Azt, hogy egy bornak alacsonyabb az alkoholtartalma, elég nehezen vesszük észre. Általában a 10% körüli alkoholtartalom az, aminél már egyértelműen érezzük ezt az alacsonyabb értéket. A magasabb alkoholtartalmat könnyebben megérezzük, sokszor melegítő érzésként a garat táján. Egyes esetekben az alkoholtartalom olyan erőteljes lehet a borban, hogy már szinte égető érzésként érzékeljük és a nyelv hegyén is csípős érzésként jelentkezhet. Az alkohol jelenléte mindenképpen melegítő és kerekséget adó érzést kelt a kóstolóban. (Azért is nevezzük időnként az alkoholt „ízgyilkosnak”, mert extrém esetekben agresszívan eltakarhatja a bor ízeit.)
Azt soha ne tévesszük szem elől, hogy egy sűrűbb, koncentráltabb alapanyag magasabb alkoholtartalmát nem feltétlenül érezzük soknak, kirívónak. Ha kellő mennyiségű sav mellett van a borunknak magas alkoholtartalma, szinte fel sem fog tűnni. Itt is az egyensúly számít. Első sorban a kiindulási – szüretkori – szőlőben lévő cukortartalom mennyisége határozza meg azt, hogy milyen alkoholtartalom lesz majd a kész borban. A termelő persze belenyúlhat a folyamatba, de ez általában az édesbor készítéséhez kapcsolódik.
Egy biztos: a Mátra boraiból a héten sem hiányzott az alkohol. Sőt. Mondhatjuk, hogy kiváló egyensúlyú, izgalmas borokat kóstolhattunk, újfent. Ezúton is köszönöm minden termelőnek, hogy eljöttek Pasarétre és bírták borral, szóval, szusszal a vendégsereg rohamát. Eddig sem éreztem azt, hogy bármi is hiányozna ennek a borvidéknek a boraiból, de most újabb megerősítést kaptam. A kékfrankosok már korábban is bizonyították, hogy helye és szerepe nem kicsi a Mátrában. De most az is igazolást nyert, hogy ismeretlen fajták és kevéssé ismert termelők épp úgy szerezhetnek hónapokra, sőt akár évekre szóló örömöket, mint egy jó helyen jókor szüretelt zöld veltelini vagy akár chardonnay bora. Akárcsak az, hogy egy kétszáz gramm fölötti cukortartalommal palackozott pinot noir is lehet izgalmas, sőt. Kóstolhattunk remekbe szabott laskát, csókaszőlőt, amforában érlelt cabernet sauvignont, finom zeniteket, gamayból készült könnyed, légies, de korántsem súlytalan rozét. De kóstolhattunk olyan leánykát és királyleánykát is, amelyek távolról sem emlékeztettek az elmúlt évtizedek lehangoló egyen-boraihoz. Mert éltek, éreztük bennük a szőlőt, a tájat, az erőfeszítést és szépséget. Nem véletlenül. És persze az alkoholt is, ami nélkül bor számomra nem létezhet. (Csupán zárójelben jegyzem meg: többször szóba került az est során a borellenes, igen erőteljes lobby lehetséges hajtóereje, egy WHO, wellness-ipar, nem keresztény vallási szervezetek által alkotott szövetség képében. Elgondolkodtató és cselekvésre ösztönző gondolatok hangzottak el. Nem kérdés, hogy elkéstünk-e.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!