A futball Eb elé

Nem nehéz megjósolni, hogy a következő napokban a legtöbbet emlegetett szó Európában ez lesz: futball. A világ szenvedélyének nagy ünnepére készül a kontinens.Hej Laboda, Laboda, lábad ide, nem oda.Kosztolányi egyik jegyzetlapján a következő olvasható. Futball-láblabda. Ebből kiindulva írhatjuk: handball-kézi(i)labda. Miért nem kézlabda?Töredékek innen-onnan. „Hamar megtanultam, hogy a labda soha nem abból az irányból jön, amerről az ember várja. Az életben is jó tanulság volt ez nekem, kivált az anyaországban, ahol az emberek oly gyakran jönnek hátulról.” (Albert Camus)Ugyanő: „Én csak a csapatjátékban, a sportban ismertem ifjú koromban ezt a fenséges érzést, a reményét, a szolidaritásét, amik végigkísérik az edzés hosszú napjait egész a győztes vagy vesztes mérkőzésig. Valóban, azt a kevés morált, aminek ismerem értékét, a futballpályán és a színpadon tanultam meg, ezek az én igazi egyetemeim.”Mándy Iván az első (és máig utolsó) magyar sportkönyvkiállításon – többek között így vallott a „nagy játékról”: „Ha most valakinek azt mondom, hogy a futball észjáték, akkor úgy néznek rám, mint egy félőrültre, pedig a mi időnkben az volt! Ezek az emberek a maguk módján művészek voltak, Orthtól Kautzkyig előre megérezték a labda útját, kombináltak; nemcsak a testük, az agyuk és a szívük. Nagy dolog volt akkor, hogy ott állhattam a pálya szélen, meg hát az a légkör vett körül, amit én futballnak nevezek, és amit nagyon szeretnék most is látni. És borzasztóan sajnálom, hogy ez az igazán hűséges közönség nem láthatja azt a futballt, amit hát én is láttam, s amit a sokat szenvedett nemzetünk labdarúgásnak nevez.”S hogy milyenek voltunk még?Avatják Moszkvában a Lenin-stadiont. 1956. szeptember 23. A vendég a magyar válogatott. 105 ezer néző látja, hogy a magyar csapat kapitánya, Puskás Ferenc megragadja a játékvezető, a francia Devillers karját, és nem engedi, hogy a játékvezetői hármas kifusson a pályára.Mi történhetett? Tanakodás... Így mesélik: Az oroszok labdái sz...ok voltak. Furcsán repültek a levegőben. Puskás kifejezett kérése volt, hogy csak magyar labdával játszhatják le a meccset. Éppen ezért a magyar csapat vitt is ki magával nyolc sárga lasztit. A mérkőzés előtt, az öltözőben Öcsi kiválasztotta az egyiket – pattogtatta, becézgette –, miközben bejött az egyik orosz játékos, és elkérte azzal, hogy ők is meg akarják nézni, mivel fognak játszani...Futna ki a két csapat a pályára, amikor Puskás észreveszi, hogy a francia bíró kezében nem az a labda van, amelyiket ő kiválasztott, hanem a hazaiak nagy darab bőrlabdája.Nem oda, Buda! – kiáltja, és elkapja Devillers karját –, egy tapodtat sem addig, amíg a labda nem kerül elő. És elkezdik keresgélni. Végül a szovjet csapat öltözőjében találják meg...Hát ilyen volt a kapitányunk: nem lehetett túljárni az eszén!A magyar labda, a magyar játékos most hiányozni fog az Eb-n. Másoktól reméljük tehát a játék és önmagunk örömét. Futball-láblabda. Hej, Laboda, Laboda...