Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A nosztalgia olyan társadalmi jelenség, melyre építeni lehet. A divatban, a zenében, a gasztronómiában, a szórakozóhelyek dizájnjában. Örök jelenség, olyannyira, hogy a legbrutálisabb diktatúrák iránt is mindig lesznek, akik nosztalgiát éreznek, legyen az a nácizmus vagy a kommunizmus. Aki megélte a Ceausescu nevével fémjelzett parancsuralom utolsó évtizedét, tudhatja, hogy e korszakról szinte semmi jó nem mondható el.
Brutális politikai elnyomás egyik oldalon, totális nincstelenség a másikon. Gigantikus, kígyózó sorok tejért és tejtermékekért, csak jegyre vásárolható, szűken mért alapélelmiszerek, kivilágítatlan utcák, áramszünetek, tűzparancs a határon. Ezzel együtt, a román televízió közönségszavazásán 2006-ban Nicolae Ceausescu az előkelő 11.-ik helyet érte el a 100 legnagyobb román listáján.
A kilencvenes évek iránt viszont van okunk nosztalgiát érezni. Mert bár akkor zajlott le az ország kiárusítása s a korábbi kommunista nómenklatúra önátmentése, de emellett mégiscsak kiépült egy sokkal szabadabb politikai rendszer és megindult egyfajta minőségi erjedés a kultúra megannyi területén, beleértve a zenét, a bort és a gasztronómiát. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint azok a vendéglátóhelyek, melyek ebben a korszakban kezdték meg működésüket és azok a fesztiválok, melyeket a kilencvenes évek első felében szerveztek meg első ízben s máig van, aki életben tartsa őket.
Micsoda hangulata és vonzereje volt az Old Mans Music Pub-nak! De említhető a műfajban a szintén megszűnt Janis pub, a Fat Mo, vagy a máig működő zentai illetve azonos nevű szegedi Mojo. Temesvárion volt külön Blues és Jazz kocsma, sajnos ezek már megszűntek.
A zene és a gasztronómia szerves részét képezték az ország legismertebb, máig népszerű, tízezreket vonzó borfesztiváljainak, a szegedinek s a Budai Várbelinek, mint ahogy e három pillérre épült az idén krisztusi korba lépett paksi Nemzetközi Gastroblues fesztivál is, értelemszerűen más súlypontokkal.
Nem kevés előfeltétele van annak, hogy egy ilyen rendezvény évtizedeken keresztül működni tudjon, átívelve zenei trendeket, divathullámokat. Legfontosabb, hogy legyen valaki, akinek szívügye nemcsak annak életben tartása, hanem a színvonalbeli kompromisszummentesség is. Hallgassuk erről az egyik legnevesebb magyar zenészt, Koltay Gergelyt, aki két évvel ezelőtt így fogalmazott:
Vannak olyan műfajok, ilyen a rock, a blues, a dzsessz és a népzene is, amelyet a globalizáció nem tudott tönkre tenni. Úgy jövök mindig Paksra, mintha hazajönnék. Gárdai Györgyről, Kaktuszról az jut eszembe, hogy mert álmodni. Az ember ugyanis nem éjszaka álmodik, hanem nappal. Kaktusz megálmodta ezt a fesztivált, és megvalósította, az álma valóra vált
Azt külön öröm látni, hogy akárcsak a legjobb magyar pincészetek esetében, itt is lezajlott a generációváltás, ugyanis 2020 óta hivatalosan Gárdai Ádám a főszervező, persze a fesztiválalapító, álmodni merő Kaktusz továbbra is kulcsszerepet játszik a szervezésben. Apa és fia segítségére van ugyanakkor az egész család, Ádám felesége, továbbá nővére, Viktória, aki Pécsett él, a Pannon Filharmonikusok fuvolaművésze, tanít az egyetemen is, de nem hiányzik a fesztiválról, s lánya Miller Júlia, aki Koppenhágában egyetemi hallgató, de e jeles eseményre ő is hazautazik. Ők egyebek mellett részt vettek a főzősverseny zsűrijének munkájában is. Mint Ádám elmondta, Júlia öccse, Viktor is szokott segíteni, idén kivételesen munkahelyi kötelezettségek akadályozták ebben.
A rendezvény hivatalos honlapja említ néhány kuriózumot, hadd idézzem: „A 2009. évi tizenhetedik fesztiválon magyar Guinness rekord született: egy időben, egy helyszínen 149 fajta borral készült étel került a tálakba.
Két évvel később a tizenkilencedik fesztiválon 23 borász mutatta be borait.
2012-ben a jótékonysági főzőversenyen több, mint egy tonna húsból készítettek ételeket a versenyzők. Vezérelv: a legjobb zene sem élvezhető száraz torokkal és korgó gyomorral.”
Nemes Nagy Péter neves médiaszemélyiség, rock-szakértő így fogalmaz a honlapon:
„Egy fesztivál alapeleme a közösség. Bensőséges, családias légkör jellemzi a több napos rendezvényt. A fellépő muzsikusokat is gyakran magával ragadja a baráti légkör. Nem ritka, hogy elvegyülnek a látogatók között és együtt kóstolják a borokat és az ételeket úgy, ahogy azt tette Spencer Davis, Ken Hensley, Chris Farlowe, Rick Wakeman vagy a Nazareth együttese. A Gastroblues fesztivál történetében számtalan barátság, szerelem szövődött a látogatók között.”
