„Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” – tartja a régi magyar közmondás, amit általában anyagi síkon szoktak értelmezni, de érvényes ez az igazság a szellemiekre. Szabó Dezső írt kegyetlenül igaz és őszinte sorokat arról, hogy ha valakit a Fennvaló nem áldott meg íráskészséggel, akkor az jobb, ha távol tartja magát az irodalomtól.
Érvényes e gondolat a vendéglátás terén is, kétszeresen, egyrészt nyilván költségvetési szinten, de legalább annyira a profil szintjén.
Mivel tisztelem az ambíciót és a sablonokból való kitörni akarást, nem írom le negatív kontextusban azoknak az anyaországi és erdélyi éttermeknek a nevét, ahol elmélyült tudás nélkül próbálkoznak kreatív tányérokat az asztalra varázsolni, gyenge, esetenként katasztrofális eredménnyel. A prímet egy szászsebesi étterem vitte e műfajban, ahol a mangó-kaviár, mint desszertelem gumicukorszerű borzalom volt, s akkor nem szóltam a piros, sárga és zöld rettenetes, szintetikus ízű tányérfestésről ugyanazon „kompozíció” keretében.
A képek a szerző felvételei
A hagymájáról híres Kibéden működő Dósa Grill kiváló ellenpélda. Szervesen, lépcsőről lépcsőre fejlődő egység, ahol minden önazonos. Ott jártam idején volt szerencsém szót váltani a tulajdonosokkal is, közvetlen, nyitott, kommunikatív, jóra törekvő embereket ismertem meg bennük. Tőlük tudtam meg, hogy az étterem ötletét az adta, hogy a családi tulajdonban és működtetésben álló vágóhíd, húsfeldolgozó és hentesbolt mellett megálló gépkocsik közönsége sokszor maradt még húsz percet, fél órát az autó tetején piknikezni a frissen vásárolt felvágottakból. Előbb csak egy grillteraszt hoztak létre, majd felhúztak egy impozáns épületet, éttermi kínálattal.
A roston sültekre specializálódott vendéglő autóbehajtója felett gyönyörű székely kapu, rajta, jobboldalt, faragott felirat: „Isten segedelmével állíttatta Dósa Árpád és családja az Úr 2020-ik esztendejében”.
De azt is belefaragták a madárdúc alá, hogy „Szíves vendéglátó e kapu gazdája, ki a fáradt utast tárt karokkal várja”. A hatalmas, gerendás és nyers téglás beltérben pácolt fából ácsolt, marhabőrrel letakart padok és szárított levendulával díszített asztalok, a terasz muskátlis, szemet gyönyörködtető. Van kandalló is, továbbá rusztikus tálaló, a falon szürkemarha-szarvak. Magyar nyelvű rádió szól, mely többnyire popzenét sugároz, helyi népzeneválogatásnak jobban örülnénk.
A magyar és székely konyha közkedvelt fogásait a román vendéglátás néhány klasszikusával egészítik ki. Az alapanyagok jelentős részét a saját vágóhíd szolgáltatja, friss húsból az ellátás folyamatos. Kínálnak tojásreggeliket és pizzákat is. Tartanak erdélyi-, pacal- és parasztcsorbát, sertés- és csirkehúsokat, saját készítésű kolbászt, továbbá miccset grillezve, rántanak sajtot, húst és gombát (utóbbit grillezik is, túróval töltve), a desszert műfajban kínálnak többek között krémest, vargabélest és mascarpone-s csokitortát.
Tízféle palackos bort tartanak, többek között az Ikon pincétől és Balla Gézától, kimérve csak a temesrékasi nagypincészet fehérborát adják. Helyi pálinkákat tartanak a Mihály, valamint az Erdélyi pálinkafőzdétől. A nagyipariak mellett tartanak négyféle sört a Csíkszentsimoni Manufaktúrától, csapról is az ő sörüket kínálják.
Az árak kedvezőek, egyes esetekben zavarban ejtően alacsonyak.
3 tojásból készült reggelik (omlett, rántotta, tükörtojás) ára átszámolva 600 és 1000, leveseké 1000 és 1200, grillezett ételeké köret nélkül 750 és 2000, köreteké 350 és 500, desszerteké 350 és 900 forint között mozog.
A kiszolgálás kedves, a felszolgáló mosolya természetes, őszinte.
A gulyásleves mély ízű, jó aroma-egyensúlyú, állaga megnyerő, mint az étlap is ígéri, valóban marhahúsból készült s nem sertésből, mint Székelyföldön sokfelé. Jó a hús/krumpli/zöldség arány. Nem nehéz elnézni, hogy a zöldségek kissé túlfőttek és a lé tetején szalonnadarabkák úsznak. Mindent egybevetve fősodratú vendéglőben ilyen meggyőző gulyáslevest nem is ettem még Erdélyben.
A csirkepaprikás házias, ízre, állagra egyaránt meggyőző, a szokásosnál savanykásabb, ami Erdélyben nem ritka.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége az ételek jelentős részének savas hangolása, amihez egyébként passzol az első számú tájellegű fűszer, a tárkony, de legalább annyira kedveli ezt az ízkörnyezetet a másik Erdélyben igen gyakran használt zöldfűszer, a kapor. (Még egyes desszertekbe is tesznek kaprot helyenként, lásd az édes túrós kapros pitét, vagy a kapros ordás édes palacsintát.) Petrezselymet és apróra vágott piros paprikát is tettek bele. A puliszka nem rossz, állagán lehetne javítani. A sertés hasalja nem ideális hús gyors hőkezelésre, amit közvetlen sütéssel faszénparázson ki lehet belőle szedni, azt itt sikerült. Ha valaha a hosszú füstös, lassú hőkezelés irányában lépnek, akkor ott komoly szerepe lehet még eme sertésalkatrésznek. A házias almáspite remek, nincs eltúlozva a tészta mennyisége, nincs túlédesítve, horribile dictu zselatinozva, szóval olyan, amilyennek lennie kell, ahogy aradi nagymamám is készítette.
Összességében nagyon jó élmény volt a Dósa Grill. Szeretjük azt kapni, amit várunk, illetve annál egy kicsivel többet – ízekben, figyelmességben és kedvességben egyaránt.
A képek a szerző felvételei
Dósa grill
Kibéd, Fő út 759
Telefonszám: + 40 730 239 530
Honlap: https://www.facebook.com/DosaGrillRestaurant.Etterem/
Online kapcsolatfelvételre messengeren keresztül van lehetőség.
Borítókép: A Szerző felvétele
