Általános közvélekedés szerint majdnem minden magyar recept úgy kezdődik, vegyél elő egy edényt, némi zsírt és hagymát.
Ez igaz is. Hogy ebből mi lesz, az mindig rejtély, de hogy jó lesz, az bizonyosság.
Ehhez persze az is kell, hogy valamelyik kedves barátod, komád, futó ismerősöd hirtelen hoz valamit neked, hús, sajt, zöldség, disznóság, házi kenyér, pálinka, itt a Székelyföldön ezek mindig kéznél vannak, és érdekes módon mindig akad ismerős, akinek lehet vinni, és ismerős, aki hoz. Csak úgy. Majd legközelebb te viszel, de ezt tilos kimondani.
Ma például az egyik barátom csak úgy kapásból felhívott reggel fél kilenckor, azt kérdezve, felébredtem-e?
Hát, mondom, most már nyilván igen, de hol ég a ház?
Azt mondja, sehol, csak éppen az idén köztudomásúan szép gombatermés volt, tegnap egy kicsit kószált az erőben, és annyi fenyőalját, csángósan riskót, tudományosabb nevén rizikét, még tudósabb nevén Lactarius deliciosust szedett, hogy ő abból nekem adni akar, mert tudja, a csángók ezt túróval igen szeretik.
Mármost én nem vagyok a gombáknak olyan nagy barátja, de vannak ajánlatok, amiket egyszerűen nem lehet visszautasítani. (Különösen, hogy az asszony nagyon szereti.)
És megérkeztek a szép, pirospozsgás, kicsit narancsos színű gombák, öröm volt rájuk nézni, megtisztítani már kicsit nehezebb, de megéri.
Ez egyébként az a fajta gomba, amit úgy hirtelenjében, frissen, nyersen is meg lehet kóstolni, olyan is van, aki így szereti.
Veszel egy jó régi és jó nagy tepsit, lehetőleg olyat, amiben már nagyanyád is sütött ezt-azt.
Ezt kikened jó hideg disznózsírral, de csak módjával.
Közben a gombák szárát kivágod, és kalappal lefele, mert le a kalappal az ember előtt, szépen elhelyezed őket.
Majd előveszed a saját készítésű túródat, kicsi áhítat mellette, és minden gombafej közepébe teszel egy csipetnyit.
Sózni ezt már nem kell, a túróból pont eleget kap, ha nagyon fel akarsz vágni vele, akkor egy egészen kicsi tejfölt is ráteszel, bár ez szerintem tökéletesen fölösleges.
Majd szorosan egymás mellé bevagonírozod a tepsibe, beteszed, dehogy teszed be, egyszerűen csak ráteszed a tűzhelyre vagy sütőlapra, és megvárod, amíg a macskák nyávogni kezdenek az illatok miatt. Akkor már kezd kész lenni.
Néha azért meg kell mozgatni őket, de az sem tragédia, ha kicsit odasülnek, annál finomabbak lesznek.
Körítés mellé: nem kell.
Ez így önmagában kész van, olyan egyszerű és olyan bonyolult, mint az aranymetszés.
Megengedem: kevés káposztalé nem árt mellé, alkoholt nem ajánlok, bár nagy baj abból sem lehet.
És lehetőleg úgy melegében kell enni.
A maradék gombát – mindig marad – kitűnően el lehet tenni savanyúságnak, és majd hálával gondolsz vissza a disznótoros vacsoránál, hogy ez mekkora ötlet volt. És remélem, a barátom jövőre is hoz.
Egészségünkre!