Hogy a jeles szakember mennyire fején találta a szöget, azt az is illusztrálja, amit már említettem tavalyi beszámolómban tételesen, hogy több borász kiválóságot itt ismertem meg, akikkel azóta is megannyi közös akciót szerveztünk, de mára a fesztiválon megismert barátok közé sorolhatom Palya Gábort, Galánta város jegyzőjét is, aki felvidéki útikalauzom volt idén tavasszal, neki köszönhetem, hogy eljutottam ezen országrész két kiemelkedő vendéglátó egységébe, az Eszterházy étterembe és a taksonyfalvi Toldi fogadóba.
Az idei fesztivál kiemelt eseménye volt négy meghatározó magyar pincészet boraiból összeállított borkóstoló, melynek bevételét, akárcsak a főzőverseny kóstoló-jegyeiből befolyt összeget Paks egyik testvérvárosának, a karpátaljai Visknek ajánlották fel a szervezők. Mint a nagyközönség is megtudhatta az eredményhirdetést megelőzően, több, mint egymillió forintot sikerült így összegyűjteni.
Erős szimbolikus erővel bír, hogy az „atomváros” testvértelepülései között ott van Visk mellett egy felvidéki város, a már említett Galánta, egy délvidéki, Zenta és egy erdélyi is, Kézdivásárhely. Mi más lenne ez, mint a sokat emlegetett Kárpát-medencei optika a testvértelepülési témára vetítve?
A borkóstolóra visszatérve, a nyolc kiváló tétel közül hadd emeljem ki Légli Ottó lenyűgöző pezsgőjét, Taklerék Szenta-hegyi Kékfrankosát, valamint Tiffánék és Eszterbauerék Kadarkáit, valamennyi a maga műfajában csúcsokat ostromol.
Légli Ottó - (Fotó: A szerző felvétele)
A koncertek négy helyszínen zajlottak, az első két nap a Makovecz Imre által tervezett ASE Csarnok impozáns épületében kialakított nagyszínpadon, a vasárnap a Csarnok melletti füves területen felállított kisszínpadon, minden nap éjféltől a klubban, illetve szombaton idén is sor került templomi koncertekre. A felhozatal parádés volt, rám a „Purpendicular” nevű Deep Purple cover-zenekarral fellépő Ian Paice produkciója mellett katartikus hatást gyakorolt a Tornóczky All Acces is. Igen kellemes meglepetésnek számított a Kőbányai Zeneiskola végzőseinek koncertje, s ínyencség volt a Loyal Apples Club műsora. Megadja Gábort az „Elszabadult hajóágyú” s a „Kontextus” podcastekben hallgatom rendszeresen, érdekes volt az élcelődő-szókimondó eszmetörténészt színpadon látni, gitárral a kezében. Ebben a szerepkörben is remekül helytállt. Rudán Joe-t láttam már többször színpadon, de egyetlen gitár kíséretében még soha. Lássuk be, könnyebb a P.Mobillal, vagy a Pokolgéppel a hátad mögött betölteni a színpadot, mint egy hideggitáron játszó társsal. Tény, hogy sikerült nekik.
Rudán Joe - (Fotó: A szerző felvétele)
Végül hadd essék szó a főzőverseny legizgalmasabb ételeiről is. A fődíjat egy szépen tálalt szarvasgulyás vitte el, de a díjazottak közé bekerült egy patával és farokkal főzött marhalábszárpörkölt, egy szép ízegyensúlyú csülkös bableves, egy burgundi marharagu s két vaddisznópörkölt is.
Csülkös bableves házi pogácsával - Fotó: A szerző felvételeErdő kincse szarvasgulyás - Fotó: A szerző felvétele
Külön kiemelném a flatyesz nevű krumplifánkszerűséget, amivel itt találkoztam először, édességként házi lekvárral és sós előételként, fokhagymás tejfellel egyaránt feltálalták a zsűrinek (a világhálón több recept is kering, hadd idézzem közülük a Cookpad-et.
De volt a versenyételek között hagyományos székelykáposzta, tárcsán sült sertéstarja kovászos uborkával és kolozsvári szalonna-taréjjal, tarhonyás sertéspörkölt, szarvasgombás slambuc, paksi halászlé, kétféle tejfeles-burgonyás-szalonnás hal, egy harcsa meg egy süllő. A borkorcsolya kategóriában egy ízre, állagra egyaránt meggyőző túrós pogácsa vitte el az első díjat. Látszott, hogy a versenyzők nem megúszásra játszottak, hanem komolyan vették a feladatot.
A krisztusi korba lépett gastroblues fesztivál szervezői és fellépői idén is nagyot alakítottak, megérdemelnek minden elismerést és köszönetet.
Borítókép: Ínyencség volt a Loyal Apples Club műsora. Megadja Gábort az „Elszabadult hajóágyú” s a „Kontextus” podcastekben hallgatom rendszeresen, érdekes volt az élcelődő-szókimondó eszmetörténészt színpadon látni, gitárral a kezében. - (Fotó: A szerző felvétele)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
