor emlékeztet inkább fehérborokra, semmint vörösekre. Igazi királykisasszony a szőlőben, de valódi dámává válhat a palackban. Rejtélyes, titokzatos tehát érdekes és kívánatos is egyben.
A pinot noir a PINOT fajtacsalád legfontosabb tagja. Burgundia kék fajtája, melynek nevét érdemes az elegáns száraz vörösborok és a nagy pezsgők körében együtt emlegetni. Úgy tűnik ma már evidenciaként kezelik a tényt, hogy legalább 2000 éve itt lehet velünk ez a fajta.
Fajtaváltozatainak száma más fajtákhoz képest is igen nagy, de egyes források szerint ez nem kirívó. Nagyjából 1000-re teszik az ismert pinot fajtaváltozatok számát, köztük olyan, ma már önálló fajtaként ismert családtagok, mint a pinot gris, pinot blanc, pinot meunier, pinot noir precoce vagy a pinot teinturier. A kutatók egy része vitatja, hogy pinot családként kellene tekinteni a fajtáknak erre a rendszerére, sokkal inkább egy fajta klónmutációiról van szó. A fajta eredetével kapcsolatban a komolynak tekinthető DNS vizsgálatok alapján sem mondhatunk semmi biztosat. Legnagyobb a valószínűsége annak, hogy a gouais blanc fajtával spontán keresztezés útján olyan fajtákat hozott létre, mint az aligoté, auxerroir, bachet noir, chardonnay, gamay noir, mézy, romorantin, rubi vagy a sacy. De nagyszülői kapcsolatban állhat a teroldego, merzemino és lagrein fajtákkal is. Hosszú és bonyolult történet, érdemes egyszer elolvasni. A legjobb forrás erre a Harper Collins féle nagy-nagy szőlőfajtás könyv.
