A kilencvenes években egy sváb szakácskönyvet lapozgatva döbbentem rá, hogy Temesváron, a hetvenes és nyolcvanas években lényegében sváb konyhán nőttem fel, amit anyám, nagymamáim és nagynénjeim osztrák és szerb fogásokkal (pl. császármorzsa, avagy smarni, illetve gyuvecs) színesítettek. Persze került néhány székely és magyar étel is az asztalra (csomboros töltött káposzta, tárkonyos bárányleves, töltött szőlőlevél sóskamártással, túrós csusza). Úgy alakult, hogy az alföldi magyar konyha, ami végül is Temesváron egy magyar családban akár dominálhatott volna, teljesen kimaradt az étrendünkből.
Jövőkép 2024-ben
A múlt héten Németországban gyűlt össze a boros világ egy jelentős része.