A Nicolae Ceausescu nevével fémjelzett történelmi korszak erőszakos asszimilációs politikája tervszerű volt, cinikus, embertelen, hatékony és sokrétű. Felölelte többek között a regáti román tömegeknek a magyar városokba való betelepítést, a magyar értelmiségiek kötelező kihelyezését a Kárpátokon túli területekre, a magyar nyelvhasználat visszaszorítását, a magyar iskolák vegyessé tételét, a magyar nemzeti öntudat aláásását, s a magyarság elszakítását szerves kulturális-történelmi gyökereitől.
E politika jegyében tették kötelezővé a földrajz és történelem román nyelvű oktatását a magyar iskolákban. A tananyag értelemszerűen mellőzte az ősi magyar település-, folyó- és hegységnevek említését. Minden tisztelet azoké a tanároké, akik ezekben a kőkemény időkben nem törődve az egzisztenciális kockázattal nemcsak tanították, hanem számon is kérték a tanulókon a magyar földrajzi nevek ismeretét. Közéjük tartozott a mi földrajztanárnőnk, Fulda Ilona is.
Azt viszont még ő sem vállalhatta, hogy Magyarország földrajzát annak rendje és módja szerint leadja nekünk, így a magyar városneveket jobbára irodalmi élményeinkből, térképekről, a határon valahogy átjutó folyóiratokból, régi könyvekből, és más hasonló forrásokból ismertük. Például a rockzenei művekből.

Mert volt időszak, amikor a bánsági, partiumi és erdélyi ifjúság nagy része együtt rezdült az elszakítottság és elszigeteltség dacára az anyaországival. Nehezebb volt beszerezni a lemezeket, műsoros kazettákat, csak a nagyon szerencsések jutottak el koncertekre, nem mindenütt lehetett nézni-hallgatni a magyar tévé- és rádiócsatornákat, de valahogy csak hozzájutottunk a legfontosabb hanganyagokhoz. Képzeletbeli térképünkre így került fel már a rendszerváltás előtt Budapest mellett Székesfehérvár, Szombathely, Miskolc. És persze Paks is, köszönhetően Gidófalvy Attila remek szerzeményének, a „Paks, az atomvárosnak”, melyet még a Beatricének írt, de lemezre a Karthago révén került.
A kilencvenes években már kinyílt a világ, kitágult a mozgástér, szép fokozatosan már nem az számított kihívásnak, hogy miként jutunk hozzá magyar nyelvű információhoz, hanem, hogy miként szelektáljunk az információ-dömpingben. A rockzenei érdeklődés azóta is jellemzi nemzedékemet, a hatvannyolcasokat, akik közé olyan markáns előadók tartoznak, mint Petrás János, a Kárpátia, Lukács László, a Tankcsapda s áldott emlékű Molics Zsolt, a Cool Head Clan frontembere. S ki ne hagyjuk Ákost se, bár ő nyilván más műfajt képvisel.